2014. július 1., kedd

53. Fejezet - Részlet









A nap sugarai halványan törtek utat maguknak az ablakon keresztül. Hajam az arcomba lógott, ahogy lehajoltam a földön hagyott kék ingért, majd egy gyors mozdulattal magamra kaptam. Hanyag mozdulatokkal begomboltam, majd megigazítottam és feltűrtem ujjait. Hajamat kihúztam a gallér alól és az ajtó felé lépkedtem lábujjhegyen, közben futva a tükörbe pillantottam. Arcomról sugárzott a boldogság, szemeim csillogtak és bőröm alig, éppen hogy ki volt pirosodva.
Fejemet elfordítottam, kezemet halkan a kilincsre helyeztem és csigalassúsággal kinyitottam az ajtót. A folyosón félhomály volt, talpam alatt jéghideg volt a padló és a harmadik lépés után belegondoltam, hogy jobb lett volna a puha ágyban maradni, nyakig betakarózva. De ennek ellenére tovább lépdeltem egészen a konyháig. Szélesen elmosolyodva dőltem az ajtó keretének és keresztbefontam karjaimat mellkason előtt. Telitalálat.
Harry halkan dúdolt egy számomra teljesen ismeretlen dalt, miközben a tűzhely előtt szorgoskodott. Haja össze-vissza állt és már a megszokottnál is hosszabb kezdett lenni, és én már a megszokottnál is jobban imádtam így látni őt. Háta csupasz volt, tisztán körvonalazódtak ki izmai, miközben valamit kevergetett a tűzhelyen. Néha a szöveg helyett csak a dal dallamát hümmögte, felismerhetetlen táncmozdulatokkal járt jobbról-balra az apró konyhában. Elővett két bögrét és a pultra tette, a tűzhelyről leemelte az ütött-kopott teás kannámat és szinte abban a pillanatban felszisszent. Nem tudtam visszafogni hirtelen feltörő nevetésemet, amire azonnal hátra fordult és csillogó zöld szemei egyből enyémekbe vájták magukat. Arcán leplezett sértődöttség volt, közben mégis ott bujkált az a jól megszokott mosoly ajkai szegletében.
-Jó reggelt.- duruzsolta mély és rekedtes hangján, amitől egyből libabőrös lettem. Egy visszafojthatatlan mosoly ült ki arcomra, közben szinte egy másodperc alatt átszeltem a köztünk lévő távolságot és karjai közé rohantam.


Sajnálom sajnálom sajnálom!
De egy-két napot várnotok kell még a teljes részig! :( Viszont úgy éreztem, hogy muszáj ma valamit hoznom nektek, túl régóta váratlak titeket... Szóval kitartást, kitartást... Rajta vagyok az íráson! :)
Ja és mielőtt elfelejteném, bár kétlem... Bárki, aki olvassa ezt, és ott lesz a pénteki koncerten Bernben, érezze jól magát helyettem is! Hihetetlenül bosszantó, hogy dolgoznom kell aznap este és idén is lemaradok a koncertről. 

2 megjegyzés:

  1. Jajj istenem mi lesz meg itt a kovetkezo reszben😍 azt hiszen megeri varni:) es sajnos ense leszek ebben az evben koncerten ahogy az elozo 4 evben se. De egyszer hatha kikerulok majd:( varom a kovi reszt, puszi❤️

    VálaszTörlés
  2. Effy!
    Életem, nagyszerűen írsz. Szinte mindig tűkön ülve várom az új részt. Főleg most. Kicsit se néznek hülyének, mikor azon hisztizek, hogy nincs rész a kedvenc blogomon. Imádom, a történetet, és persze téged is. <3
    Ui: Mikor telik le az 1-2 nap? Már 6szor visszaolvastam a részletet...:)

    VálaszTörlés