A nap sugarai halványan törtek utat
maguknak az ablakon keresztül. Hajam az arcomba lógott, ahogy lehajoltam a
földön hagyott kék ingért, majd egy gyors mozdulattal magamra kaptam. Hanyag
mozdulatokkal begomboltam, majd megigazítottam és feltűrtem ujjait. Hajamat
kihúztam a gallér alól és az ajtó felé lépkedtem lábujjhegyen, közben futva a
tükörbe pillantottam. Arcomról sugárzott a boldogság, szemeim csillogtak és
bőröm alig, éppen hogy ki volt pirosodva.
Fejemet elfordítottam, kezemet halkan a
kilincsre helyeztem és csigalassúsággal kinyitottam az ajtót. A folyosón
félhomály volt, talpam alatt jéghideg volt a padló és a harmadik lépés után
belegondoltam, hogy jobb lett volna a puha ágyban maradni, nyakig betakarózva.
De ennek ellenére tovább lépdeltem egészen a konyháig. Szélesen elmosolyodva
dőltem az ajtó keretének és keresztbefontam karjaimat mellkason előtt.
Telitalálat.
Harry halkan dúdolt egy számomra
teljesen ismeretlen dalt, miközben a tűzhely előtt szorgoskodott. Haja
össze-vissza állt és már a megszokottnál is hosszabb kezdett lenni, és én már a
megszokottnál is jobban imádtam így látni őt. Háta csupasz volt, tisztán
körvonalazódtak ki izmai, miközben valamit kevergetett a tűzhelyen. Néha a
szöveg helyett csak a dal dallamát hümmögte, felismerhetetlen táncmozdulatokkal
járt jobbról-balra az apró konyhában. Elővett két bögrét és a pultra tette, a
tűzhelyről leemelte az ütött-kopott teás kannámat és szinte abban a pillanatban
felszisszent. Nem tudtam visszafogni hirtelen feltörő nevetésemet, amire
azonnal hátra fordult és csillogó zöld szemei egyből enyémekbe vájták magukat.
Arcán leplezett sértődöttség volt, közben mégis ott bujkált az a jól megszokott
mosoly ajkai szegletében.
-Jó reggelt.- duruzsolta mély és
rekedtes hangján, amitől egyből libabőrös lettem. Egy visszafojthatatlan mosoly
ült ki arcomra, közben szinte egy másodperc alatt átszeltem a köztünk lévő
távolságot és karjai közé rohantam.
Sajnálom sajnálom sajnálom!
De egy-két napot várnotok kell még a teljes részig! :( Viszont úgy éreztem, hogy muszáj ma valamit hoznom nektek, túl régóta váratlak titeket... Szóval kitartást, kitartást... Rajta vagyok az íráson! :)
Ja és mielőtt elfelejteném, bár kétlem... Bárki, aki olvassa ezt, és ott lesz a pénteki koncerten Bernben, érezze jól magát helyettem is! Hihetetlenül bosszantó, hogy dolgoznom kell aznap este és idén is lemaradok a koncertről.
Jajj istenem mi lesz meg itt a kovetkezo reszben😍 azt hiszen megeri varni:) es sajnos ense leszek ebben az evben koncerten ahogy az elozo 4 evben se. De egyszer hatha kikerulok majd:( varom a kovi reszt, puszi❤️
VálaszTörlésEffy!
VálaszTörlésÉletem, nagyszerűen írsz. Szinte mindig tűkön ülve várom az új részt. Főleg most. Kicsit se néznek hülyének, mikor azon hisztizek, hogy nincs rész a kedvenc blogomon. Imádom, a történetet, és persze téged is. <3
Ui: Mikor telik le az 1-2 nap? Már 6szor visszaolvastam a részletet...:)