-Lassan kezdek ehhez hozzászokni.- mosolyodtam el,
mikor már a ház előtt állt az autó. Mindketten az autóban maradtunk, néha csak
csendben ültünk egymás mellett.
-Ha kell, minden este haza hozlak.-
mosolygott ő is, de szemei komolyságtól csillogtak. Észrevétlenül próbáltam
piszkálgatni a sálat, amit nekem adott… imádtam az illatát.
-Kecsegtető ajánlat.- beszéltem egész
halkan, ő pedig hirtelen megragadta a kezem. Azzal próbáltam piszkálni a sálam,
de ő lassan az ölembe tette összekulcsolt kezünket, hüvelykujjával pedig
óvatosan simogatta a bőrömet.
Most nem mosolygott, és én sem. A
mellkasomból bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna a zakatoló szívem, a
gyomrom pedig furcsa, de jóleső módon görcsbe rándult. Zöld szemei még a gyér
fényben is gyönyörűen csillogtak, folyton arcomat fürkészte. Keze elengedte az
enyémet, majd közelebb hajolt hozzám, hajamat elsöpörte az arcomból, amit utána
gyengéden végigsimított. A szívem kihagyott egy ütemet. Egyedül csak a
szuszogására tudtam figyelni, kezére, amit végigsimít az arcomon… az ajkai…
-Gyönyörű vagy.- suttogta alig
hallhatóan, de elérte vele, hogy még a lélegzetem is elakadjon. Szemeit az
ajkaimra emelte, nyelvét végighúzta alsó ajkán, lehelete egyre közelebbről
csapódott az arcomba, majd szépen lassan, ajkai az enyémen pihentek. Pár
másodpercig csak ajkaink ismerkedtek egymással, majd csókban forrtunk össze.
Ajkai bátortalanul, remegve nyíltak szét, kezem pedig automatikusan csúszott a
hajába. Csak ő volt, és én… körülöttünk megszűnt minden létezni. Gyengéden
csókolt, mintha félt volna, hogy bármelyik pillanatban összetörhetek. Csókunk
lassan véget ért, száját mosolyra húzta, homlokát pedig enyémnek döntötte, zöld
szempárja pedig az enyémbe nézett. Még egy utolsó, apró csókot adott, és
elengedett.
Nem tudtam megszólalni. Pár napja
ismerem, és olyan érzéseket vált ki belőlem… amit még soha senki.
-Sajnálom, ha esetleg lerohantalak…-
félve fürkészte arcomat, miután még mindig nem tudtam semmit se kinyögni.
-Nem…- motyogtam, és egy kisebb
mosollyal próbáltam megnyugtatni. Izmai ellazultak, ez egy jó jel…- Csak…-
túrtam bele a hajamba. A zakatoló szívem szembeszállt az agyammal, és képtelen
voltam eldönteni, mit is akarok.- Tudod, én nem szoktam sztárokkal randizni.-
haraptam bele alsó ajkamba, és lesütöttem a szememet. Így is sikerült látnom a
meglepettséget az arcán.
-Átugorhatjuk azt a részt.- terült el
pimasz mosolya az arcán, kezét az enyémre tette, és próbált a szemembe nézni.
Összevont szemöldökkel néztem rá, mire halkan felnevetett, és elgondolkodva
nézte arcomat.- Megoldom.- bizonygatta magát.
-Nem a kivitelezéssel lenne bajom, vagy
mással…- kezdtem indulatosan magyarázni.
-Hanem velem.- szavamba vágva bólintott,
száját összeszorította.
-Akarnám… Akarnám, hogy fel gyere, hogy
minden szabadidődet velem töltsd. Őrület, mert csak pár napja ismerlek… de az
életünk egy ponton nem férne össze. 1 hét, vagy 1 hónap múlva… mindegy.-
sóhajtottam, ő pedig komolyan figyelt.
-Képzeld azt, hogy ugyanolyan vagyok,
mint te. Mert ugyanolyan vagyok.- suttogta.
-Csak…
-Ha engem nem érdekelnek mások… téged se
érdekeljenek Effy.- dörmögte mély hangján, majd még egy rövid csók erejéig
ismét hozzám hajolt. Győzött.- Holnap látlak?- orra az enyémet súrolta, szemei
lehunyva, keze alig érezhetően végigsimított az arcomon.
