2014. augusztus 7., csütörtök

55. Fejezet - "A részem vagy"








Most


Némán álltam és hallgattam ahogy a víz a csempének ütközik. Kiélveztem minden percét annak, ahogy felmelegíti bőrömet, ahogy végigfolyik minden egyes porcikámon.
De nem tudta elmosni az érzéseimet.
Fejemet a hideg csempének döntöttem, miközben a víz újra és újra végigfolyt arcomon és óriás cseppek potyogtak le hajamról. Mély lélegzetet vettem és ahogy kifújtam a benn tartott levegőt, halk kopogtatás visszhangzott a fürdőben.
-Effy…- Harry mély hangja körbelengte a fürdőt. Szemeimet összeszorítottam és kezeim ökölbe szorulva pihentek kétoldalt a csempén, fejem mellett.- Effy…- a szívem majd megszakadt, ahogy hangja alig hallhatóan megremegett, de nem vitt rá a lélek, hogy válaszoljak neki. Nem tudtam mozdulni, és a levegő megakadt a torkomban.
Mielőtt még rám tört volna az elkerülhetetlen sírás és a végeláthatatlan önsanyargatás, az ajtó halkan nyikorogni kezdett, jelezve ezzel, hogy Harry türelme lejárt.
Órák óta rejtőztem előle a fürdőben és nem állt szándékomban még most sem a szemei elé kerülni.
Lépteinek hangja visszhangzott a falak között, majd ismét csak a víz csobogása volt az egyetlen hangforrás. A mellkasom minden egyes lélegzetvételemnél összeszorult és képtelen voltam kiverni a történteket a fejemből.
A zuhanyfüggöny hangosan csúszott egyre arrébb, még több fényt adva ezzel a zuhanyzónak, amelyben tökéletes rejtekhelyemet találtam. Fejem ugyanúgy a jéghideg csempének támasztottam, kerülve ezzel Harry pillantását, akinek közelségét éreztem, pont mint tekintetét csupasz hátamon.
-Effy… Kérlek, mondj valamit.- kérlelt teljesen megsemmisülve, amitől a testem még inkább összehúzta magát, és a szívem belesajdult szavaiba.
Hangos, reményvesztett sóhaj hagyta el ajkait, ahogy percek múlva is csak csendben álltam a falnak támaszkodva, folyatva magamra a forró vizet. Hallottam, ahogy lép párat, majd halk szöszmötölés jött a hátam mögül és még mielőtt hátra pillanthattam volna, hogy mégis mit csinál, forró karok kúsztak végig derekamon és Harry izmos mellkasa hátamhoz simult. Bal kezét végighúzta derekamon, majd karomon egészen a nyakamig, ahonnan eltűrte ázott hajamat. Forró ajkai lágyan csókolták meg nyakamon a bőrt, megborzongatva ezzel az apró kis gesztussal az egész testemet. Érintéseitől ellazultam, remegő sóhaj hagyta el a számat ahogy feladva őrlődésemet elengedtem a falat, helyette inkább Harry testének dőltem. Egyik kezem az ő karján simított végig, amellyel derekamat fogta, néha meg-meg simítva bőrömet, míg másik kezemmel hátra nyúltam és hajába túrtam. Ajkai töretlenül csókolták végig újra és újra nyakamat, majd fülem mögé húzta őket, ahol hallottam már most szapora légzését.
-Minden rendben lesz.- puha ajkai súrolták bőrömet, ahogy fülembe suttogott. Egy pillanatra elhittem, hogy így lesz… De aztán testemet ismét végigjárta az a különös érzés, ami órákkal ezelőtt és ajkaimat összeszorítva próbáltam legyűrni könnyeimet. Alig láthatóan bólintottam és egyre vizesebb tincseivel játszottam, míg ő egyre nedvesebb és hosszabb csókokat hagyott bőrömön, ahol csak ért.
-Annyira igaznak tűnik ez a te szádból.- suttogtam. Hangom rekedt volt a több órányi szótlanságtól és ugyanakkor teljesen lemondó is volt.
Mert már nem volt értelme harcolni. Kudarcot vallottam.
Egy hajszálnyi esélyem sincs arra, hogy ismét teherbe essek.
Ahogy ez a gondolat ismét a fejemben visszhangzott egy apró könnycsepp folyt végig arcomon, amit már nem tudtam tovább visszatartani.
-Mert igaz.- válaszolta egyszerűen, búgó hangján. Puha ujjai egy percre sem hagyták abba a bőröm kényeztetését, ahogy ajkai sem tudtak egy másodpercnél tovább elszakadni tőlem.
