2014. február 10., hétfő

32. Fejezet - "Maradj velem"






Olyan volt, mintha a világ összes problémája megszűnt volna létezni. A gondolataim megszűntek, ahogy a hangos beszélgetések és zene ellenére is bezengte rekedtes nevetése a helyet, és smaragdzöld szemei csillogva figyelték minden mozdulatomat, és arckifejezésemet.
Minden másodpercben újra és újra beleszerettem Harrybe.
Fejét csóválva mosolygott még mindig az emlékén annak a történetnek, amit felhánytorgattunk legalább fél órája. Egy laza mozdulattal belekortyolt az üvegébe, és az asztalra szegezve tekintetét helyezte vissza ugyanoda, majd csillogó szemei ismét engem néztek. Már éppen szóra nyitottam volna a számat, mikor Jerry, a pincér az asztalunk mellett termett, ma már legalább századjára. Ma is ilyen sokat innánk?
Harry állkapcsa megfeszült, és szemei hidegen meredtek az asztalunk mellett álló Jerryre, az este folyamán szintén századjára. Követve Harry pillantását én is Jerryre néztem, egyenesen tengerkék szemeibe, amik furcsán passzoltak fekete hajához. Szélesen elmosolyodott, ahogy pillantásunk találkozott és nem tudtam mit tenni, viszonoztam a gesztust.
-Hozhatok valamit?- kérdezte, majd elvette az üres poharakat és sörös üvegeket az asztalunkról, közben végig szemembe nézett.
-Még egy kört.- bólintottam, arcomra akaratom ellenére még egy mosoly kúszott.
-Ne is álmodj róla, haver.- válaszolta szinte velem egyszerre Harry, mire arcomról lefagyott a mosoly, és Jerryvel egyszerre néztünk rá, ahogy szikrákat szóró szemekkel méregette a mellettem álló férfit.
-Nem értem, miről beszélsz.- csóválta fejét mosolyogva Jerry, mire Harry idegesen felhorkant, az asztalra támaszkodva hajolt közelebb Jerryhez.
-Látom, hogy méregeted. Velem van.- sziszegte Harry a fogai között, mire Jerry egy halk nevetést hallattatott ki magából.
Feszülten figyeltem a mellettem álló két férfit. Harry megfeszült izmokkal, gyilkoló tekintettel méregette Jerryt, aki féloldalasan elmosolyodva várta Harry következő lépését, egy cseppnyi félelem nélkül. Sosem láttam még így Harryt, és egy pillanatra még engem is elkapott a félelem, próbálva feldolgozni a szavait és a vitájuknak az okát. Harry szavai a fejemben ragadtak, és megállás nélkül ismétlődtek. Velem van…
-Csak a munkámat végzem.- válaszolta.
Jerry mosolya még nagyobbra nőtt, egy pillanatra rám nézett a szeme sarkából. Még így, hogy fagalmam sem volt róla, hogy ki lehet ő – a nevén kívül, ami az ingjén szerepelt -, már a nézéséből láttam, hogy mire készül és egyáltalán nem tetszett a dolog.
-De persze utána szívesen megismerném közelebbről is, már ha érted mire gondolok.- kacsintott Harryre, mire izmai teljesen megfeszültek.
Minden egy pillanat alatt történt. Szédülni kezdtem, ahogy csak a poharak csörgése, és a székek nyikorgása hallatszott a padlón. Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam a székemből, és közéjük álltam. Ha egy pillanattal később érek oda, Harry a padlóra küldte volna a pincérünket. Kezeimet Harry arcára simítottam, egyenesen a dühtől elfeketedett szemeibe néztem. Kellett pár másodperc, míg ütemezte lélegzetvételeit. A zene még mindig szólt a bárban, de tudtam, hogy sikerült felhívni magunkra a vendégek figyelmét. Mintha maga Harry jelenléte nem érte volna el ezt, most még tetézte is.
-Menjünk.- a hangom remegett, ahogy próbáltam ellentmondást nem tűrően nézni rá. Halkan felsóhajtott, szemeit lehunyta egy pillanatra, majd kinyitotta őket de nem rám nézett, hanem a mögöttem álló férfira.
Gyilkoló tekintettel bólintott, teljesen elkerülve még mindig pillantásomat. Bizonytalanul engedtem el arcát, és a kabátomért nyúltam. Harry is ugyanezt tette, farkasszemet nézve Jerryvel, aki ugyanúgy áll az asztalunk mellett, mióta kettejük közé álltam. A bárban mindeközben folytatódott tovább az élet, mintha mi sem történt volna. Harry magára húzta a kabátját, és a zsebéből kirántva a pénzét az asztalra tette, majd még egy utolsó gyilkoló tekintettel Jerryre nézett. Ellenkezni sem volt időm, a karomnál fogva húzott maga után míg ki nem értünk a bár elé.
-Mondd, ez mégis mire volt jó?- talán a fagyos levegő hatására, de ahogy kiértünk egyből elszállt minden félelmem, és Harryre szegeztem a tekintetemet, aki az épület falának dőlve emelte fejét az égnek. A hópelyhek a hajában maradtak, forró lélegzete látszott a jéghideg levegőben. Lehunyta a szemeit, és csak a szuszogását lehetett hallani percekig. Türelmetlenül álltam vele szemben, a magyarázatára várva.
-Ahogy nézett rád…
-Mégis hogy, Harry? Csak a munkáját végezte, ugyanúgy nézett rám, ahogy a többi nőre odabenn!- keltem ki magamból szavába vágva. Fejét elhúzta a faltól, smaragdzöld szemei egyenesen rám meredtek. Hiába volt nyugodt az arckifejezése, a szemei még mindig ugyanúgy őrjöngtek, mint ő maga pár perccel ezelőtt.
-Ha láthatnád magad, csak egy napra!- suttogta idegesen.- Ha csak egy napig láthatnád, ahogy mások néznek rád, végre észrevennéd!- szitkozódott magában fejét rázva és szemeit az egyre jobban vastagodó hótakaróra függesztette.
-Mégis mit?- értetlenkedtem, elfúló hangon.
-Hogy gyönyörű vagy.- nézett vissza szemeimbe, immáron teljesen lenyugodva.
Ahogy elhagyták a szavak a száját, ledermedtem. Ahogy mondta, és ahogy a szemembe nézett, teljesen elgyengültem. Nem volt egy józan gondolatom se, csak az öröm járta át az egész testemet. De ugyanakkor, nem tudtam mit válaszolni. A szívem egyre jobban húzott affelé, hogy csak egy másodpercre is, de megérinthessem. Az agyam viszont… hiába blokkolt le egy pillanatra, utána eszeveszetten tiltakozott minden ellen, ami Harryvel kapcsolatos volt.
