8. Fejezet - "Ne beszélj elhamarkodottan..."

Egy kissé görcsbe rándult a gyomrom, mikor begördültünk az utcába. Nem mondta, de én tudtam, hogy hamarosan megérkezünk, már csak a házakból ítélve is. Szép negyed volt, párszor jártam már erre kisebb partykon. Valamiért izgatott lettem. Elvégre, pár napot itt fogok tölteni, öt pasi társaságában… Remélem Eleanor is marad.

Az autó leállt, Harry egy széles mosollyal az arcán nézett rám. Mozdulni se mertem, lábam a földbe gyökerezett, kezeim combomra tapadtak. Csak pislogtam, és az óriási, gyönyörű házat néztem.

-Nem jössz?- Harry felé kaptam a fejem, a kocsiajtónál állt, fejét visszadugta az autóba.

-Egy pillanat.- mély lélegzetet vettem, és kiszálltam én is.

A zene  már javában szólt, mikor beléptünk a házba. Harry halkan becsukta maga mögött a bejárati ajtót, én letettem az egyik cipős szekrény tetejére a táskámat. Körbepillantottam a házban, és bár még csak a küszöb előtt ácsorogtam, innen is gyönyörű volt a ház.

Míg nézelődtem, két kar óvatosan a derekam köré fonódott hátulról.  Elmosolyogtam magam, és fejemet hátra döntöttem, Harry mellkasának. Először a hajamba puszilt, majd szinte végighaladt egész arcomon, végül megállapodott a nyakamnál. Próbáltam ütemesen lélegezni, de ajkai felperzselték bőrömet, illatától pedig teljes kábulatba estem.

-Drágáim!- Louis visító hangja csapta meg hirtelen fülem.

Harry elhúzódott a nyakamtól. Állát vállamra támasztotta, és vigyorogva figyelte Louist.

-Ezt hagyjátok későbbre!- hadonászott fintorogva.- Elizabeth, ma este a miénk vagy!- húzta fel orrát. Kezemet csuklómnál fogva megragadta, és elkezdett húzni a nappali felé. Hallottam Harry nevetését a hátam mögül, de ahogy egyre beljebb haladtunk, egyre jobban üvöltött a zene.

Zayn a keverőpult mögött állt, és látszólag nagyon jól ment neki, amit ott ügyeskedett. Eleanor és Niall a kanapén ülve beszélgettek, túlüvöltve a zenét, szemük már kellőképpen csillogott ahhoz, hogy tudjam, már bőven túlestek az első néhány poháron. Liam egy szőkésbarna hajú lánnyal álldogált a teraszajtónál, majd hirtelen megcsókolták egymást. Meglepetten pislogtam a párocska felé, miközben Loui egy pohár whisky-kólát nyomott a kezembe. Később persze bemutatkoztunk egymásnak. Daniellenek hívták, kifejezetten aranyosnak látszik.

Ahogy múltak a percek, a ház kezdett megtelni híresebbnél híresebb emberekkel. Nagyjából mindenkivel tudtam váltani pár szót, az este jelentős részét mégis Niallel és Louisszal töltöttem. A tömeg kellős közepén ültünk, a nappaliban.

-Will!!- rikkantotta Louis, mikor meglátott egy barna hajú srácot. A stílusa hajmeresztően hasonlított Harryéhez.- Végre, hogy idetoltad a képed!- üvöltötte nevetve továbbra is, az említett személy pedig egyből felénk vette az irányt.

-Ülj csak le!- paskolta meg kettőnk között az üres helyet Loui. Enyhén illuminált állapotban volt már.

Will tengerkék szemeit az enyémekbe vájva ült le mellém.

-Will Sweeny.- nyújtotta felém barátságosan kezét, és megeresztett egy laza mosolyt.

-Elizabeth Graham.- fogadtam el kézfogását, és kedvesen viszonoztam mosolyát.

-Elizabeth egy tündér.- karolta át Louis Will vállát, és drámaian a távolba meredt, bár lemertem fogadni, hogy az orráig nem látott már el tisztán.- Ő a mi összetartó kapcsunk…- szavai összefolytak, hangja furcsán csengett. Hol vagy ilyenkor Eleanor?

-Csak egy hete ismernek.- jegyeztem meg mellékesen, mire a köztünk ülő személy halkan felnevetett.

-Pszt, Elizabeth!- hangját mindig furcsán lejtette, mikor teljes nevemen szólított.- Neked nem osztottam lapot!- legyintett felém, és tettetett szigorral nézett rám. A következő pillanatban hátulról egy ismerős kéz, a kelleténél kicsit nagyobb erővel tarkón vágta. Szemei kipattantak, valamivel józanabb is lett szerintem. Nem bírtam, azonnal nevetni kezdtem.

