Olyan volt, mintha a világ összes
problémája megszűnt volna létezni. A gondolataim megszűntek, ahogy a hangos
beszélgetések és zene ellenére is bezengte rekedtes nevetése a helyet, és
smaragdzöld szemei csillogva figyelték minden mozdulatomat, és
arckifejezésemet.
Minden másodpercben újra és újra
beleszerettem Harrybe.
Fejét csóválva mosolygott még mindig az
emlékén annak a történetnek, amit felhánytorgattunk legalább fél órája. Egy
laza mozdulattal belekortyolt az üvegébe, és az asztalra szegezve tekintetét
helyezte vissza ugyanoda, majd csillogó szemei ismét engem néztek. Már éppen
szóra nyitottam volna a számat, mikor Jerry, a pincér az asztalunk mellett
termett, ma már legalább századjára. Ma is ilyen sokat innánk?
Harry állkapcsa megfeszült, és szemei
hidegen meredtek az asztalunk mellett álló Jerryre, az este folyamán szintén
századjára. Követve Harry pillantását én is Jerryre néztem, egyenesen tengerkék
szemeibe, amik furcsán passzoltak fekete hajához. Szélesen elmosolyodott, ahogy
pillantásunk találkozott és nem tudtam mit tenni, viszonoztam a gesztust.
-Hozhatok valamit?- kérdezte, majd
elvette az üres poharakat és sörös üvegeket az asztalunkról, közben végig
szemembe nézett.
-Még egy kört.- bólintottam, arcomra
akaratom ellenére még egy mosoly kúszott.
-Ne is álmodj róla, haver.- válaszolta
szinte velem egyszerre Harry, mire arcomról lefagyott a mosoly, és Jerryvel
egyszerre néztünk rá, ahogy szikrákat szóró szemekkel méregette a mellettem
álló férfit.
-Nem értem, miről beszélsz.- csóválta
fejét mosolyogva Jerry, mire Harry idegesen felhorkant, az asztalra támaszkodva
hajolt közelebb Jerryhez.
-Látom, hogy méregeted. Velem van.- sziszegte Harry a fogai
között, mire Jerry egy halk nevetést hallattatott ki magából.
Feszülten figyeltem a mellettem álló két
férfit. Harry megfeszült izmokkal, gyilkoló tekintettel méregette Jerryt, aki
féloldalasan elmosolyodva várta Harry következő lépését, egy cseppnyi félelem
nélkül. Sosem láttam még így Harryt, és egy pillanatra még engem is elkapott a
félelem, próbálva feldolgozni a szavait és a vitájuknak az okát. Harry szavai a
fejemben ragadtak, és megállás nélkül ismétlődtek. Velem van…
-Csak a munkámat végzem.- válaszolta.
Jerry mosolya még nagyobbra nőtt, egy
pillanatra rám nézett a szeme sarkából. Még így, hogy fagalmam sem volt róla,
hogy ki lehet ő – a nevén kívül, ami az ingjén szerepelt -, már a nézéséből
láttam, hogy mire készül és egyáltalán nem tetszett a dolog.
-De persze utána szívesen megismerném
közelebbről is, már ha érted mire gondolok.- kacsintott Harryre, mire izmai
teljesen megfeszültek.
Minden egy pillanat alatt történt.
Szédülni kezdtem, ahogy csak a poharak csörgése, és a székek nyikorgása
hallatszott a padlón. Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam a székemből, és
közéjük álltam. Ha egy pillanattal később érek oda, Harry a padlóra küldte
volna a pincérünket. Kezeimet Harry arcára simítottam, egyenesen a dühtől
elfeketedett szemeibe néztem. Kellett pár másodperc, míg ütemezte
lélegzetvételeit. A zene még mindig szólt a bárban, de tudtam, hogy sikerült
felhívni magunkra a vendégek figyelmét. Mintha maga Harry jelenléte nem érte
volna el ezt, most még tetézte is.
-Menjünk.- a hangom remegett, ahogy
próbáltam ellentmondást nem tűrően nézni rá. Halkan felsóhajtott, szemeit
lehunyta egy pillanatra, majd kinyitotta őket de nem rám nézett, hanem a
mögöttem álló férfira.
Gyilkoló tekintettel bólintott, teljesen
elkerülve még mindig pillantásomat. Bizonytalanul engedtem el arcát, és a
kabátomért nyúltam. Harry is ugyanezt tette, farkasszemet nézve Jerryvel, aki
ugyanúgy áll az asztalunk mellett, mióta kettejük közé álltam. A bárban
mindeközben folytatódott tovább az élet, mintha mi sem történt volna. Harry
magára húzta a kabátját, és a zsebéből kirántva a pénzét az asztalra tette,
majd még egy utolsó gyilkoló tekintettel Jerryre nézett. Ellenkezni sem volt
időm, a karomnál fogva húzott maga után míg ki nem értünk a bár elé.
-Mondd, ez mégis mire volt jó?- talán a
fagyos levegő hatására, de ahogy kiértünk egyből elszállt minden félelmem, és
Harryre szegeztem a tekintetemet, aki az épület falának dőlve emelte fejét az
égnek. A hópelyhek a hajában maradtak, forró lélegzete látszott a jéghideg
levegőben. Lehunyta a szemeit, és csak a szuszogását lehetett hallani percekig.
Türelmetlenül álltam vele szemben, a magyarázatára várva.
-Ahogy nézett rád…
-Mégis hogy, Harry? Csak a munkáját
végezte, ugyanúgy nézett rám, ahogy a többi nőre odabenn!- keltem ki magamból
szavába vágva. Fejét elhúzta a faltól, smaragdzöld szemei egyenesen rám
meredtek. Hiába volt nyugodt az arckifejezése, a szemei még mindig ugyanúgy
őrjöngtek, mint ő maga pár perccel ezelőtt.
-Ha láthatnád magad, csak egy napra!-
suttogta idegesen.- Ha csak egy napig láthatnád, ahogy mások néznek rád, végre
észrevennéd!- szitkozódott magában fejét rázva és szemeit az egyre jobban
vastagodó hótakaróra függesztette.
-Mégis mit?- értetlenkedtem, elfúló
hangon.
-Hogy gyönyörű vagy.- nézett vissza
szemeimbe, immáron teljesen lenyugodva.
Ahogy elhagyták a szavak a száját,
ledermedtem. Ahogy mondta, és ahogy a szemembe nézett, teljesen
elgyengültem. Nem volt egy józan gondolatom se, csak az öröm járta át az egész
testemet. De ugyanakkor, nem tudtam mit válaszolni. A szívem egyre jobban
húzott affelé, hogy csak egy másodpercre is, de megérinthessem. Az agyam
viszont… hiába blokkolt le egy pillanatra, utána eszeveszetten tiltakozott
minden ellen, ami Harryvel kapcsolatos volt.
Látta rajtam, hogy lábaim lecövekeltek,
és egy szó sem jön ki a torkomon. Tett felém egy lépést, majd még egyet… a
következő pillanatban forró lélegzete egészen közelről csapódott ajkaimnak amik
egyből szétnyíltak, ahogy csillogó szemeibe néztem. Kezével elsimított egy
tincset a fülem mögé, pont úgy, és olyan érzéseket kiváltva belőlem, ahogy
szokta. A francba, miért kell mindig ezt
csinálnia velem?!
Mintha csak hallotta volna a
gondolataimat, elmosolyodott. Ez az a fajta mosoly volt, amitől az embert kirázza
a hideg, de közben mégis valami furcsán jóleső melegség járja át a testét.
-Maradj velem ma este.- a hangja mély
volt és lassú, csak hogy minden egyes szavát tisztán értsem. Hüvelykujjával
végigsimította arcomat, miközben tenyere jóleső melegséget adott hideg
bőrömnek. Lehunytam szemeimet, ez az apró mozdulat is elég volt ahhoz, hogy
megnyugodjak.
-Nem tudom, hogy ez jó ötlet e, Harry…-
ráztam fejemet, még mindig képtelennek éreztem magam ahhoz, hogy kinyissam a
szemeimet. Ha a szemébe kellett volna néznem, egy apró esélyt sem látok arra,
hogy sikerült volna kinyögnöm ezt a mondatot.
-Maradj velem.- suttogta szinte már
könyörögve. Mindkét kezével arcomat fogta, mintha ezzel akart volna arra
kényszeríteni, hogy végre a szemébe nézzek. És ha ez volt a terve, sikerült is
elérnie amit akart. Egy pillanatra végigtanulmányoztam minden egyes vonását,
könyörgő tekintetét, rózsaszín ajkait, amik kimondottan puhának látszódtak… és
feladtam. Feladtam mindent, ahogy aprót bólintottam, ezzel széles mosolyt
csalva arcára.
Hiába reménykedtem, hogy ajkai akár csak
egy pillanatra is, de az enyémekhez érnek. Talán csak én értettem félre megint,
de ezúttal valami azt súgta, hogy nem. Képtelenség, hiszen arra kért, hogy
töltsem vele az éjszakát.
Gondolataimból kizökkentve ragadta meg
kezemet, és kulcsolta össze ujjainkat. Félve nézett rám, mintha nem lenne
biztos abban amit csinál. Halványan elmosolyodtam, ahogy kezünkre néztem.
Tökéletesen összeillett az ő hatalmas keze az én apró kezemmel. Egy szó nélkül
indultunk el a háza felé, néha egymásra pillantva. Az út szintén ugyanolyan
csendesen telt, néha volt egy-két kisebb beszélgetésünk, de semmi több. Nem
éreztem késztetést arra, hogy értelmetlen dolgokról fecsegjek, mikor a köztünk
lévő csend többet ért bármi másnál.