Látta rajtam, hogy lábaim lecövekeltek, és egy szó sem jön ki a torkomon. Tett felém egy lépést, majd még egyet… a következő pillanatban forró lélegzete egészen közelről csapódott ajkaimnak amik egyből szétnyíltak, ahogy csillogó szemeibe néztem. Kezével elsimított egy tincset a fülem mögé, pont úgy, és olyan érzéseket kiváltva belőlem, ahogy szokta. A francba, miért kell mindig ezt csinálnia velem?!
Mintha csak hallotta volna a gondolataimat, elmosolyodott. Ez az a fajta mosoly volt, amitől az embert kirázza a hideg, de közben mégis valami furcsán jóleső melegség járja át a testét.
-Maradj velem ma este.- a hangja mély volt és lassú, csak hogy minden egyes szavát tisztán értsem. Hüvelykujjával végigsimította arcomat, miközben tenyere jóleső melegséget adott hideg bőrömnek. Lehunytam szemeimet, ez az apró mozdulat is elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak.
-Nem tudom, hogy ez jó ötlet e, Harry…- ráztam fejemet, még mindig képtelennek éreztem magam ahhoz, hogy kinyissam a szemeimet. Ha a szemébe kellett volna néznem, egy apró esélyt sem látok arra, hogy sikerült volna kinyögnöm ezt a mondatot.
-Maradj velem.- suttogta szinte már könyörögve. Mindkét kezével arcomat fogta, mintha ezzel akart volna arra kényszeríteni, hogy végre a szemébe nézzek. És ha ez volt a terve, sikerült is elérnie amit akart. Egy pillanatra végigtanulmányoztam minden egyes vonását, könyörgő tekintetét, rózsaszín ajkait, amik kimondottan puhának látszódtak… és feladtam. Feladtam mindent, ahogy aprót bólintottam, ezzel széles mosolyt csalva arcára.
Hiába reménykedtem, hogy ajkai akár csak egy pillanatra is, de az enyémekhez érnek. Talán csak én értettem félre megint, de ezúttal valami azt súgta, hogy nem. Képtelenség, hiszen arra kért, hogy töltsem vele az éjszakát.
Gondolataimból kizökkentve ragadta meg kezemet, és kulcsolta össze ujjainkat. Félve nézett rám, mintha nem lenne biztos abban amit csinál. Halványan elmosolyodtam, ahogy kezünkre néztem. Tökéletesen összeillett az ő hatalmas keze az én apró kezemmel. Egy szó nélkül indultunk el a háza felé, néha egymásra pillantva. Az út szintén ugyanolyan csendesen telt, néha volt egy-két kisebb beszélgetésünk, de semmi több. Nem éreztem késztetést arra, hogy értelmetlen dolgokról fecsegjek, mikor a köztünk lévő csend többet ért bármi másnál.
Izgultam, mikor mosolyogva közölte, hogy mindjárt otthon vagyunk, mikor bekanyarodtunk az ismerős utcába. Legközelebb már csak akkor eszméltem fel, mikor keze elszakadt enyémtől, és zsebében kotorászva kereste kulcsát. Mikor előkapta a keresett tárgyat a kezéből, szeme sarkából rám nézett, és mosolygott. Feszengve figyeltem, ahogy kinyitotta az ajtót, és fejével biccentve küldött engem előre. Sötét volt az egész házban, mikor beléptem. A villany felkapcsolódott, és az ajtó halkan bezárult mögöttem. Harry a fogasra akasztotta kulcsát, majd egy laza mozdulattal megvált kabátjától is, és cipőjét is lerúgta.
-Már biztosan alszanak.- suttogta alig hallhatóan, mikor rémült arckifejezésemet nézte egy tagadhatatlan vigyorral az arcán. Tudta jól, hogy feszélyezve érzem magam, és én is tudtam jól, hogy piszkosul tetszik neki a helyzet.
Válaszként csak bólintottam, a hangomat amúgy se találtam volna meg. Levettem én is a kabátomat, és a cipőmet, majd követve Harryt felsétáltam az emeletre. A folyosó végén volt a szobája, ami hasonlított a londoni házukban lévőre. Itt csupán csak több volt a családi fotó, és volt egy-két poszter is a falon, az ablak alatt pedig – már biztosan réges régen használt – egy íróasztal is ott volt. Elmosolyodtam, ahogy körbenéztem az ismeretlen szobában, de valahogy mégis otthon éreztem magam.
Az ajtó halkan becsukódott a hátam mögött, csak ekkor eszméltem fel arra, hogy Harry is velem van. Az ajtónak dőlt, és úgy nézett engem sugárzó tekintettel és egy bújkáló mosollyal szája sarkában.
-Ha esetleg szeretnél fürdeni, tudok adni egy pólót és…- megköszörülte torkát, ahogy végig se hallgattam, de már bólintottam is. Mi a fene történik velem? Miért nem vagyok képes kinyitni a számat, és végre valami értelmeset is kinyögni?
A szekrényhez sétált, és kivett egy fekete pólót és egy fekete alsónadrágot, majd felém nyújtotta. Nem kellett kérdeznem, hogy merre van a fürdő, a szobából nyíló ajtó nyitva volt, így tökéletesen be lehetett látni a fürdőbe. Egy szó nélkül sétáltam be, és csuktam be az ajtót. Mély lélegzetvételek közepette  vetkőztem le és álltam be a forró víz alá, amit percekig csak folyattam magamra.
Mikor kiszálltam a zuhany alól, éreztem magamon Harry illatát – hogy ne éreztem volna, ha az ő tusfürdőjét tudtam csak használni? -, és egy kissé bódultan, de végre összeszedve magam kaptam magamra a pólót és az alsót. Mély levegőt véve léptem ki a fürdőből. Harry az ágy szélén ült, maga elé meredve, de mikor meglátott engem pár lépéssel előtte, felkapta fejét, és rám nézett. A ruháimat letettem az egyik székre, ami a legközelebb volt és bizonytalanul bár, de tettem felé pár lépést. Mellé akartam ülni az ágyon, de kezét felém nyújtotta. Nyilvánvalóan más volt a terve, így gondolkodás nélkül fogtam meg kezét, mire ő közelebb húzott magához. Keze csuklómról derekamra siklott, ezzel egy időben a másik is. Ujjaim egyből göndör hajába vándoroltak, miközben ő csak a szemembe nézett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és az azt követőben. De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam. Mert igenis, minden egyes porcikám azért imádkozott már hosszú-hosszú idők óta, ami valószínűleg most meg is fog történni.