Azonnal erőtlen fejrázásba kezdtem, makacsul ragaszkodva az én igazamhoz. A legrosszabbra készültem fel, mióta hazaértünk az orvostól. Minden egyes porcikám rettegett attól, hogy Harry egy napon majd úgy dönt, hogy nem kellek neki többé. Hogy nem vagyok elég neki, mert nagy, egész családot szeretne gyerekekkel, és ha megöregszik, unokákkal. És egyértelmű, hogy én ezt a jövőt képtelen vagyok neki megadni.
-Effy…- sóhajtott fel, majd egy laza mozdulattal magával szembe fordított.
Tenyere végigsiklott hátamon, míg másik hajamba túrt, eltűrve arcomból ázott tincseimet. Egyik kezemet mellkasára simítottam, másik kezemet arcára tettem, óvatosan  simogatva bőrét hüvelykujjammal. Szemei tisztán csillogtak, és mint minden ilyen alkalommal, a levegő ismét a tüdőmben rekedt és a pulzusom egyre hevesebb lett pillantásától.
-Mi van, ha később családot szeretnél?- bukott ki belőlem a kérdés, ami már annyi ideje csak a fejemben pörgött végig újra és újra.
Kezével óvatosan végigsimított arcomon és egy egészen kis mosoly húzódott végig ajkain, ahogy engem nézett.
-Itt vagy nekem te. Van egy közös otthonunk… Te vagy a családom, Effy.- vont vállat egyszerűen, kezével újra és újra folytatta bőröm cirógatását.
Sűrűn pislogtam, ahogy próbáltam rávenni magam a következő kérdésre.
-És ha nem leszek neked elég?- olyan halkan kérdeztem, hogy még én is alig hallottam a saját hangomat. Szemei egy pillanatra elkerekedtek kérdésem után, majd ugyanolyan gyengéden nézett rám. Egy pillanatra sem néztem máshová, csak szemeit és arcát tanulmányoztam.
-Ez soha, soha többé meg se forduljon a fejedben.- hajolt közelebb, ajkait csak egy milliméter választotta el enyémektől és zöld szemei szinte lángoltak ahogy tovább állták pillantásomat.
-Harry…- hangom megremegett, ahogy nevén szólítottam halkan. De még mielőtt bármit is mondhattam volna, ajkait enyémekhez nyomta. 
Testem teljesen ellazult, ahogy ajkaink szinkronban mozogtak. Mellkasa melleimnek feszült és éreztem, ahogy szíve ugyanolyan szaporán ver, akárcsak az enyém. Kezei gyengéden túrtak bele hajamba, míg én nyakát öleltem körbe, még közelebb húzva őt magamhoz. Nyelve óvatosan szántotta végig alsó ajkam és ahogy csókunk egyre csak mélyült és mélyült, egy hangos sóhaj tört fel belőle, megrezegtetve mellkasát. Ujjaim göndör tincsei között cikáztak, majd egyszer csak elszakadt tőlem. Homlokát enyémnek döntötte és szaporán vette a levegőt, szemei lustán nyíltak szét, szinte ragyogtak ahogy arcomra nézett.
-Hogy vagy ebben ennyire biztos?- kérdeztem ismét. Egy naiv kislánynak éreztem magam, ahogy megállás nélkül csak kérdéseimmel bombáztam őt, de mégsem tudtam mit tenni ellene. Tudnom kellett, hallanom kellett a szavait.
-Mert a részem vagy, egy nélkülözhetetlen darabka belőlem. Mint egy végtag, egy szerv, vagy a vér, ami végigfolyik az ereimben. Nem tudok nélküled létezni.- dörmögte halkan és még a lélegzetem is elállt a szavak hallatán. Ugyanezt írta a levelében, ami innen visszatekintve, mintha hosszú-hosszú évekkel ezelőtt lett volna.- És minden apró dolog, ami történt… csak még biztosabbá tesz abban, hogy sosem hagylak többé magadra, Effy.- mélyen szemembe nézett ahogy beszélt, arca teljes komolyságról árulkodott és az egyetlen dolog, ami képes volt ebből a tökéletes dologból kizökkenteni, szívünk ütemtelen, mégis ugyanolyan őrült tempójú zakatolása.
-Annyira szeretlek.- suttogtam könnyeimmel küszködve. Kezei arcomon pihentek, ujjaival apró köröket rajzoltak bőrömre, és szélesen elmosolyodott.
-Én is szeretlek, Effy.- válaszolta szinte azonnal, majd ajkai ismét enyémekre találtak.
Nem érdekelt, mennyi ideig álltunk a csobogó víz alatt, az egyetlen fontos dolog csak a közelsége volt, ahogy a testem minden egyes porcikája reagált az ő mozdulataira. Hittem minden egyes szavában és biztos voltam benne, hogy valóban minden rendben lesz és átvészeljük ezt is. Mint minden apró dolgot, ami történt velünk eddig, és erősebbé tett minket és a szerelmünket, mint valaha.