-Egész nap dolgozom.- válaszoltam remegő
hangon, míg ő arcomat cirógatta. Szemei kipattantak, ajkai mosolyra húzódtak.
-Akkor este érted megyek.- aprót
bólintottam, adott még egy utolsó csókot, majd elengedett.
-Holnap elküldöm a címet. Jó éjt.-
szálltam ki az autóból, egy széles mosoly kíséretében.
-Jó éjt!- válaszolta, én pedig boldogan,
és egy rakás veszett pillangóval a gyomromban siettem fel a lakásomba.
.:Niall
szemszöge:.
-Kérlek, mondd már el!!- toporzékolt a
konyhában Louis, és Harry bármerre sétált, a seggében volt. A reggeli nem is
lenne az igazi ezek nélkül. Egy magamban nyammogtam a rántottámon, míg a
többiek próbálták kihúzni Harryből, mi történt este Effyvel.
-Megcsókoltam!- kelt ki magából, miután
már fél órája csesztette Lou. Az említett szemei felcsillantak, és tapsolva
kezdett ugrálni, Zayn mosolyogva csóválta fejét, és folytatta a müzli evését.
-Remélem Taylorral nincs már köztetek
semmi. Effy rendes lány, szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, ha
megbántod, velünk gyűlik meg a bajod.- mondta Liam, szigorúan pillantva
Harryre.
-Nem is volt köztünk semmi.- mormogta
Harry, Taylorra utalva.
-Nem százas az a nő, messziről kerüld
el!- mutattam Harryre figyelmeztetve.
-Nem hagyom, hogy a szerelmünk közé
férkőzzön!!- ugrott Lou Harry nyakába, majdnem kiöntötte a kakaóját is. Közben
a mosogatóba tettem a tálat, majd a hűtőbe néztem. Kivettem a maradék
narancslét, majd visszaültem az asztalhoz, ahol már nyugton volt mindenki.
Harry telefonja az asztalon volt, pontosan mellettem, mikor rezegni kezdett.
-Ki az?- kérdezte, felkönyökölve az
asztalra.
-Effy, de csak üzenet.- vontam meg a
vállam, de kíváncsi is voltam. Velünk csak feleannyi időt tölt, mint vele.
Odadobtam Harrynek a telefont, a többiekt pedig érdeklődve figyelték, velem
együtt. Aggódó fejjel olvasta az üzenetet, és ránk nézett.
-Mi van?- értetlenkedett, közben füléhez
emelte a telefonját.
-Mit írt?- kérdezte Liam és Zayn
egyszerre, de nem is törődött velük. Lou próbálta elvenni tőle a telefont, de
rángatózva ellenált neki.
-Szia! Hogy vagy?- most már
nyugodtabbnak tűnt, mosolya is újból visszatért. Könyökölve figyeltem, hátha ki
tudok bogózni valamit a hiányos beszélgetésből.
-Mi van vele?- kérdezte suttogva Louis,
de Harra átnézett rajta.
-Akkor ez azt jelenti, hogy szabad
vagy?- vigyorgott Harry, mi pedig egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Mondd neki, hogy jöjjön át!-
utasítgattam egyből.
-Beteg.- rázta a fejét Harry, mire
minden reményem elszállt.
-Jól van, gyógyszer, vagy kaja kell?- kérdezte.-
Oké… Szia.- köszönt el tőle, majd letette a telefonját, és belekortyolt a
kakaóba.
-Ez nem volt szép tőled.- mormolta Zayn
szemöldökét összevonva.- Minket is vihetnél.
-Jöttök ti is.- vonta meg a vállát, majd
nevetni kezdett rajtunk.
.:Effy
szemszöge:.