Sziasztok!
Nagyon-nagyon köszönöm a +1 feliratkozót, és nem tudom elégszer megköszönni Timi hosszú-hosszú komiját se! :) De azon gondolkoztam, hogy vajon össze tudnátok e hozni legalább 3 komit a következő részig? Nagyon örülnék neki, tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Remélem a mai fejezet elnyerte mindenki tetszését, jó olvasgatást! :):)

4 megjegyzés:

  1. Szia:).nagyon nagyon jó a blogod:)
    Tegnap este kezdtem el olvasni a blogot :) sajnos a végére értem :D várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  2. sziaa :) ez a rész tetszik eddig a legjobban :)) siess a következővel :) xx T.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Elöször is szeretném elmondani hogy valami csodásan irsz!! És nagyon szeretem a blogod, ez az egyik kedvencem :))) olyan jó olvasnii mert nagyon jól irod le h miközben olvasomba sorokat magam előtt látom az eseményeket!! :)) csak igy tovább! Nagyon ügyes vagy! ♥ gyorsan kövit!! :D love youuuuuuuu :* .xx

    VálaszTörlés
  4. Kedves Effy!
    A rész megint csak valami csodás lett, nagyon valóságosan tudod leírni a történteket. Jaj, olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most Harryvel és Effyvel! Kérlek ne húzd sokáig az új rész felrakását, mert már szinte tűkön ülök!
    Puszi Meme

    VálaszTörlés