-Louis, viselkedj!- rivallt rá Eleanor.- Oh, szia Will.- mosolyodott el, mikor Willre nézett.

-Ez fájt!- vakargatta tarkóját Louis, és halkan nyöszörgött.

-Ne haragudj édesem!- biggyesztette le El ajkait, és Loui ölébe ült. Eddig tartott a fegyelmezés…

-Hozok valami piát. Te is kérsz?- mosolygott rám kedvesen Will. Tudta, mi a helyzet, ha Elék összeborulnak…

-Jövök én is.- pattantam fel egyből, de ügyeltem a mellettem alvó Niallre, hogy ne dőljön fel.

Gyorsan áttörtük magunkat a tömegen, majd a konyhába mentünk. Harry és Liam az asztalnál ülve beszélgettek. Amint megjelentem az ajtóban Harry felkapta a fejét, és szélesen elmosolyodott. A szívem óriásit dobbant. A körülöttem lévő zaj megszűnt, csak a mosolya, zöld szemei, és göndör haja lebegett előttem.

Felpattant a székből, szapora léptekkel hozzám jött, és derekamnál fogva magához húzott, arcát nyakamba fúrta, és apró csókot lehelt bőrömre. Mintha hosszú évek óta nem láttuk volna egymást. Ajkai fülemhez vándoroltak, lehelete forrón csapódott bőrömhöz.

-Már mindenütt kerestelek…- dörmögte fülembe, és még utoljára bőrömhöz érintette ajkait. Pár túl rövidnek tűnő pillanatig még egymás karjaiban álltunk, majd elszakadva a tökéletes pillanat töredékétől, visszacsöppentünk a partyba. Kezünket összekulcsolva sétáltunk az asztalhoz, ahol Will és Liam beszélgettek.

-Nem is mondtad, hogy sikerült megtalálnod Willt.- mosolygott rám Harry, mikor már mi is az asztalnál ültünk. Will furcsán pillantott rám.

-Nem tudtam, hogy kellett volna mondanom.

-Will az egyik legrégebbi barátom.- mesélte Harry, és nagyot vigyorogva összenéztek.- Gondolom, már bemutatkoztatok…- pillantgatott kettőnk között.

-Igen, Louis még fényezett is egy kicsit előtte.- nevettem.

Lassacskán összegyűlt az egész banda a konyhában, és ügyet sem vetve a vendégekre beszélgettünk, és ittunk tovább a konyhában…

*

Zaj. Fejfájás. Fény.

A három dolog, amit utálok, ha másnapos vagyok. Még rosszabb, ha ezekre kelek fel.

A nyakam borzasztóan sajgott. Kinyitottam a szemeimet, a kanapén feküdtem, a támlán volt a fejem, nem csoda, hogy a nyakam lassacskán már eltört. Zayn a földön fekve horkolt, Harry a kanapé másik végében feküdt, lábamba kapaszkodva.

Ismét hangos csörömpölés jött a konyha irányából, mire én morcosan felnyögtem. Beletelt pár percbe, mire rávettem magam, hogy felkeljek, és a zaj forrása után nézzek.

Csoszogva sétáltam a konyhába, ahol Niall hátsó fele látszott csak ki a hűtőből. Normális helyzetben megszóltam volna, de jelen pillanatban a kávéfőző volt az egyetlen reményem.

-Jó reggelt Effy!- pillantott ki a hűtőből Niall, majd az egész tartalmát az asztalra, és a pultra tette. Tátott szájjal figyeltem mit csinál, majd miután feldolgoztam a látottakat, a kávéfőzőre pillantottam. Lett főzve. Helyes.

-Hogy érzed magad?- nézett rám ismételten, miközben egy szelet kenyeret vett kezébe, és a nutellás üveget.

-Kávét… egy vödörrel…- motyogtam, és bögre után kutakodtam. Semmi.

-Csak bögrénk van. Középső szekrény.- válaszolta nyammogva.

-Nélküled el lennék veszve Niall.- hálásan pislogtam rá, miközben egy müzlis tál nagyságú bögrébe öntöttem a kávét. Nevetve figyelt engem.

Leültem az asztalhoz, két kezem közé fogtam a bögrét, és elmélyülten figyeltem a benne egyre jobban fogyó kávét, közben próbáltam kizárni Niall csámcsogását.

-Merre van a fürdő?- érdeklődtem, pár perccel később.

-Van egy szobánk számodra az emeleten, fürdővel. Amolyan vendégszoba. Balra a második ajtó, de Harry a szobájába vitte a táskád. Rögtön a lépcsővel szemben…- magyarázta, közben csak úgy röpködtek ki a szájából a kenyér darabkák, és néha mintha gumicukrot is láttam volna a levegőben.