VÉGE



Sziasztok!
Hát itt volnánk... igazából nem is tudom, mit kéne ilyenkor írni. Borzasztóan nehéz volt megírni ezt a fejezetet, napokig csak halogattam, egy-egy mondatot írtam, mert tudtam, hogy itt a vége. 
Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, közel egy éve kezdtem el írni és sosem gondoltam volna, hogy ennyien olvasni fogjátok. 86.463 szó... 196 oldal. Több, mint 101.000 oldalmegjelenítés, 54 feliratkozó itt, 31 követő bloglovinon... 161 megjegyzés, amit külön-külön köszönök mindenkinek. Köszönöm az összes díjat, amit eddig kaptam és... köszönök mindent. Hogy itt jártatok, hogy elolvastátok, hogy részt vettetek az egészben! Nem tudom elégszer elmondani mennyire szeretlek titeket és ezt a történetet!
Remélem még egyszer utoljára sikerül megdönteni a komment rekordot, ami sosem volt több 12-nél! :)
Jó olvasgatást mindenkinek, és ne felejtsétek el az új történetemet (Beautiful War), amelynek a prológusa már fent van, és az első fejezete a hétvégén már felkerül! Remélem ott is legalább ennyien lesztek, nagyon örülnék neki tényleg, ha ez a történet is ugyanúgy elnyerné a tetszéseteket!
Szóval, még egyszer utoljára hatalmas köszönet mindenkinek! Imádlak titeket!

Effy


16 megjegyzés:

  1. Áhhh ez nem igaz, hogy vége van!! olyan szomorú! :( Imádtam :)

    VálaszTörlés
  2. Most nem érdekelt hol vagyok és, hogy nem vagyok egyedül. Visítottam, sírtam. Nem akartam, hogy vége legyen. Ráadásul a zene is, ami éppen ment, egy lassú bőgős szám volt. És a következő is. Kaphatnék, így a végére egy 100-as zsepit? Köszi:)
    Imádtam a történetet, a karakterek teljesen hozzám nőttek, az utolsó 10 részen szinte végig sírtam.
    Jajj, még levegőt.venni is nehéz.
    És akkor most a vélemény.:
    Az elején olyan gyorsan törtémtek a dolgok, azt hittem, hogy egy újabb salblon" 6 részen belül összejövünk, majd még össze is házasodunk" lesz. De, nem.Pont ezért imádtam. Nem tudom elmondani mennyire.szerettem, és,hogy mennyire az életem része lett, hogy várjam a részeket. Nem olvasom az elejétől, talán a 20. résznél találtam rá. Nem olvastam el elsőre, mert féltem, hogy unalmas lesz vagy valami. De, egyik nap nagyon unatkoztam és rávettem magam, hogy elolvassam. És, Bumm! Teljsen beleszerettem.
    Mégyegyszer uloljára...IMÁDTAM:)
    Ölellek, Babe!:)
    En_Payne xxx .

