2013. december 30., hétfő

27. Fejezet - "Hiányzol"







Lassú mozdulatokkal másztam ki az ágyból, egy pillanatra se engedtem el fülem mellől telefonomat. Szuszogása tisztán hallatszott, miközben az ajtóhoz lépdeltem csak erre tudtam figyelni. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam az ajtót. Szememet bántotta a folyosóról beszűrődő éles fényt, hunyorogva pislogtam párat, majd meglepve néztem bele Harry zöld szemeibe. Telefonom ugyanúgy a fülemnél tartottam, ahogy ő is, de amint kijjebb tártam az ajtót elengedte füle mellől, és tartva velem a szemkontaktust kinyomta telefonját. Kezem rongyként zuhant mellém, és nem tudtam elszakadni szemeitől. Arcán édes, mégis visszafogott mosoly jelent meg.
-Alhatok ma éjjel veled?- kérdezte suttogva, szemei reménykedve csillogtak. Nem jött ki hang a torkomból, így aprót bólintottam, és elálltam az útból, hogy be tudjon jönni. Miután besétált a szobába, becsuktam az ajtót, és követtem az ágyhoz. Kulcsát és telefonját az éjjeliszekrényre tette, majd felém fordította fejét. Az ágytól pár lépésre álltam, még mindig meglepve néztem őt. Nem tudtam, mit kéne tennem vagy mondanom. Az egyetlen dolog, amit tudtam, hogy az ölelésében akarok elaludni, szuszogását hallgatva. Nem érdekeltek a következmények, hogy Taylor valahol odakinn van, vagy éppen a saját szobájában alszik az egyik puccos szállodában, és úgy tudja, hogy Harry is ugyanezt teszi. Nem érdekelt. Nem érdekelt, mert itt állt velem szemben, és velem akart lenni.
Zavarában a hajába túrt, és halványan elmosolyodott. Az ágy másik oldalához sétáltam, és befeküdtem az ágyba. Egy pillanattal később már ő is benn feküdt, nem volt rajta póló, csak egy fekete boxert viselt. Ahogy belegondoltam, hogy reggel ugyanígy fog átsurranni szobájába szélesen elmosolyodtam. Velem szemben feküdt, bujkáló mosollyal szája sarkában, és egyre vadabbul csillogó szemekkel fürkészte arcomat. Közelebb fészkelődött, lábaink összegabalyodtak, pont mint régen. Kezét félve csúsztatta derekamra a takaró alatt, a bőröm égett, hiába volt rajtam póló, szinte majd kigyulladtam az érintésétől. Arca csak pár centire volt enyémtől, halkan felnevetett, miközben még mindig arcomat fürkészte.
-Min mosolyogsz?- kérdezte kíváncsian.
-Csak elképzeltem, ahogy átsettenkedsz reggel a szobádba.- kuncogtam, mire ő szélesen elmosolyodott. Ezután percekig csendben néztünk egymásra, próbáltam minden egyes apró vonását az emlékeim közé zárni.
-Hiányzol.- ajkai lassan mozogtak, miközben beszélt, szemei mélyen vesztek el pillantásomban. Éreztem, hogy az arcom egyre jobban ég, szívem pedig vadul kalimpált, mióta csak belépett a szobába. Óvatosan kihúztam kezemet a takaró alól és félve, piszkálni kezdtem az egyik arcába kunkorodó tincsét. Elmosolyodott rajtam, miközben én ugyanolyan komolyan, lélegzetvisszafojtva figyeltem őt.
-Te is hiányzol.- suttogtam elhaló hangon, és még mielőtt kibuggyant volna első könnycseppem, visszafojtottam szemeimet szúró könnyeimet. Ahogy kimondtam, derekamnál fogva húzott teljesen magához. Fejemet mellkasába fúrtam, keze a hátamra siklott és lassú mozdulatokkal simogatott, miközben én egyenletes szuszogására figyeltem, és próbáltam minél jobban magamba szívni bőrének jóleső illatát. A hajába túrtam, miközben ő jólesően hümmögött egyet, és egy puszit nyomott a hajamba. Nem beszéltünk többet éjjel, egymásba kapaszkodva hallgattuk a másik szuszogását és aludtunk el.
