26. Fejezet - "Boldog Karácsonyt!"

A napok észrevétlenül gyorsan teltek el a fiúk társaságában. Már el is felejtettem, hogy ha az ember a közelükben van, milyen gyorsan telik az idő.

Niallnek sikerült megbeszélnie a féltékenység kérdést Harryvel, aki persze kézzel-lábbal tagadta az egészet, bár én láttam a lopott pillantásait, és ideges arckifejezését, ha Niallel beszélgettem vagy csak vele voltam. Viszont, ha a közelemben volt, végtelenül kedves lett és ahogy teltek a napok egyre több mindenről tudtunk beszélni, mondhatni leomlottak körülöttünk azok a bizonyos falak, és a kapcsolatunk kezdett tényleg a barátság felé sodródni. Nehéz szívvel, de így el kellett viselnem Taylort is, akinek a viselkedése közel sem volt olyan kellemes, mint Harryé.

-Tudod, szerencsés vagy, hogy velem lehetsz, nagyon szerencsés! Ezt sose feledd!- általában csak ezt hallottam ki a mondandójából, ha kinyitotta a száját. Nem sok mindenre emlékszem, amit a köszönésen kívül Taylorral beszéltem, de őszintén szólva, nem is bánom. Mindig úgy viselkedett, hogy hálásak lehetünk, hogy a közelében vagyunk. És én pont ezért kerültem el minél jobban.

A szobámban pakoltam, mikor kopogtatást hallottam. A bőröndöm mellé raktam a félig összetűrt ruhámat, és az ajtóhoz siettem. Harry állt az ajtónál, egy lyukas fehér pólóban, ütött-kopott farmerjában, fején egy kék sapkával. Göndör tincsei néhol ki-ki álltak a sapka alól, zöld szemei csak úgy világítottak a kora esti félhomályban. Szó nélkül beengedtem a szobába, ahol helyet is foglalt magának a párnák között, míg én az ágy végében pakoltam bőröndömbe.

-Csak szerettem volna kellemes ünnepeket kívánni, ha ma esetleg már nem találkoznánk!- halványan elmosolyodtam, miközben beszélt. Valami mindig is volt lassú beszédében, az ember képes volt elveszni szavai között.

-Boldog Karácsonyt, Harry!- mosolyogtam rá, és még egy pólót tuszkoltam már zsúfolt bőröndömbe. Lecsuktam a tetejét, és nagy erőfeszítések árán elkezdtem összehúzni a cipzárt. Harry közben kipattant az ágyból, és a szekrény ajtajára akasztott ruhámat kezdte tanulmányozni, amit még Eleanorral vettem. Egy V kivágású, háromnegyedes ujjú, deréknál szűkített és egy kissé lenge ruha volt, amibe első látásra beleszerettem az üzletben.

-Szép darab, elképesztő leszel!- mosolya egy kissé szomorkás volt, ahogy felém fordult.

-Köszönöm.- motyogtam lesütött szemekkel, az immáron bepakolt és összecipzárazott bőröndöm mellett állva. Lépett párat, keze óvatosan karomra siklott, és közel hajolt hozzám. Ajkai égették bőrömet, ahogy arcomhoz értek, és egy apró puszit adott. A szívem hirtelen felugrott egészen a torkomig, és a fülemben dübörgött. Lábaim remegni kezdtek, ahogy magamba szippantottam jóleső illatát, és pár másodperc erejéig hallhattam halk lélegzetvételét egészen közelről. Csillogó szemei enyémekbe néztek, majd ugyanazzal a szomorkás mosollyal arcán elhúzódott tőlem.

-Szilveszterkor találkozunk!- kezét elvette karomról, és hátat fordítva nekem, kisétált a szobából.

A gépem hajnalban indul, így Louis születésnapi bulija után szinte egyből mehetek is a repülőtérre. Csomagjaimat az ajtóba készítettem, váltóruhát is raktam az ágy szélére, és a fürdő felé indultam egy gyors mégis lazító zuhany reményébe. Alig egy órám maradt elkészülni a bulira, Eleanor lassan megérkezik és elkezdünk készülődni.