    VálaszTörlés
  3. Először is, borzasztóan szégyellem magam amiért talán sohasem írtam, de mindig csak halogattam és tényleg szívből sajnálom, már rájöttem, hogy nem kellett volna :S Egyébként még nagyon régen találtam a blogodra, talán az első 5 rész volt fent még akkor és azóta követem a történetet ( sajnos szavak nélkül, amiért mégegyszer bocsánatot kérek :'( ) Csodálatos volt az egész story, első pillanatoktól kezdve magával ragadott és mindig nagyon vártam a folytatást és őrülten szomorú vagyok amiért már nem lesz :( De az biztos, hogy a másik történeted is követni fogom :) Csal így tvább :3
    Sok-Sok bánattal, és szeretettel: Fruzsi

    VálaszTörlés
  4. Sziaaa!
    Igaz, hogy nem voltam veled az elejétől fogva, mert nem rég találtam rá a blogodra, de az utolsó pár részre már nekem is várnom kellett! Amint rátaláltam a blogodra, teljesen magával ragadott az Effrry páros! (Vagy nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak..) Az is igaz, hogy nem írtam kommentet, amit mèlységesen sajnálok! De az is igaz, hogy ahogy leírtad a történetet, én is(Gondolom ezzel nem csak én vagyok így) újból és újbòl beleszerettem Harry-be.
    Nagyon sajnálom, hogy itt és most tényleg vége..., de legalább Happy End lett a vège!!
    Nogyon imádtam, és imádni is fogom ezt a blogot, mely helyet foglal a kedvenceim között!

    Na és persze ott az új blogod, aminek már a prològusa is magával ragadott!
    Na de száz szònak is egy a vége, még pedig az, hogy nagyon nagyon nagyon( és mèg ezerszer is nagyon) ügyesen írsz!

    Nem szeretnél még egy ráadás rèsz írni csak a mi kedvünkért? :D
    Komolyan fondoltam!! Légyszii! :)

    Akkor talán nyugodzan alszom! ;D

    Ölel:

    xoxo~Timo

    VálaszTörlés
  5. Drága Effy!
    Kb mikor a negyedenel jartal a blogban kezdtem el olvasni, az osszes Harrys fan baratnomnek irtam hogy kezdjek el olvasni mert en imadom! Azota is olvasom es fura, hogy ez itt mar a veg. Nagyon sokat fejlodtel az elejetol fogva, imadtam es a kovetkezo blogodat is imadni fogom. Mar a prologus nagyon megfogodt!:) szoval mostmar ott varhatod a kommenteimet es hogy azt irom "siess a kovivel" !:) meg egyszer elmondom imadtam es imadom a blogod!:) puszi, Panni

    VálaszTörlés
  6. Szia! :)
    Nagyon-nagyon jó rész lett ez az utolsó is!
    Tehetséges vagy!
    Az egyik kedvencem volt ez a blog és az új történeted is szerintem az lesz!
    Szeretném megköszönni azt, hogy ennyi örömteli és szomorú percet okoztál a blogoddal!
    Csak így tovább!
    Lili xx

    VálaszTörlés
  7. Nagyon imádtam a történetet. Kár hogy vége lett.

    VálaszTörlés
  8. 2 nap alatt olvastam vegig es hihetetlenul tetszett. Rengeteg ilyen blogot olvastam, de kimerem jelenti, hogy benne van a Top 2-ben. Sot, talan a dobogo legfelso fokanak tulajdonosa. Gratulalok. Szomoru vagyok, hogy vege, mert csodalatos tortenet volt. Koszonom az elmenyeket, amiket szereztem az olvasa kozben.
    Udvozlettel es sok puszit kuldve: Noemi :)

    VálaszTörlés
  9. 3 nap alatt elolvastam az egészet. Hihetetlen tehetséges vagy!!! Egyszerűen imádtam ezt a történetet. Soha nem olvastam ilyen jót!!!
    Teljesen beleéltem magam az egészbe, olyan mintha velem történt volna meg ez az egész!!!
    Köszönöm az élményt!!!❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöööm! Bár még csak a prológus és az első fejezet van fent, de elindult a folytatása is a történetnek! A fejezetek között megtalálod, vagy nézz be a másik oldalamra, Harry-s történet az is!