Reggel az ébresztőmre keltem, meglepő módon Harry meg se moccant a fülsüketítő zajra. Miután nagy nehezen kinyomtam telefonomat, még pár percig karjai közt feküdtem, és azon gondolkoztam, hogy egy későbbi géppel megyek, csak hogy minél tovább tudjam nyújtani a vele töltött perceket. Eligazgattam göndör tincseit, majd egy halk sóhaj kíséretében kihámoztam magam öleléséből, és a fürdőbe mentem megmosakodni. Miközben emberivé varázsoltam arcomat és hajamat, pár óra alvás után, azon gondolkoztam, hogy ha Harry felkelt már mit mondjak neki. Olyan jól haladtunk a barátság felé, erre pár óra alatt mindketten leromboltuk az egészet, amit egy hét alatt sikerült felépítenünk. Mindezek ellenére boldog voltam. Boldogabb voltam azoknál a reggeleknél, mikor az egész éjszakát átbeszéltük New York utcáit járva, vagy csak itt a szállodában.
Eligazgattam immáron kifésült hajamat a tükörben, és kimentem a fürdőből. Harry még mindig nem volt ébren, de szinte már teljesen keresztbe feküdt az ágyon, és halkan szuszogott. Halkan elpakoltam az elöl hagyott holmimat, és gyors mozdulatokkal felöltöztem. Egy fekete ülepes melegítőnadrágot, kék pólót, és egy fehér kapucnis pulóvert húztam. Gyorsan magamra kaptam fehér dorkómat, majd bőrkabátomat. Tökéletesen kényelmesnek éreztem a ruhámat több órányi utazáshoz, és szinte rosszul voltam, mikor belegondoltam, milyen sokára érek még Holmes Chapelbe. Vállamra kaptam táskámat, beleszórtam az éjjeliszekrényen hagyott parfümöt és mobilt a táskámba, majd megragadva bőröndöm fogantyúját megindultam az ajtó felé, de mikor mozgolódást hallottam az ágy felől, megtorpantam. Hevesen dobogó szívvel, és összeszorult torokkal fordítottam hátra fejemet, de Harry még mindig aludt. Szívem szerint szanaszét dobáltam volna minden holmimat, és visszafeküdtem volna mellé az ágyba… de az agyam indulásra kényszerítette lábaimat, így egy halk sóhaj kíséretében csuktam be halkan magam mögött a szobaajtót.
Niall szobájából hangos zene, és ismerős hangok szűrődtek ki, így még mielőtt a lifthez mentem volna, gyorsan benéztem hozzá. Túlságosan hozzánőttem a bandához, egyre nehezebben tudtam elhagyni a szállodát.
Zayn a kanapén fekve aludt, miközben Louis fekete alkoholos filccel rajzolt valamit az arcára. Nem láttam rendesen, Louis szinte mindent takart, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mindig tökéletesen belőtt haját most tejszínhab díszítette, melynek flakonja a feje fölött pihent a kanapé támláján. Niall szórakozottan táncikált ide-oda a szobában, Liam pedig a teraszon telefonált valakivel. Ő volt az első, aki meglátott és egy széles mosoly kíséretében intett egyet, majd tovább járt fel s alá beszéd közben. Tátott szájjal álltam továbbra is az ajtóban, amit gyorsan becsuktam magam mögött, nehogy még ennél is nagyobb legyen a zaj a folyosón.
-Boldog születésnapot, Louis!- nevettem, mikor kicsit hátrébb húzódott, és szinte csücsörítve a koncentrációtól megnézte a Zaynre rajzolt remekművét. Miután biztos lett abban, hogy jó munkát végzett botorkálva bár, de felém sétált és megölelt.
-Kösz, Effy! Hoznál még tejszínhabot mielőtt elmész?- elsötétülten néztem rá, majd miután látta, hogy nem a legjobb embert kérte erre, megvonta vállát.- Érezd jól magad otthon… Holmes Chapelben!- elkiáltotta magát, és hangos nevetésben tört ki, mire én megugrottam ijedtemben. Niall ijedten kapta fejét felénk, és gyorsan Louishoz szaladt.- Harry is…- Niall kezét gyorsan Louis szájára tapasztotta, és szélesen elvigyorodott.
-Érezd jól magad, jövő héten találkozunk!- hadarta gyorsan a szöszke, és egy gyors puszit nyomott arcomra, miközben Louis képtelen volt abbahagyni a nevetést. Ijesztően furcsák voltak, így úgy döntöttem, jobb ha tényleg elindulok.
-Sziasztok fiúk!- mosolyogva köszöntem el tőlük, majd miután végignéztem a szobán, lenyomtam a kilincset, és elindultam haza.