Ahogy az ágyamat rendezgettem, és összekészítettem a még kellő holmikat, észrevettem egy fekete dobozt a párnák között. Nem rémlett, hogy Harrynél lett volna bármi is, de az utóbbi pár napban nem járt nálam senki, így kétség kívül csak ő hagyhatta nálam. A párnákhoz sétáltam, és kezembe vettem a kis dobozt. Furdalt a kíváncsiság, így némi hezitálás után felnyitottam a kis dobozt, és még a lélegzetem is elakadt a látványtól.

Boldog Karácsonyt, Elizabeth!

H .xx

A dobozban egy fekete óra pihent, már az idejét se tudom, mikor beszélhettem neki róla. Szerelem volt első látásra, és a szívem szakadt meg, mikor elkapkodták az utolsó darabokat is. Hiába, így jár az ember, ha limitált kiadású – és méregdrága – órába szeret bele.

Hüledezve nézegettem a dobozt, a hozzá tartozó kis cetlit, és a benne lévő órát. Hozzá nyúlni se mertem, hátha elillan akárcsak egy álom. De miért vesz nekem ajándékot? Miért vesz nekem ilyen drága ajándékot?

Miközben próbáltam feldolgozni a történteket, Eleanor kopogtatás nélkül rontott be az ajtón, és egyből mellém settenkedett.

-Ó, te jó ég!- mondta elkerekedett szemekkel, és szüntelenül csak a kezemben lévő ajándékra figyelt.- Ezt mégis mikor…? Hogy hogy…? Mégis miért…?- értetlenkedve nézett rám, és próbált egy normális kérdést összerakni, kisebb-nagyobb sikerrel.

-Pár perce volt itt elköszönni, és miután elment ezt találtam az ágyon…- motyogtam az órát tanulmányozva, majd megunva tétlenségemet kikaptam a dobozból álomórámat.

-Beszélned kell vele!- vágta rá egyből El.

-Igen, azt hiszem most már muszáj lesz.- sóhajtottam fel, és továbbra is csak az órára tudtam figyelni.

*

A hangulat egész este eszméletlen volt, nem is volt nehéz annyi alkohol mellett amennyit ittunk, de Louist lehetetlen lett volna lekörözni. Az egyik asztalnál ültem, nem messze a színpadtól, ahol egy karaoke gép volt, és egy óriási kivetítő. Miközben Ed és Harry fülsüketítő hangon énekeltek egy beazonosíthatatlan számot, Taylor mellettük táncolt. Egy fintort eresztettem meg irányukba, amit Harry észre is vett, de Niall és Louis is, akik egyből ott termettek Taylor előtt, és elkezdtek táncolni. Ahogy kikerült Taylor a középpontból, már le is sétált a színpadról. Visszafojtva nevettem négyesükön, és kortyoltam bele poharamba.

-Nem látom a kijelzőt!- kiabált Harry, és felém nézett.- Gyerünk, Effy! Énekelj te is!- hívott fel magukhoz engem is, egy széles mosoly kíséretében, de én fejemet rázva keltem fel székemből, és a kijárat felé intéztem lépteimet. Szükségem volt egy kis friss levegőre, és egy szál cigarettára, csak hogy kitisztuljon a fejem.

Vérfagyasztó hideg volt odakinn, ezért gyorsan gyújtottam meg cigarettámat, és szívtam belőle egy mély slukkot. Hátam mögött az ajtó halkan nyikorogva jelezte azt, hogy valaki kijött. Lépteket hallottam, de nem is igazán törődtem vele, csak a hidegre tudtam koncentrálni. Valaki a kabátját vállamra terítette, mire ijedten megfordultam, és Harry izmos mellkasának ütköztem. Szokásos mosolya jelent meg arcán, ahogy szemembe nézett, majd tekintete gyorsan bal kezemre siklott, ahol meg is találta, amit keresett.

-Köszönöm… De igazán nem kellett volna.- kezemmel az órámat kezdtem piszkálni. Kivette jobb kezemből a cigarettámat, és meglepő módon, mielőtt eldobta volna, beleszívott egyet, és csak utána hajította el. Felfelé fújta a füstöt, majd ismét szemembe nézett.