      Törlés
  10. Nagyon jo a blogod!!!eletem legjobb blogja!!❤❤❤❤nekem baratnom kuldte"at es 3 napomba telt mire elolvastam!!!de megerte!!!!:''D :''D!!csak igy tovabb!!!imadlak#!��������❤❤❤����

    VálaszTörlés
  11. Kedves Effy!
    Sajnálom,hogy csak ehhez az egy részhez írok megjegyzést,mivel az összeshez kellene. Nem baj... Maximum mínusz egy 'AZTAROHADTDEJÓFOLYTASDKÉRLEK!'-et kaptál.
    Nem írtam még egy bloghoz sem megjegyzést. Pedig már olvastam egy párat. De ez... 'Nincsenek szavak'.
    Imádtam minden egyes mondatodat. Imádtam,ahogyan Harry 'bőrébe bújva' írtál. Ma nagyon ki sem dugtam fejemet a szobámból Miattad. Szégyeld magad,hogy ilyen jól írsz...
    Az elején azt hittem,hogy 'Jajj,ez is csak egy a sok közül...' de minél többet olvastam,annál jobban kezdtem rájönni,hogy mekkorát tévedtem. Nem vagyok Directioner,de mégjobban megszerettetted velem a One Direction-t egy blogon keresztül,aminek nincsen semmi valóság alapja. Csak a Te fantasztikus agyszüleményed. Hihetetlen vagy...
    Nem is tudom,hogy mit fűzzek még hozzá,azon kívül,hogy tökéletes...
    Minden egyes rész előtt izgultam,hogy 'Na,most vajon mi lesz?'. Mindig volt benne valami csavar. Valami fordulat. Szerintem ez tetszett az egészben a legjobban. Nagyon sokszor megsirattál. De annál többször nevettettél meg. Nem tudom elégszer megköszönni neked az élményt,hogy ilyet olvashattam. Mindig megtudtál lepni,akár csak egy szóval is,amit Egyikük kiejtett a száján. Szerintem menj könyvet írni,vagy bánom is én. Csak egy kérésem van... Ha esetleg kikerül egy könyved,szólj és az elsők között fogok állni,hogy megvegyem!:)
    Tetszik a hangulata,ahogy kifejezed magad. Egy csókról is,egy kisebb regényt tudtál ide leművelni nekünk... Nem tudom,hogy mi késztetett arra,hogy elkezdj írni,méghozzá ilyen jól, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Elárulod nekem?:)
    Eléggé elszomorodtam,mikor megláttam azt a kis,még is szívszorító szót az alján. 'VÉGE'
    Nem tudom, hogy mit mondhatok még Erről,azon kívül,hogy F A N T A S Z T I K U S
    Egyszerűen magával varázsolt a történet. Az események. A szereplők. A helyszínek. Egyszóval,az egész 'Little Things'. -szerintem meg sem kell említenem,hogy mennyire szeretem ezt a számukat:DD-
    Szóval még egyszer ezer hála és köszönet,hogy egy ilyen élményt adtál nekem evvel a bloggal!

    ~Z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlen, komolyan, hogy még mindig olvassa bárki is ezt a történetet, és az még elképesztőbb, hogy egy-két-három nap alatt befejezi mindenki és pláne egy ilyen hosszú komment után, tényleg nem tudok egy köszönömnél többet kinyögni...
      Sajnálom, hogy csak most vettem észre a hozzászólásodat és bár akarok válaszolni a kérdésedre, nem tudom elmagyarázni, miért is kezdtem írni... de azt kétlem, hogy valaha is lesz könyvem kiadva :D
      Ezért (ha eddig esetleg nem vetted észre) szívesen látlak a másik két oldalomon is:
      A HOME egy kicsit hasonlít ehhez a történethez (http://homeharrystylesau.blogspot.hu/), a Beautiful War pedig akciódúsabb és komolyabb (http://beautifulwarharrystylesau.blogspot.hu/).
      Nagyon köszönök mindent és ha gondolod, kukkants be az oldalaimra :)

      Effy, xx

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Tudod,szokták mondani,hogy minden jónak hamar vége szakad. Ahogy ennek is... Mint már mondtam,nekem kell megköszönnöm,hogy elolvashattam :)
      Pedig szívesen olvasnám,annyi szent;DD
      Minél hamarabb elkezdem olvasni a másik két történetedet is,csak sajnos nincs túl sok időm :/
      Csak egy dolgot kérek tőled...
      Ne hagyd abba az írást! Nagyon tehetséges vagy,szóval kár lenne Érted :)

      ~Z

      Törlés
  12. Szia!:)
    Már másodjára olvastam a történeted, de most sem jutok szóhoz! Komolyan.. sírtam, nevettem, sikerült átéreznem mindent amit Effy és Harry érzett. Csodálatos történet, te pedig tehetséges író vagy! Nagyon jó volt, köszönöm!��

    VálaszTörlés