Egy álmos mosoly kíséretében felsétáltam az emeletre. Tétovázva megálltam Harry ajtaja előtt. Elvégre, a tudta nélkül megyek be. Kezemet a kilincsre tettem, és lassan benyitottam a szobába. A falak hófehérek voltak, minden szekrény fekete. Az ágya is hófehér volt, az ágyneműje pedig fekete. Újságok, ruhák szanaszét dobálva a földön… fényképek néhány polcon. Az egyiken csak ő és Louis vannak, van, ahol egész banda rajta van, és van egy, amin valószínűleg az édesanyja van, és egy lány… talán a nővére lehet.                              

Mosolyogva sétáltam végig a szobán, mindenhol Harry illat volt. Ha tehetném, sose hagynám el ezt a helyet. A táskám az ágy szélére volt téve, előkotortam belőle a tiszta fehér neműmet, és egy pólót. A fürdőbe vettem az irányt. Vagy húsz percig álltam a zuhany alatt. Fájt minden porcikám, a fejem annyira lüktetett, mintha készült volna felrobbanni. Miután felfrissítettem magam felöltöztem, és a hiányos ruhadarabjaim után indultam a szobába.

Harry az ágyon feküdt, a hifi halkan szólt. Ed Sheeran hangját ezer közül is felismerném, imádom a zenéit. Mikor kinyílt az ajtó, fejét felém fordította, és alsó ajkába harapva végigjáratta szemét lábaimon. Zavartan elmosolyodtam, és gyorsan kikaptam a táskámból egy lógó ülepű melegítőnadrágot. A mai henyélésre teljesen tökéletes lesz. Szemeit végig rajtam tartotta, csendben várta ki, míg mellé fekszek. Oldalamra feküdtem, hogy teljesen vele szembe lehessek. Ő is így tett, karját derekamra tette, és magához húzva engem megszűntette a köztünk lévő távolságot. Kezemet végigsimítottam karján, majd a vállán, és végül hajába túrtam kezem. Egy pillanatra jólesően lehunyta szemeit, majd álmosan mosolyogva csillogó zöld szemei ismét enyémekbe mélyedtek.

-Jó reggelt.- suttogtam. Felelet helyett puha ajkai enyémekre tapadtak alig érezhetően.

Kezét végigsimította hátamon, majd apró köröket rajzolgatva rajta szuszogott halkan.

-Imádom Ed Sheerant.- tűnődtem el halkan, miközben egymást piszkálgatva hallgattuk a zenét.

-Ha nem jobban, mint engem… Bemutatlak neki.- felelte rekedtes mély hangján, és elmosolyodott. Szemeim kikerekedtek, jót mulatott meglepettségemen.

-Te… Te ismered őt?- hitetlenkedtem, közben persze egyre izgatottabb lettem.

-Jó barátok vagyunk.- bólogatott, és kezét végigsimította arcomon.

-Ha már csak hallhatom élőben őt veled, mindennél jobban imádlak!- bukott ki számon, először bele se gondoltam, mit mondok. Szélesen elmosolyodott kijelentésemre, és ajkai mohón enyémekre tapadtak.

Ösztönösen nyomtam magam még közelebb hozzá, mintha az életem múlna rajta. Kezeit végigcsúsztatta oldalamon, megállt mozdulatában, mikor a derekamhoz ért, és egy hirtelen mozdulattal felém kerekedett. Ajkaink elszakadtak egymástól, levegőért kapkodva vájta csillogó szemeit enyémekbe, kezeimmel átkaroltam nyakát. Orrát az enyémhez érintette, édesen elmosolyodott.

-Még senki iránt nem éreztem úgy, mint…- hangja mélyen, és őszintén csengett, de ujjamat ajkaira tettem.

-Ne beszélj elhamarkodottan.- mondtam félve, szemeibe nézve, melyek csalódottan csillogtak.

-Nem akarnám elmondani, ha nem így lenne.- rázta fejét makacsul, tekintetem állta.

-Nem elég neked ez a pillanat?- bátortalanul elmosolyodtam, ujjaimat a hajába simítottam.

Halkan felsóhajtott, apró mosollyal arcán. Egyik kezével cirógatni kezdte arcomat, másikkal ugyanúgy támaszkodott fejem fölött.

-Az örökkévalóság se lenne elég nekem veled…- morogta ajkaim közé.

Ajkai remegve értek enyémhez, magabiztosan csókolt meg, mégis teljesen lágyan, egy pillanatra levegőt venni is elfelejtettem. Kezei cirógatva kúsztak végig egész testemen, miközben borzongva süppedtem egyre jobban az ágyba, és vesztem el karjai és csókjai között.

Sziasztok!

Remélem tetszett az új rész! :) 

Mivel növekszik az olvasók száma, remélem, hamarosan kapok valamilyen visszajelzést, a történettel kapcsolatban! Jónak-rossznak egyaránt örülök.. :)