-Tudtam mennyire szeretnéd… Még akkor megvettem, mikor megláttad. Csak nem tudtam eddig, mikor adhatnám oda.- vonta meg vállát, én pedig lehajtottam fejem. Nem épp ez volt az a válasz, amire vártam. Legbelül, a szívem mélyén minden beszélgetésünk elején arra várok, hogy talán történik valami, és elmondja, hogy még mindig szeret. De ez sose következik már be.

Kezét állam alá csúsztatta, és arcomat maga felé fordította. Ajkai pár milliméterre voltak csak, mikor kinyitottam szemeimet. Az illata bódító volt, még több pohár alkohol után is kellemes érzés járta át egész testem, mikor lehelete arcomnak csapódott. A bőröm égett, ahol hozzám ért, és hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, mikor lehunyt szemekkel ajkai enyémekhez értek. A szívem összeszorult, a gyomrom görcsbe rándult és rég nem érzett érzés járta át testem. Boldogság… Kezeim automatikusan túrtak göndör hajába, míg az ő kezei derekamra siklottak, és közelebb húzott magához. Mellkasom az ő mellkasának nyomódott, miközben egyre jobban elmélyültünk csókunkban, és félő volt, hogy sose tudnánk abbahagyni. Éreztem, ahogy szíve ugyanolyan őrült tempót diktált, mint az enyém, és ez eggyel több okot adott arra, hogy még kétségbeesettebben kapaszkodjak belé.

Az ajtó halkan nyikorgott, mire hirtelen elhúzódott tőlem, hangosan ziláltunk mindketten. Meglepve néztem rá, csak most fogtam fel igazán a történteket. Mély lélegzetet vett, mondani akart valamit, de megelőzve őt szólaltam meg én előbb.

-Én most bemegyek, köszönöm a kabátot.- lecsúsztattam vállamról kabátját, és menet közben a kezébe nyomtam, de nem néztem rá. Amilyen gyorsan csak tudtam, visszamentem és megkerestem a többieket.

Későre járt, vagy már korán volt… nem tudtam eldönteni, mégis mit mondjak a többieknek, de tudták, hogy korán indul a gépem, így most az egyszer nem marasztaltak, amiért külön hálás voltam. Legalább nem kellett magyarázkodnom, miért is lépek le megint csak úgy a party közepén. Miután ittam és táncoltam egy utolsót mindenkivel, visszaindultam a szállodába.

Ahogy visszaértem, és becsuktam magam mögött szobám ajtaját, a könnyek egyből marni kezdték arcomat. Képtelen voltam elfelejteni az arcát, és még mindig éreztem ajkai érintését… egy pillanatig annyira boldog voltam, hogy egyszerre tudtam volna sírni és nevetni. Kétségbeesetten hámoztam le magamról ruhámat és az órát, majd egyből a zuhany alá álltam. Valamelyest megnyugodtam, de képtelen voltam kiverni Harry arcát gondolataim közül. Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam. Három óra volt már, de én még mindig csak a plafont néztem mikor csörögni kezdett telefonom. Harry nevét írta ki a telefon, és nem tudtam eldönteni vegyem e fel, vagy ne… végül lenyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefont, de nem szóltam bele.

-Te sem tudsz aludni, igaz?- rekedtes hangja szólt bele egyből a telefonba, és szinte láttam magam előtt, ahogy ő is csak nyüglődik ágyában.

-Nem, nem igazán.- feleltem szinte suttogva, és oldalra fordultam. Szemeim befátyolosodtak a könnyektől… még sosem éreztem ilyet. Tudtam, hogy az ajtó túloldalán van, mégis szinte fájt mindenem a hiányától.

-Én sem…- sóhajtott fel, majd csak egymás lélegzetvételét hallgattuk mindaddig, míg nem halk kopogtatást hallottam az ajtó felől.

Sziasztok!

Kellemes ünnepeket mindenkinek! Karácsonyi ajándékként dupla résszel készültem nektek, ami remélem kellőképpen elnyerte tetszéseteket! :)

Köszönöm szépen az előző részhez kapott két kommentet, mindig jól esik ha ilyen pozitív véleményeket kapok a történetről!

Remélem tetszettek a mai részek, jó olvasgatást mindenkinek és még egyszer boldog karácsonyt! :) :)