4. Fejezet - "Csak kívánnod kellett..."

.:Harry szemszöge:.

-Azt remélem tudod, hogy kell beszélnünk majd Effyről.- súgta nekem Louis, komolysággal a hangjában.

-Taylor elment.- rántottam meg a vállam, és tovább nyomkodtam a telefonom, de éreztem, hogy még mindig ugyanolyan szigorúan pillant rám.

-Nem mindegy, hogy elment, vagy le is zártátok azt, ami köztetek van.- folytatta bizalmasan, és miközben róla beszélt, egy kisebb fintor futott végig az arcán.

Az utolsó kanyarhoz értünk, az autót vezető Paul idegesen próbálta csitítani a többieket, de a lehetetlennel próbálkozott.

-Engem nem érdekel Taylor!- bizonygattam az igazamat, a kelleténél hangosabban, mire mindenki rám nézett, és egy emberként sóhajtottak fel.- Kösz srácok.- intettem egyet, kisebb iróniával a hangomban.

-És, megfogalmazódott benned végre az az üzenet, amit fél órája írsz Effynek?- érdeklődött Zayn, hátrafordulva az anyósülésről. A többiek egyszerre kezdtek „úúú”-zni, én pedig próbáltam legyűrni a kikívánkozó vigyoromat.

-Nem neki írok.- néztem vissza a telefonra, ahol egy félig megkezdett mondat nézett vissza rám, majd hirtelen Louis belehajolt, és gyorsan elolvasta. Vigyorogva, és a fejét bólogatva nézett a többiekre.

-Hallottam, ahogy este elkérted a számát Eltől…- szólt Liam, mire mindenki nevetni kezdett.

-Kiszállás fiúk!- szólt ránk Paul. Legalább egy ideig nem fognak piszkálni. 

Miközben besétáltunk az épületbe, gyorsan megírtam az sms-t, és a zsebembe csúsztattam a telefonom.

-Először öltözzetek át, a sminkes már benn van, utána menjetek egyből hozzá!- utasítgatott Paul, mi pedig már indultunk is az öltözők felé.

.:Effy szemszöge:.

„Már alig várom, hogy újra láthassalak!

                                                           Harry”

A szám alig láthatóan tátva maradt, miközben elolvastam vagy százszor egymás után az ismeretlen számról érkezett üzenetet. Minél többször olvastam, a mosolyom annál nagyobb lett, és kezdtem érezni a vesztemet, egy hajszál választ el attól, hogy a hátam mögé söpörjem az elveimet, és az első adandó alkalomnál kapjak az alkalmon, hogy minél közelebb kerülhessek hozzá. Ha Haley ezt most látná, ujjongva ugrálna körbe a szobában.

-Lassan jönnek.- jött be Emily, a fodrász.

-Nem baj, ha elugrok gyorsan reggeliért?- néztem rá reménykedve, hogy nem bánja. Elvégre is, ő kezd velük.

-Jó, de siess.- mosolyodott el, én pedig már nyúltam is a táskámért, és a kabátomért.

Odakinn még hidegebb volt, mint tegnap este, mikor Harry hazavitt. Vacogva cipzároztam össze a kabátomat, bár nem mentem sokra vele, egy rövidujjú póló volt csak alatta. Csak a szomszédba ugrottam át egy kávéért, és egy nutellás croissantért, utána szedtem is vissza gyorsan a lábam. Nem akartam hátráltatni a munkát, elvégre magammal is kiszúrok, ha későn végzünk az este.

Ahogy elhaladtam a stúdió mellett, már javában folytak az előkészületek. A kamerák már bekészítve álltak, több hangszer is elől volt, és vagy tizenöt ember szorgoskodott minden egyes apró részleten.

-Zayn, kérlek…- hallottam kintről Emily hangját, és mikor benyitottam a szobába, a sejtésem beigazolódott.

-Effy!- kiáltotta el magát boldogan Zayn, mikor meglátott a tükörben.- Hát te mit csinálsz itt?. ujjongott, ezzel még jobban megnehezítve Emily munkáját.

-Én vagyok a sminkes.- kacsintottam rá, miközben a szívem már a torkomban dobogott a tudattól, hogy Harry is itt van valahol a közelben, és bármikor bejöhet.

-Ennyi, rád bízom inkább!- háborgott Emily, Zayn pedig egy sunyi vigyor kíséretében kipattant a székből, és megcsinálta magának a haját.

-Effy!- döbbent le Liam, mikor meglátott. Elmosolyodtam az arcán, és elkönyveltem magamban, hogy a csapat többi tagja is ugyanígy fogja betenni ide a lábát.

-Én vagyok a sminkes.- előztem meg, mikor láttam, hogy ő is az itt létem felől akar érdeklődni.

-Ha ezt Ha…- kezdett bele nevetve, miközben leült Emilyhez, de Zayn fejét csóválva nézett rá, mire abbahagyta.- a többiek megtudják.- korrigálta a mondatot, de persze tudtam, kire is gondolt először.

-Zayn… kérlek!- mutattam az előttem lévő székre, de ő mit se törődve velem tovább igazgatta haját.- Kezd túl tökéletes lenni…- mosolyogva hátra pillantott, és végre leült elém.- Ha tovább várattál volna, bohóccá maszkíroztalak volna.- mondtam, miközben elkezdtem sminkelni, bár sok mindent nem kellett csinálni a bőrével.

Zaynt követte Liam, őt pedig Niall.

-Louis kikészíti Pault, még a forgatás kezdése előtt!- jött be hangosan nevetve Harry, majd mikor rám pillantott, lefagyott a mosoly az arcáról.- Szia.- igazgatta meg a haját, és engem nézett továbbra is. Még mikor Emily felé botorkált, akkor se vette le rólam a szemét.

-Szia.- köszöntem mosolyogva.

-Valaki zavarba jött.- vonogatta szemöldökét Niall, és édesen elmosolyodott pirosodó arcomon.- Én jobban szeretlek… Komolyan.- hajolt hozzám komolyan, én pedig elnevettem magam arckifejezésén. Harry szemét végig rajtunk tartotta.

-Én is szeretlek, Niall.- nevettem.- Kész vagy.- paskoltam meg a vállát, és szabadon engedtem. Egyikük se tudta nyugodtan végig ülni azt a pár percet, amíg sminkeltem. Előre féltem Louistól.

Míg Emily eligazgatta Harry göndör fürtjeit, én megittam a maradék kávémat, és néztem őket. Mikor végzett vele, Harry egyből felpattant, és felém indult.

-Szia.- ült le elém csillogó szemekkel, bujkáló mosollyal a szája sarkában.

-Csak kívánnod kellett…- suttogtam, és egy gyors pillanatra a szemébe néztem. Mosolya elterült az arcán, én pedig már nyúltam is az alapozóért.

-Ezt nem…- fintorgott, mikor az arcára kentem.- Szeretem…- grimaszolt, míg elkentem az arcán.

-Sajnálom, sápadt vagy nagyon.- közöltem vele, míg ő egy pillanatra elkerekedett szemekkel nézett rám, majd beletörődött az igazságba, és hagyta magát.

-Az mi?- kérdezte, és fejével a kezemben lévő hidratálóra bökött.

-Ez eltűnteti a táskáidat, nem tűnsz annyira fáradtnak.- mormoltam, és a szeme felé nyúltam, de ő hátra hőkölt.

-Ennyi bókot még sose kaptam egy reggel alatt.- nevetett, mire én csak egy mosollyal díjaztam véleményét.

-Ez most munka.- mondtam, miközben eltűntettem azokat a fránya táskákat.

-Munkaidőn kívül is táskás a szemem.- kötekedett, szélesen vigyorogva.

-De akkor nem azt nézem.- feleltem nemes egyszerűséggel. A szemébe néztem, ami még mindig ugyanúgy csillogott…- Mehetsz. Te viseltél el engem a legjobban.- nevettem, miközben feltápászkodott a székről. Elrendezgettem az asztalon a holmiaimat, de egy millimétert sem tágított mellőlem, szinte éreztem leheletét a nyakamon. Lábaim egy pillanatra megremegtek, mikor keze ismét a vállamat súrolta, és óvatosan maga felé fordított.

Arca egészen közel volt az enyémhez, a szívem készült kitörni a mellkasomból. Szemeivel az ajkaimra pillantott, majd megint állta a tekintetem.

-Szeretném, ha ma is velem jönnél haza.- halkan beszélt, lehelete perzselte az arcomat, szinte elkábított.

-Rendben.- válaszoltam bátortalanul, rekedtesen ismét. Válaszomra elmosolyodott, és ha nem engedett volna el, fél percen belül a karjaiba omlottam volna.

-Én úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, de köszönöm lányok a próbálkozást!!- toppant be Louis, mire Harryvel szétrebbentünk.- Effy!- hangja vagy öt oktávval magasabb lett, és ugrálva jött beljebb a szobába.

-Louis, kérlek…- majdhogynem esedeztem, hogy üljön le valamelyikünk székébe, de olyan volt, akárcsak egy hiperaktív óvodás…

Miután elrendeztük Emilyvel a fiúkat, tartottunk egy kis szünetet. Kikísértem, míg elszívott egy szál cigit, és beszélgettünk. Természetesen tapogatózott rólam, és Harryről. Elvégre nem vak, láttam, mikor megbeszéltük, hogy ő visz ma is haza.

Mikor visszamentünk a stúdióba, a zene már szólt, a fiúk pedig egy körben ültek bohóckodva, és zenélgettek. Emilyvel megálltunk a terem egyik sarkában, és elmélyülten figyeltük őket.

„And I won’t let these little things slip out of my mouth…”

Miközben Harry énekelt, Zayn nyomkodta az arcát, majd nevettek, a dalnak pedig hamarosan vége lett. Gyönyörű volt, elképesztő a hangjuk együtt, és természetesen külön-külön is.

Pár órával később már szinte kívülről fújtam az egész dalt, és úgy hiszem, az első számú kedvencemmé vált.

-Oké srácok, most ebéd szünet!- kiabált a rendező, de a fiúk ugyanúgy bohóckodtak tovább.- Elizabeth!- szólt nekem, én pedig ellöktem magam a faltól, és hozzá sétáltam. A fiúk egy emberként néztek rám.- Ha vége az ebéd szünetnek, Emilyvel kicsit rendbe szednétek a fiúkat?- kérdezte, egész rendes fickó.

-Persze, ezt mondani se kell.- mosolyogtam, amit viszonzott, majd tovább is állt, másoknak is beosztani a munkát.

-Elizabeth!- kiáltott fel Louis, a hófehér kanapén ülve, majd drámaian a szívébe döfött egy láthatatlan tőrrel, és szörnyet halt. A fiúk nevetni kezdtek, én pedig fejemet rázva mentem be a smink szobába.

-Megrendeltem a pizzákat, megtennéd, hogy majd kimész értük? Pár perc, és itt a futár.- pakolászott Emily, én pedig már sarkon is fordultam. Visszafelé láttam, hogy Niall és Liam éppen úgy csináltak, mintha egymást püffölnék, Zayn pedig utánam sietett, és kijött velem.

-Dohányzol?- kérdezte, felém tartva a cigis dobozt, mikor kiértünk. A kabátom természetesen kinn maradt, vacogva néztem rá, majd megvonva a vállam, elfogadtam tőle egy szálat. Néha nem árt bűnözni egy kicsit, és addig sem állok feleslegesnek érezve magam mellette.

-Ezzel most megleptél.- tette a szájába a cigit, majd először az enyémet gyújtotta meg, és aztán az övét.

-Évente egyszer, ha elszívok eggyel.- válaszoltam, a hangom pedig lassan már teljesen elment. Lehet, hogy nem volt jó ötlet a cigi.

Mire elszívtuk a cigit, megjött a pizzafutár is, így Zayn segítségével vittem be a dobozokat, és a stúdióban lepakoltuk őket. Természetesen egyből mindenki letámadta a dobozokat, én pedig átfagyva sétáltam a sminkszobába, hogy előkészítsek mindent, mire a fiúk megebédelnek.

-Megmentettem neked egy szeletet.- kopogtatott be Harry, és kezében egy kisebb szelet pizzával sétált felém.

-Életmentő vagy!- eddig a pillanatig észre se vettem, hogy farkas éhes vagyok.- Ülj le!- mutattam parancsolva a székre, miközben már vagy a pizza felét elpusztítottam. Nem voltam szégyenlős ezen a téren.

-Látom éhes voltál.- nevetett Harry a székben ülve, én pedig az utolsó falatokon nyammogtam.- És, hogy tetszik a forgatás?- érdeklődött továbbra is mosolyogva.

-Forgatáson voltam már.- forgattam meg a szemeimet grimaszolva, hogy mennyire unalmas, és fárasztó. Ezt egy halk nevetéssel értékelte.- De veletek, vagyis titeket nézve egészen más.- közben kezembe vettem a púdert, hátha így nem jövök zavarba.

-Jó válasz.- dörmögte, és kissé előre tolta a fejét, szemeit pedig lehunyta, várva, hogy bepúderozom az arcát. Ahogy közelebb hajoltam, felhúzta az orrát, és kipattantak a szemei.

-Nem is mondtad, hogy cigizel.- szimatolt, és egy kisebb grimasz futott végig az arcán.

-Zayn megkínált egy szállal.- vontam meg a vállam, és ő mintha egy kissé megkönnyebbült volna, szemeit ismét lehunyta.

-Beszédem lesz vele.- dünnyögött, én pedig nevetve kezdtem púderozni az arcát.

A délután hosszan telt, több szögből is felvették őket, néhány részt újra vettek, visszanézték, gyakorolták a kamerába nézést, és még sorolhatnám. Közben persze én is kivettem a részem a munkából, segítettem, ahol tudtam, vagy ha nem volt semmi dolgom éppen, Niall mutatta, hogy kell kezelni a keverőpultot, vagy Liam szórakoztatott a gitárral. Louis bezengte az egész épületet hangjával, Harry pedig kisajátította a dobokat, és amint akadt egy szabad perce, már püffölte is. Lehetetlen lenne mellettük unatkozni.

-Mondanám, hogy gyere velünk, és hazaviszünk… de Harry délután elhozatta az autóját, és kisajátít magának.- karolt át Louis, mikor már pakoltam a sminkeket, és lebiggyesztett ajkakkal rebegtette pillát, majd Harryre nézett. Zsebre dugott kézzel állt az ajtóban, útra készen, engem várva.

-Ha tudtam volna, mondtam volna neki, hogy ne legyen ilyen undok.- gügyögtem Louisnak, és vígasztalóan, ugyanolyan lebiggyesztett ajkakkal megsimogattam a haját, mire ő sírást imitálva a vállamra hajtotta fejét.

-Tudod Louis, néha félelmetes vagy.- veregette meg vállát Liam, és segített nekem pakolni.

Miután én is összeszedtem magam, kimentünk a fiúkkal, és Paullal a parkolóba. mindenki egy hatalmas öleléssel, és puszival búcsúzott el tőlem, ami igazán jól esett. Mikor mind beszálltak az autóba, és elindultak, Harryvel csak ketten maradtunk. Karomat keresztbe fontam mellkasom előtt, és úgy sétáltam mellette az autóig. Mielőtt még odasétáltam volna az anyósüléshez, Harry lekapta magáról szürke sálját, ami csak úgy lógott rajta, és a nyakam köré tette, majd eligazgatta rajtam. Harry illata volt.

-Így jobb. Rossz nézni, ahogy vacogsz.- mosolyodott el, majd lassú mozdulatokkal eltűrte a hajamat is, egy tincset a fülem mögé tűrt, és édesen elmosolyodott. A hasam görcsbe rándult, minden mozdulata után.

-Köszönöm.- mormoltam zavaromban, majd beültünk az autóba, és elindultunk.