*


Fejemet a hűvös üvegnek döntöttem, miközben bekanyarodtunk a következő utcába. A rádió halkan szólt, apa erősen az útra koncentrált, miközben én körülnéztem a főtéren, ahol semmi sem változott az elmúlt pár évben. Anya temetése óta nem jártam a városban.
-Katherine már nagyon izgatott.- mosolyodott el apa, és egy pillanatra rám nézett. Bágyadtan elmosolyodtam, fáradt voltam, és az időeltolódás se kedvezett nekem túlságosan. A számolgatást már a vonaton felfüggesztettem, a repülőút és a másnaposság lefárasztott.
-Imádja a karácsonyt.- motyogtam, majd ásítottam egyet.
-Tudom, de téged vár a legjobban.- válaszolta, miközben végre bekanyarodtunk a nagyiék utcájába.
-Igen, nagyon hiányzott nekem is.- fejemet elemeltem az üvegről, és fészkelődni kezdtem az ülésen, amit apa csak egy apró mosollyal nyugtázott. A kocsi leállt a felhajtón, én pedig egy mély lélegzetvétel közepette végigpásztáztam szememmel a rég nem látott házat, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Már rég besötétedett, így a házból meleg fény áradt az utcára, de én mégis félve nyitottam ki a kocsi ajtaját és szálltam ki. A csomagtartó felé indultam, ahonnan apa már kiszedte a csomagokat.
-Hagyd, majd én viszem.- legyintett, tekintete pedig a bejárati ajtó felé siklott. Izgatottan fordultam meg, és lassú léptekkel mentem el az ajtóig. Nem kellett kopognom, Katherine nevetve nyitott ajtót, és egyből megölelt.
-Szia.- szorongattam meg régen látott húgomat, aki elhúzta fejét egy pillanatra, és befelé nézett.
-Nagyi, itt van! Megjöttek!- kiabálta torka szakadtából, mire én felnevettem.
Nevetésemhez párosult nagymamám kacaja is, aki pár pillanattal később az ajtóban állt, és csodálkozva nézett rám. Nevetésünk abba maradt, csak egy-egy apró mosoly díszítette arcunkat. Nem tudtam, mit is mondhatnék. Túl sokáig kerültem Holmes Chapelt, és tudom, hogy mennyire megbántottam ezzel a nagyit.
-Évről évre egyre jobban hasonlítasz édesanyádra! Ha Anthea látna téged…- szemei csillogtak a könnyektől, miközben arcomat két keze közé vette, majd szorosan megölelt.- Annyira hiányzotál!- suttogta fülembe, majd megtörölgetve szemeit húzódott el tőlem. A szívem összeszorult, látván mennyire örül nekem és csak arra tudtam gondolni, hogy mégis hogy voltam képes ennyi ideig távol maradni az otthonomtól. Az igazi otthonomtól.
Ahogy beléptünk a házba, és a nappaliba mentünk mosolyogva néztem végig a falakat díszítő képeken. Mintha legalább tíz évvel ezelőttre csöppentem volna vissza, ahol még az volt a legnagyobb problémám, hogy a nagyi miért nem engedi, hogy tovább maradjak odakinn a barátaimmal.
Katherine a kezemet szorongatva húzott maga mellé a kanapéra, ahol egy fotóalbum hevert, előtte a földön pedig egy nagy doboz, tele régi fényképekkel.
-A nagyi elővette őket.- mosolyogva húzta ölébe a fotóalbumot, és lapozgatta. Magamhoz húztam Katherinet, és az oldalamnak dőlt, úgy néztük együtt a képeket.
-Kérsz valamit inni? Nem vagy éhes?- termett a nappaliban a nagyi, miután eligazgatta apát a csomagjaimmal.
-Nem, nagyi. Lassan lefekszem aludni, fáradt vagyok.- mosolyogtam rá, mire ő csak a fejét csóválva méregetett.
-Olyan sovány vagy…- húzta el a száját, miközben tovább végigmért engem centiről-centire. Halkan felnevettem, és csatlakozott hozzánk.
Katherine tovább lapozgatta a fotóalbumot, annyira nem kötötte le, tele volt számára idegen arcokkal. Ahogy lapozgatott, hirtelen megállt, és egy fényképre bökött.
-Ez te vagy!- kuncogta, én pedig közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vehessem. Öt-hat éves lehettem, mikor a kép készült, az oldalamon egy fiú állt. Gyönyörű szép szemei voltak, arcán kis gödröcskék voltak ahogy mosolygott és kísértetiesen hasonlított valakire…


Sziasztok!
Idén ez az utolsó fejezet, így hát Boldog Új Évet minden drága olvasómnak! :) Nagyon köszönöm az 5.400+ oldalmegjelenítést, a feliratkozókat itt és bloglovinon is! Köszönöm a 23 kommentet, amiket eddig itt hagytatok (remélem jövőre ennél csak több lesz)! 
Jó szórakozást mindenkinek holnap estére, jövőre találkozunk! :) :)

1 megjegyzés:

  1. Drága Effy!

    Látnád most hogy nézek ki... körülbelül, mintha megőrültem volna... minimum. Csillog a szemem, a székben hintázok és mosolygok. Nem tudok betelni a részeiddel!
    Az eleje.. Tudtam! ú, de tudtam, hogy Harry az. És az a jelenet... ah♥! Együtt aludtak úgy, mint régen és milyen romantikus volt. Alig vártam, hogy valami több is történjen köztük (nem kell félreérteni), reméltem, hogy újra megcsókolja. Már nagyon érik, hogy újra összejöjjenek. :)
    Otthon pedig.. meghitt családi légkör, apuka, testvér, nagymama és fényképalbum. Emlékek... és egy nem ismert fénykép. Tudsz valamit, hisz olyan izgatott lettem. Tuti, hogy Harry van a képen és ez nyilvánvaló, a kérdés csak az, hogy miért, hogyan, mi?! Wááá... imádom, mondtam már?! Igen, jó! Akkor mondtam még egyszer.
    Fantasztikusan írsz és már unod gondolom, hogy mindig ismétlem önmagam, de ha egyszer így van...?! Valami istenien le tudod írni Elizabeth érzéseit, meg minden mozdulatát. És ha olvasom a részedet, hosszú percekig üveges tekintettel ülök, mert "beleköltöztem" a történetbe. Mintha addig én lennék Effy és benne lennék. Profi vagy és nagyon tetszik! Alig várom a következőt!
    Csak így tovább, puszi neked!♥

    ~T xx

    VálaszTörlés