Ha tehetem, Haleyt rángatom át magamhoz,
és hozatok vele gyógyszert, és kaját. De mivel dolgozik, mást pedig nem igazán
tudtam riadóztatni, Harry maradt. Nem akartam, hogy valaha is lásson ilyen
állapotban. A nappaliban feküdtem, a kanapén elterülve. Nyakig betakaróztam egy
pokróccal, a hajam hanyagul a fejem tetejére van kötve, úgy néz ki, akárcsak
egy muffin. Az orrom valószínűleg már vöröses színben pompázhat, az éjszaka már
náthás is voltam, hamar letepert a betegség. Egy csomag zsepi, és néhány zacskó
keksz, és pár darab süti társaságában kapcsolgattam a tévét. A szekrényben
találtam őket, valószínűleg múlt héten vehettem, ezen a héten még nem sok időm
volt vásárolgatni. A teám éppen most főtt a konyhában. Már vagy húsz litert
megittam ma, de legalább addig se fájt a torkom.
Halkan kopogtattak az ajtón, én pedig
hangos nyöszörgéssel tápászkodtam fel a kanapéról, és odacsoszogtam az ajtóhoz.
Tipikus, színes kockás pizsamanadrág, és egy elnyűtt pulóver volt rajtam, de
még így is fáztam.
Kitártam az ajtót, és öt vigyorgó fiúval
találtam szemben magam, de ahogy teltek a másodpercek, úgy hervadt le arcukról
a mosoly.
-Sejtettem, hogy szarul nézek ki.-
szipogtam, és még jobban kitártam az ajtót, és odébb állva beengedtem őket az
ajtón. Mindegyikük adott egy puszit, és megölelgetett, legutoljára maradt
Harry.
-Szia.- susogta, és egy apró puszit
adott az ajkaimra. A fiúk összemosolyogtak.
-Nem kellett volna ennyi mindent hozni.-
néztem Liamre, akinek vagy öt-hat szatyornyi kaja volt a kezében.
-Számolj Niallel is, és akkor mindjárt
meggondolod magad.- nevetett Zayn, majd mind megindultak a konyhába. Kivéve
Niallt, leült a kanapéra, és egy szempillantás alatt eltűntette a sütiket,
amiket nekem egy délelőtt alatt nem sikerült.
-Csak nyugodtan Niall.- a hangom
borzalmas volt, de ennek ellenére mosolyt váltottunk. A fiúk elkezdtek pakolni
a konyhában, mikor kiértem. A teafőzőhöz értem, de Harry óvatosan odébb tolt,
és leültetett a székre.
-Neked pihenned kell, majd mi
megcsinálunk mindent.- nézett rám szigorúan, és megcsinálta a teámat, de közben
Louis levert vagy három darab fém tálat a szekrényből, ami hangosan csörömpölve
ért padlót.
-Attól félek én is.- temettem arcomat a
kezeim közé, de ők jóízűen elnevetgéltek.
-Kérsz Nando’s csirkét? Az összes
menüből kért egyet Niall. Nem tudta, melyiket szereted.- nevetett Zayn, de
Louis mintha a vesémbe látna, kikapott a Starbucksos szatyorból egy tálnyi
süteményt, és elém rakta, büszkén mosolyogva.
-Egy isten vagy, Louis!- krákogtam, ő
pedig felugrott.
-Hallottátok?! Remélem, mindenki
rögzítette a mondatot!- kiabálta, én pedig elmenekülve a hangzavar elől,
kivánszorogtam a nappaliba.
-A többiek kipakoltak.- közöltem a
híreket Niallel, aki egyből fel is pattant, és kirohant a konyhába. A következő
pillanatban már a csámcsogását a kanapéról lehetett hallani. Letettem a teámat,
a sütiből gyorsan csipegettem pár falatot, majd levágódtam a kanapéra, és
betakaróztam.
-Nem maradunk sokáig.- jött hozzám
Harry. Befurakodott közém, és a kanapé kartámlája közé. Magához húzott, fejemet
vállának döntöttem, ő pedig karomat simogatta a pokrócon keresztül.
-Mindig örülök nektek.- dörmögtem, és
szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik.
-Nem vagy lázas?- fogta meg aggódva a
homlokom, és már készült felpattanni mellőlem, de én halkan nyöszörögni
kezdtem. Kinevetett. Határozottan kinevetett.
-Maradjunk így egy kicsit…-
nyöszörögtem, és szépen lassan lecsukódtak a szemeim, és elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése