2013. szeptember 5., csütörtök

5. Fejezet - "Őrület, mert csak pár napja ismerlek..."



-Lassan kezdek ehhez hozzászokni.- mosolyodtam el, mikor már a ház előtt állt az autó. Mindketten az autóban maradtunk, néha csak csendben ültünk egymás mellett.
-Ha kell, minden este haza hozlak.- mosolygott ő is, de szemei komolyságtól csillogtak. Észrevétlenül próbáltam piszkálgatni a sálat, amit nekem adott… imádtam az illatát.
-Kecsegtető ajánlat.- beszéltem egész halkan, ő pedig hirtelen megragadta a kezem. Azzal próbáltam piszkálni a sálam, de ő lassan az ölembe tette összekulcsolt kezünket, hüvelykujjával pedig óvatosan simogatta a bőrömet.
Most nem mosolygott, és én sem. A mellkasomból bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna a zakatoló szívem, a gyomrom pedig furcsa, de jóleső módon görcsbe rándult. Zöld szemei még a gyér fényben is gyönyörűen csillogtak, folyton arcomat fürkészte. Keze elengedte az enyémet, majd közelebb hajolt hozzám, hajamat elsöpörte az arcomból, amit utána gyengéden végigsimított. A szívem kihagyott egy ütemet. Egyedül csak a szuszogására tudtam figyelni, kezére, amit végigsimít az arcomon… az ajkai…
-Gyönyörű vagy.- suttogta alig hallhatóan, de elérte vele, hogy még a lélegzetem is elakadjon. Szemeit az ajkaimra emelte, nyelvét végighúzta alsó ajkán, lehelete egyre közelebbről csapódott az arcomba, majd szépen lassan, ajkai az enyémen pihentek. Pár másodpercig csak ajkaink ismerkedtek egymással, majd csókban forrtunk össze. Ajkai bátortalanul, remegve nyíltak szét, kezem pedig automatikusan csúszott a hajába. Csak ő volt, és én… körülöttünk megszűnt minden létezni. Gyengéden csókolt, mintha félt volna, hogy bármelyik pillanatban összetörhetek. Csókunk lassan véget ért, száját mosolyra húzta, homlokát pedig enyémnek döntötte, zöld szempárja pedig az enyémbe nézett. Még egy utolsó, apró csókot adott, és elengedett.
Nem tudtam megszólalni. Pár napja ismerem, és olyan érzéseket vált ki belőlem… amit még soha senki.
-Sajnálom, ha esetleg lerohantalak…- félve fürkészte arcomat, miután még mindig nem tudtam semmit se kinyögni.
-Nem…- motyogtam, és egy kisebb mosollyal próbáltam megnyugtatni. Izmai ellazultak, ez egy jó jel…- Csak…- túrtam bele a hajamba. A zakatoló szívem szembeszállt az agyammal, és képtelen voltam eldönteni, mit is akarok.- Tudod, én nem szoktam sztárokkal randizni.- haraptam bele alsó ajkamba, és lesütöttem a szememet. Így is sikerült látnom a meglepettséget az arcán.
-Átugorhatjuk azt a részt.- terült el pimasz mosolya az arcán, kezét az enyémre tette, és próbált a szemembe nézni. Összevont szemöldökkel néztem rá, mire halkan felnevetett, és elgondolkodva nézte arcomat.- Megoldom.- bizonygatta magát.
-Nem a kivitelezéssel lenne bajom, vagy mással…- kezdtem indulatosan magyarázni.
-Hanem velem.- szavamba vágva bólintott, száját összeszorította.
-Akarnám… Akarnám, hogy fel gyere, hogy minden szabadidődet velem töltsd. Őrület, mert csak pár napja ismerlek… de az életünk egy ponton nem férne össze. 1 hét, vagy 1 hónap múlva… mindegy.- sóhajtottam, ő pedig komolyan figyelt.
-Képzeld azt, hogy ugyanolyan vagyok, mint te. Mert ugyanolyan vagyok.- suttogta.
-Csak…
-Ha engem nem érdekelnek mások… téged se érdekeljenek Effy.- dörmögte mély hangján, majd még egy rövid csók erejéig ismét hozzám hajolt. Győzött.- Holnap látlak?- orra az enyémet súrolta, szemei lehunyva, keze alig érezhetően végigsimított az arcomon.
-Egész nap dolgozom.- válaszoltam remegő hangon, míg ő arcomat cirógatta. Szemei kipattantak, ajkai mosolyra húzódtak.
-Akkor este érted megyek.- aprót bólintottam, adott még egy utolsó csókot, majd elengedett.
-Holnap elküldöm a címet. Jó éjt.- szálltam ki az autóból, egy széles mosoly kíséretében.
-Jó éjt!- válaszolta, én pedig boldogan, és egy rakás veszett pillangóval a gyomromban siettem fel a lakásomba.

.:Niall szemszöge:.

-Kérlek, mondd már el!!- toporzékolt a konyhában Louis, és Harry bármerre sétált, a seggében volt. A reggeli nem is lenne az igazi ezek nélkül. Egy magamban nyammogtam a rántottámon, míg a többiek próbálták kihúzni Harryből, mi történt este Effyvel.
-Megcsókoltam!- kelt ki magából, miután már fél órája csesztette Lou. Az említett szemei felcsillantak, és tapsolva kezdett ugrálni, Zayn mosolyogva csóválta fejét, és folytatta a müzli evését.
-Remélem Taylorral nincs már köztetek semmi. Effy rendes lány, szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, ha megbántod, velünk gyűlik meg a bajod.- mondta Liam, szigorúan pillantva Harryre.
-Nem is volt köztünk semmi.- mormogta Harry, Taylorra utalva.
-Nem százas az a nő, messziről kerüld el!- mutattam Harryre figyelmeztetve.
-Nem hagyom, hogy a szerelmünk közé férkőzzön!!- ugrott Lou Harry nyakába, majdnem kiöntötte a kakaóját is. Közben a mosogatóba tettem a tálat, majd a hűtőbe néztem. Kivettem a maradék narancslét, majd visszaültem az asztalhoz, ahol már nyugton volt mindenki. Harry telefonja az asztalon volt, pontosan mellettem, mikor rezegni kezdett.
-Ki az?- kérdezte, felkönyökölve az asztalra.
-Effy, de csak üzenet.- vontam meg a vállam, de kíváncsi is voltam. Velünk csak feleannyi időt tölt, mint vele. Odadobtam Harrynek a telefont, a többiekt pedig érdeklődve figyelték, velem együtt. Aggódó fejjel olvasta az üzenetet, és ránk nézett.
-Mi van?- értetlenkedett, közben füléhez emelte a telefonját.
-Mit írt?- kérdezte Liam és Zayn egyszerre, de nem is törődött velük. Lou próbálta elvenni tőle a telefont, de rángatózva ellenált neki.
-Szia! Hogy vagy?- most már nyugodtabbnak tűnt, mosolya is újból visszatért. Könyökölve figyeltem, hátha ki tudok bogózni valamit a hiányos beszélgetésből.
-Mi van vele?- kérdezte suttogva Louis, de Harra átnézett rajta.
-Akkor ez azt jelenti, hogy szabad vagy?- vigyorgott Harry, mi pedig egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Mondd neki, hogy jöjjön át!- utasítgattam egyből.
-Beteg.- rázta a fejét Harry, mire minden reményem elszállt.
-Jól van, gyógyszer, vagy kaja kell?- kérdezte.- Oké… Szia.- köszönt el tőle, majd letette a telefonját, és belekortyolt a kakaóba.
-Ez nem volt szép tőled.- mormolta Zayn szemöldökét összevonva.- Minket is vihetnél.
-Jöttök ti is.- vonta meg a vállát, majd nevetni kezdett rajtunk.

.:Effy szemszöge:.

Ha tehetem, Haleyt rángatom át magamhoz, és hozatok vele gyógyszert, és kaját. De mivel dolgozik, mást pedig nem igazán tudtam riadóztatni, Harry maradt. Nem akartam, hogy valaha is lásson ilyen állapotban. A nappaliban feküdtem, a kanapén elterülve. Nyakig betakaróztam egy pokróccal, a hajam hanyagul a fejem tetejére van kötve, úgy néz ki, akárcsak egy muffin. Az orrom valószínűleg már vöröses színben pompázhat, az éjszaka már náthás is voltam, hamar letepert a betegség. Egy csomag zsepi, és néhány zacskó keksz, és pár darab süti társaságában kapcsolgattam a tévét. A szekrényben találtam őket, valószínűleg múlt héten vehettem, ezen a héten még nem sok időm volt vásárolgatni. A teám éppen most főtt a konyhában. Már vagy húsz litert megittam ma, de legalább addig se fájt a torkom.
Halkan kopogtattak az ajtón, én pedig hangos nyöszörgéssel tápászkodtam fel a kanapéról, és odacsoszogtam az ajtóhoz. Tipikus, színes kockás pizsamanadrág, és egy elnyűtt pulóver volt rajtam, de még így is fáztam.
Kitártam az ajtót, és öt vigyorgó fiúval találtam szemben magam, de ahogy teltek a másodpercek, úgy hervadt le arcukról a mosoly.
-Sejtettem, hogy szarul nézek ki.- szipogtam, és még jobban kitártam az ajtót, és odébb állva beengedtem őket az ajtón. Mindegyikük adott egy puszit, és megölelgetett, legutoljára maradt Harry.
-Szia.- susogta, és egy apró puszit adott az ajkaimra. A fiúk összemosolyogtak.
-Nem kellett volna ennyi mindent hozni.- néztem Liamre, akinek vagy öt-hat szatyornyi kaja volt a kezében.
-Számolj Niallel is, és akkor mindjárt meggondolod magad.- nevetett Zayn, majd mind megindultak a konyhába. Kivéve Niallt, leült a kanapéra, és egy szempillantás alatt eltűntette a sütiket, amiket nekem egy délelőtt alatt nem sikerült.
-Csak nyugodtan Niall.- a hangom borzalmas volt, de ennek ellenére mosolyt váltottunk. A fiúk elkezdtek pakolni a konyhában, mikor kiértem. A teafőzőhöz értem, de Harry óvatosan odébb tolt, és leültetett a székre.
-Neked pihenned kell, majd mi megcsinálunk mindent.- nézett rám szigorúan, és megcsinálta a teámat, de közben Louis levert vagy három darab fém tálat a szekrényből, ami hangosan csörömpölve ért padlót.
-Attól félek én is.- temettem arcomat a kezeim közé, de ők jóízűen elnevetgéltek.
-Kérsz Nando’s csirkét? Az összes menüből kért egyet Niall. Nem tudta, melyiket szereted.- nevetett Zayn, de Louis mintha a vesémbe látna, kikapott a Starbucksos szatyorból egy tálnyi süteményt, és elém rakta, büszkén mosolyogva.
-Egy isten vagy, Louis!- krákogtam, ő pedig felugrott.
-Hallottátok?! Remélem, mindenki rögzítette a mondatot!- kiabálta, én pedig elmenekülve a hangzavar elől, kivánszorogtam a nappaliba.
-A többiek kipakoltak.- közöltem a híreket Niallel, aki egyből fel is pattant, és kirohant a konyhába. A következő pillanatban már a csámcsogását a kanapéról lehetett hallani. Letettem a teámat, a sütiből gyorsan csipegettem pár falatot, majd levágódtam a kanapéra, és betakaróztam.
-Nem maradunk sokáig.- jött hozzám Harry. Befurakodott közém, és a kanapé kartámlája közé. Magához húzott, fejemet vállának döntöttem, ő pedig karomat simogatta a pokrócon keresztül.
-Mindig örülök nektek.- dörmögtem, és szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik.
-Nem vagy lázas?- fogta meg aggódva a homlokom, és már készült felpattanni mellőlem, de én halkan nyöszörögni kezdtem. Kinevetett. Határozottan kinevetett.

-Maradjunk így egy kicsit…- nyöszörögtem, és szépen lassan lecsukódtak a szemeim, és elnyomott az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése