2014. február 17., hétfő

33. Fejezet - A levél






Ujjaim észrevétlenül kúsztak végig újra és újra göndör hajában. Szemeit jólesően lehunyta és egy alig hallható sóhaj hagyta el a száját. Mindkét tenyere a derekamon pihent, jobb kezével pólóm alá nyúlt és felperzselve bőrömet simított végig oldalamon. A lábaim megremegtek, de az arca tanulmányozása sokkal jobban lefoglalt annál, mint hogy arra koncentráljak, hogy már a lábamon is alig tudok megállni az érintésétől. Halványan elmosolyodott, és közelebb húzott magához, keze szünet nélkül simított végig bőrömön. Kinyitotta szemét, és egyenesen a szemembe nézett. Halványan elmosolyodott, tenyere ezzel egy időben simult a hátamra teljesen felmelegítve hideg bőrömet.
-Mit művelünk, Harry?- hangom egészen távoli volt, de mégis tisztán hallottam, hogy megremeg. Torkomban éktelenkedő gombóccal vártam, hogy azt mondja, hogy velem szeretne lenni, hogy szeret, és hogy az elmúlt pár hét csak egy rossz álom volt…
Szemei végigpásztázták az arcomat, elidőzött ajkaimon, majd ismét a szemembe nézett.
-Azt akarom, hogy annyira akarj engem, mint amennyire én akarlak téged.- mély hangja bezengte az egész szobát, ahogy beszélt.
A szívem óriásit dobbant.
Kezeimet az arcára tettem, ujjammal végigsimítottam arcán amitől alig láthatóan kirázta a hideg. Kezei teljesen elvesztek a pólóm alatt, az ujjai a melltartómig táncoltak fel. Megragadtam a pólójának az alját, és hezitálás nélkül húztam le róla az anyagot. A következő pillanatban már az ölébe húzott, és fel sem fogva, hogy mégis mit csinál, már a melltartómat kapcsolta ki, anélkül, hogy a pólómat levette volna. Miután sikeresen kikapcsolta, kezei a derekamra hullottak és még mielőtt megragadhatta volna a pólómat, megelőzve őt rántottam le magamról. A pillantása vággyal teli volt, ahogy végignézett rajtam és egy hirtelen mozdulattal ajkai enyémen pihentek. Gondolkodás nélkül csókoltam vissza, teljesen elveszve karjaiban. A kezei ismét fel-le jártak az oldalamon, amibe beleborzongtam és mindenhol libabőrös lettem. Bal keze feljebb kalandozott és ahogy megérintette a mellemet, a lélegzetem is elállt egy pillanatra. A fejemet a mennyezet felé emeltem, lehunyt szemekkel, ahogy még közelebb húzott magához. A mellkasunk összeért, lábaimmal körbeöleltem a derekát. Jobb kezével maga felé fordította a fejemet, csakhogy ajkaink ismét összeérhessenek. Kezeimmel vállába markoltam, ahogy nyelvével végigszántott alsó ajkamon. A bőre sima volt, és az izmai tisztán kitapinthatóak voltak.
Egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzetünkön, a kezei még mindig körülölelték a testemet, ahogy végigfektetett az ágyon és ugyanolyan gyorsan felém került. Kezei már nem tartottak, de a következő pillanatban megint gyengéden simított végig oldalamon. A tarkójánál fogva húztam fejét vissza enyémhez, lezárva a kisebb rést, ami kialakult közöttünk. A pár perccel ezelőtt elhangzott szavak visszhangzottak a fejemben, ezzel még többet akarva… Még többet akarva belőle. Nem hittem volna, hogy valaha is előfordul még ez a helyzet, hogy még egyszer alkalmam lesz érezni a bőrét az enyémen, hallani a szavakat, amiket a fülembe súg… amiket csak nekem mondott, és csak én hallhattam. Minél tovább mélyült a csókunk, annál nagyobbra nőtt bennem a remény, hogy talán még van esélyünk. Úgy éreztem, hogy valóban akart engem, és nem csak egy pillanatnyi vágynak tudható be ez az éjszaka.
 Kezeim egészen a hasának az aljáig csúsztak le. Éreztem, hogy libabőrös lett a tapintásom alatt, ujjaimat az övébe akasztottam és annyira közel húztam magamhoz, amennyire a gravitáció engedni tudta. Ajkai az enyémeken időztek, mindaddig, míg a nyakamra nem vándoroltak gyengéd csókokat lehelve rá. Hezitálva csatoltam ki az övét, és gomboltam ki a farmerját. Halkan felkuncogott a mozdulataim hatására és egy laza mozdulattal lerántotta magáról az anyagot, ami szintén a földön landolt valahol az ágy környékén. Ajkai ezúttal egyre mohóbban csókoltak, nyelve vad táncot járt enyémmel. A teste teljesen az enyémhez simult. Egyik kezén megtámaszkodott, míg másikkal lekalandozott egészen az egyetlen egy ruhadarabig, ami rajtam volt. Az anyag szegélyének mentén cirógatta a bőrömet, a tarkójánál megragadva húztam közelebb – ami lehetetlen volt már -, ezzel elmélyítve tüzes csókunkat. Ezt egy apróbb célzásnak tekintette, és folytatta lusta mozdulatait. A bőröm tűzforró volt, de közben mégis reszkettem. Ahogy elhúzódott tőlem, fekete szemei csillogtak a sötétben. Zilálva pillantottunk egymásra, ahogy teltek a másodpercek.
-Annyira gyönyörű vagy.- lehelete a mellkasomnak csapódott, ahogy suttogott majd egy finom csókot nyomott ott a bőrömre. Ajkai fel-le jártak a nyakam és a mellkasom között, ujjaim teljesen belegabalyodtak göndör tincseibe. Ajkai ismét enyémekre találtak miközben a szívem vadul dörömbölt. A kezeivel a fejem két oldalánál támaszkodott, teljesen belesüppedve a párnába, miközben a kezeim lecsúsztak, és körbekulcsoltam a nyakát. Alig érezhetően beleharapott az alsó ajkamba, amitől halkan felsóhajtottam. Keze végigvándorolt a testemen, amibe szinte beleremegtem, és megszabadított utolsó ruhadarabomtól is…


.:Harry szemszöge:.






Elizabeth…
A borítékon lévő név visszhangzott a fejemben. Az ujjaim görcsösen, akaratlanul is összeakarták gyűrni a kezemben lévő borítékot, ezzel együtt annak tartalmát. Oldalra pillantottam, minimálisan mozogva az ágyban, hogy még véletlenül se keltsem fel Effyt.
A nap halványan sütött be a sötétítőn keresztül a szobába, megvilágítva gyönyörű szép arcát, vállát és hátának egy részét. Békésen szuszogott, egy alig látható mosollyal az arcán, ahogy a nap sugarai egyre nagyobb részét borították be testének, látszólag felmelegítve ezzel bőrét. Olyan volt, akárcsak egy angyal. Remek, teljesen megőrültem. Ennél közhelyesebb dolgot nem is gondolhattam volna. Ha már a kliséknél tartottam, szemeim Elizabethről ismét a borítékra vándoroltak. Röhejesnek hangzik, de képtelen vagyok máshogy elmondani neki az érzéseimet. Ha Niall most itt lenne, valószínűleg a hasát fogva nevetne rajtam.
Óvatosan keltem ki az ágyból, és halkan lépkedtem Effy táskájához, ami az egyik széken pihent. Szerencsémre nyitva volt, így nem kellett zörögnöm vele, egyszerűen becsúsztattam a borítékot az egyik zsebbe, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
De mégsem voltam felszabadulva teljesen.
Félig nyertesnek érzem magam, hogy éjjel végre teljesen közel engedett magához, de a neheze csak holnap este jön. Ha elolvassa a levelet, és úgy dönt, hogy ad nekem még egy esélyt én ott leszek a parkban. Ha úgy dönt, hogy nem kíváncsi a további baklövéseimre, én ugyanúgy ott várom… de nem fog eljönni. Ha viszont jól dönt, az első dolgom lesz egyszer s mindenkorra lezárni a dolgokat Taylorral, ahogy visszaérek New Yorkba. Persze mindkét esetben ez a logikus döntés, de jelen pillanatban, még a gondolatát sem tudom elképzelni annak, hogy holnap este egyedül maradok a parkban. Tudom, hogy ugyanúgy szeret engem, mint ahogy én őt.
Egy hang nélkül kúsztam vissza mellé az ágyba, mindkettőnkre húzva a takarót. Egy milliméternyi szabad hely sem volt közöttünk, ahogy mögé feküdtem, és átöleltem, kezemet a hasán pihentettem, másikkal megtámasztottam fejemet és az arcát figyeltem. A bőre csillogott a napfényben, a szempillái néha-néha megremegtek közben ütemesen szuszogott, és tudatlanul kúszott még jobban karjaim közé.
-Ne nézz…- dörmögte rekedtes hangon, és kezével végigsimított kezemen a takaró alatt. A szemei ugyanúgy csukva maradtak, halkan felnevettem durcás arca láttán.
Egy apró csókot adtam nyakára, amitől halkan felsóhajtott. Ujjainkat összekulcsolta, és immár nyitott szemekkel fordult velem szembe. Szőke haja szinte belepte az egész párnát, néhány tincs a szemébe lógott, de ő észre se vette. Sose vette észre.
Ujja lassú körkörös mozdulatokkal simogatta kézfejemen a bőrömet, de én megelégelve ezt engedtem el kezét, és söpörtem el tincseit az arcából, csak hogy rendesen láthassam a szemeit, amik ilyenkor sokkal fényesebben csillogtak. Kezemet hátára simítottam ezután, közelebb vonva magamhoz. Az arca pár centire volt az enyémtől, ahogy feje továbbra is a párnán pihent.