Izgultam, mikor mosolyogva közölte, hogy
mindjárt otthon vagyunk, mikor bekanyarodtunk az ismerős utcába. Legközelebb
már csak akkor eszméltem fel, mikor keze elszakadt enyémtől, és zsebében
kotorászva kereste kulcsát. Mikor előkapta a keresett tárgyat a kezéből, szeme
sarkából rám nézett, és mosolygott. Feszengve figyeltem, ahogy kinyitotta az
ajtót, és fejével biccentve küldött engem előre. Sötét volt az egész házban,
mikor beléptem. A villany felkapcsolódott, és az ajtó halkan bezárult mögöttem.
Harry a fogasra akasztotta kulcsát, majd egy laza mozdulattal megvált
kabátjától is, és cipőjét is lerúgta.
-Már biztosan alszanak.- suttogta alig
hallhatóan, mikor rémült arckifejezésemet nézte egy tagadhatatlan vigyorral az
arcán. Tudta jól, hogy feszélyezve érzem magam, és én is tudtam jól, hogy
piszkosul tetszik neki a helyzet.
Válaszként csak bólintottam, a hangomat
amúgy se találtam volna meg. Levettem én is a kabátomat, és a cipőmet, majd
követve Harryt felsétáltam az emeletre. A folyosó végén volt a szobája, ami hasonlított
a londoni házukban lévőre. Itt csupán csak több volt a családi fotó, és volt
egy-két poszter is a falon, az ablak alatt pedig – már biztosan réges régen
használt – egy íróasztal is ott volt. Elmosolyodtam, ahogy körbenéztem az
ismeretlen szobában, de valahogy mégis otthon éreztem magam.
Az ajtó halkan becsukódott a hátam
mögött, csak ekkor eszméltem fel arra, hogy Harry is velem van. Az ajtónak
dőlt, és úgy nézett engem sugárzó tekintettel és egy bújkáló mosollyal szája
sarkában.
-Ha esetleg szeretnél fürdeni, tudok
adni egy pólót és…- megköszörülte torkát, ahogy végig se hallgattam, de már
bólintottam is. Mi a fene történik velem? Miért nem vagyok képes kinyitni a
számat, és végre valami értelmeset is kinyögni?
A szekrényhez sétált, és kivett egy
fekete pólót és egy fekete alsónadrágot, majd felém nyújtotta. Nem kellett
kérdeznem, hogy merre van a fürdő, a szobából nyíló ajtó nyitva volt, így
tökéletesen be lehetett látni a fürdőbe. Egy szó nélkül sétáltam be, és csuktam
be az ajtót. Mély lélegzetvételek közepette
vetkőztem le és álltam be a forró víz alá, amit percekig csak folyattam
magamra.
Mikor kiszálltam a zuhany alól, éreztem
magamon Harry illatát – hogy ne éreztem volna, ha az ő tusfürdőjét tudtam csak
használni? -, és egy kissé bódultan, de végre összeszedve magam kaptam magamra
a pólót és az alsót. Mély levegőt véve léptem ki a fürdőből. Harry az ágy
szélén ült, maga elé meredve, de mikor meglátott engem pár lépéssel előtte,
felkapta fejét, és rám nézett. A ruháimat letettem az egyik székre, ami a
legközelebb volt és bizonytalanul bár, de tettem felé pár lépést. Mellé akartam
ülni az ágyon, de kezét felém nyújtotta. Nyilvánvalóan más volt a terve, így
gondolkodás nélkül fogtam meg kezét, mire ő közelebb húzott magához. Keze
csuklómról derekamra siklott, ezzel egy időben a másik is. Ujjaim egyből göndör
hajába vándoroltak, miközben ő csak a szemembe nézett. Hazudnék, ha azt
mondanám, hogy nem féltem, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és az
azt követőben. De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam. Mert
igenis, minden egyes porcikám azért imádkozott már hosszú-hosszú idők óta, ami
valószínűleg most meg is fog történni.
Sziasztok!
Nagyon-nagyon köszönöm a +1 feliratkozót, és nem tudom elégszer megköszönni Timi hosszú-hosszú komiját se! :) De azon gondolkoztam, hogy vajon össze tudnátok e hozni legalább 3 komit a következő részig? Nagyon örülnék neki, tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Remélem a mai fejezet elnyerte mindenki tetszését, jó olvasgatást! :):)
Szia:).nagyon nagyon jó a blogod:)
VálaszTörlésTegnap este kezdtem el olvasni a blogot :) sajnos a végére értem :D várom a folytatást! ;)
sziaa :) ez a rész tetszik eddig a legjobban :)) siess a következővel :) xx T.
VálaszTörlésSzia! Elöször is szeretném elmondani hogy valami csodásan irsz!! És nagyon szeretem a blogod, ez az egyik kedvencem :))) olyan jó olvasnii mert nagyon jól irod le h miközben olvasomba sorokat magam előtt látom az eseményeket!! :)) csak igy tovább! Nagyon ügyes vagy! ♥ gyorsan kövit!! :D love youuuuuuuu :* .xx
VálaszTörlésKedves Effy!
VálaszTörlésA rész megint csak valami csodás lett, nagyon valóságosan tudod leírni a történteket. Jaj, olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most Harryvel és Effyvel! Kérlek ne húzd sokáig az új rész felrakását, mert már szinte tűkön ülök!
Puszi Meme