Játékos mosoly pihent az arcán, fejét egy pillanatra felemelte. Amilyen gyorsan értek ajkai hozzám, olyan gyorsan el is múlt az a furcsán jóleső érzés, akárhányszor megcsókolt.
-Min vigyorogsz ennyire?- kérdezte, szinte kuncogva. Nem tudtam mit tenni, csak vigyorogni, ahogy őt néztem. Lélegzetelállító volt, mint mindig.
-Boldog vagyok.- vontam meg a vállamat az egyszerű válaszom után, és most az én időm jött el, hogy megcsókoljam. Ezúttal ajkaink lassú, gyengéd csókban forrtak össze. A szívem ki akart törni a mellkasomból. És hiába ismertem Effyt már hónapok óta, hiába csókoltam meg milliószor… még mindig nem tudtam megszokni ezt az érzést, ami ijesztő volt.
Mutatóujja köré csavarta az egyik tincsemet, mikor épphogy elhúzódtam tőle. Ahogy szemeimbe nézett, láttam rajta a hirtelen feltámadt bizonytalanságot. Keze maga mellé hullott az ágyba, és az ablak felé fordította fejét.
-Azt hiszem, ideje lenne…
-Reggelizz velem.- vágtam szavába, még mielőtt bármit is mondhatott volna. Nem akartam, hogy elmenjen.
Az arcán végigfutott az ijedtség, és szinte lélegzetvisszafojtva nézett rám. Nem kellett egyikünknek se megszólalnia, a földszintről ebben a pillanatban hangok szűrődtek fel a szobámba, amitől még nagyobb pánik ült ki Effy arcára.
-Ne aggódj! Elvégre is, már ismernek téged.- mosolyogtam, mire arcvonásai megenyhültek, de láttam rajta, hogy még mindig ugyanolyan nyugtalan.
-Akkor sem könnyít a helyzeten. Az első benyomásom az lesz, hogy veled töltöttem az éjszakát.- motyogta, és ismét a hajamat kezdte piszkálni.
-Ehhez már hozzászoktak.- vigyorogtam, mire a mellkasomnál fogva meglökött. Elvesztve az egyensúlyomat dőltem a hátamra, és csak nevetni tudtam.
-Hihetetlen vagy, Harry.- rázta a fejét, ahogy felült az ágyban, és maga köré csavarta a takarót. Felkelt az ágyról, és felkapkodta a földről a ruhákat.
Szemeimmel végig követtem, ahogy felöltözött, és pakolászott a szobában. Egy pillanatra visszacsöppentem a múltba, amikor Londonban laktunk… és minden vágyam az volt, hogy újra visszaszerezhessem azokat az időket.


Sziasztok!
Hűű, hát nem gondoltam volna, hogy 4 komi is jön az előző részhez, eddig ez a legtöbb, amit írtatok eddig egy fejezethez, és nagyon nagyon boldog vagyok! Örülök, hogy ennyire várjátok a folytatást! 
Remélem tetszett mindenkinek a fejezet, és ezen a héten is érkezik néhány komi :)
Jó olvasgatást mindenkinek! :)

3 megjegyzés:

  1. Elsoooo:)) Draga Effy hihetetlenul jol irsz! Annyira imadlak nagyon szepen kerlek hogy gyorsan hozd a kovit!! Sok puszi:Dóri <3

    VálaszTörlés
  2. már alig várom a kövi részt!!siess!!:)) xoxo T.

    VálaszTörlés
  3. Szia, számomra meglepö a komentek száma. Hol a többi??? Nagyszerüen írsz. Imádtam az összes részt. Olyan szépen, részletesen írod le a fejezeteket. A történetet a föszereplöidet mind imádom. Nem is tudom mit emelhetnék ki, mert hibátlan, csodálatos alkotás az egész. Gratulálok, csak így tovább :)

    VálaszTörlés