Az arcomat tanulmányoztam a fürdőszobai
tükörben, és be kellett ismernem, hogy ijesztően néztem ki. Az arcom beesett,
és sápadt volt, amin az egy-két árnyalattal sötétebb vizes hajam nem segített,
inkább csak rontott. Szemeim alatt hatalmas táskák éktelenkedtek, és
bármennyire is próbálkoztam, sehogy se sikerült mosolyt erőltetnem arcomra.
Ahogy teltek a napok, egyre fáradtabbnak éreztem magam, pedig egész hétre
szabadságra mentem. Képtelen lennék egyedül kilábalni az önsajnálat mélységes
bugyrából, de szerencsére itt van nekem Eleanor.
Az ajtón halkan kopogtattak, mire én
kikiabáltam, hogy nyugodtan bejöhet. Azt hittem El lesz az, de meglepő módon
Niall kukucskált be az ajtón, egy kissé hunyorogva. Viccesen nézett ki, és
mérhetetlenül aranyos volt tőle, hogy nem akart leskelődni.
-Gyere nyugodtan Niall, van rajtam
köntös.- hangom furcsán csengett a fürdőben, mintha nem is az enyém lett volna.
Becsukta maga mögött az ajtót, és a kád
szélére ült, két kezével megtámaszkodott a peremén, és a tükrön keresztül
nézett rám míg én hajamat babráltam.
-Hová megyünk?- érdeklődtem, és
megfordultam, hogy vele szemben lehessek.
-Kajázni, és csak úgy el… szórakozni.- vont
vállat és bátorítón elmosolyodott.
-Nem szeretném Niall, ha te és Harry
esetleg miattam haragban lennétek. Nem akarom, hogy azon vitázzatok, miért
jársz ide, vagy megyünk el bármerre is.- néztem szemeibe, miközben ő felvont
szemöldökkel hallgatott végig.
-Azzal barátkozok, akivel szeretnék.-
vont vállat ismételten. Bírtam, mikor ezt csinálta. Mintha semmi problémája nem
lenne a világon, csak élvezi az életet. Mosolya viszont lefagyott arcáról,
ahogy egyre jobban végig tanulmányozta arcomat.- Mit fogsz csinálni?- kérdezte
halkan.
Meglepett a kérdése, igazán még én se
gondolkodtam el rajta. Ha még tudná is ráadásul, hogy pár hónap, és együtt
fogunk dolgozni… De most a turné a legkisebb gondom jelen pillanatban. Remélem
addigra felébredek, és kiderül, hogy ez az egész egy rossz vicc vagy rémálom
volt és mind elfelejtjük. Szép is lenne…
- Hát, először is felkelek az ágyból
minden reggel. Aztán ki-be lélegzem egész nap. Aztán egy idő múlva már nem kell
emlékeztetnem magam arra, hogy reggel felkeljek és ki-be lélegezzek.- halványan
elmosolyodott, és rosszallóan megrázta a fejét, miközben beszéltem.- És később
talán már nem az jár az eszembe folyton, hogy egy darabig milyen tökéletes volt
minden.
-Talán így lesz a legjobb, Eff.- szemei
szomorúan csillogtak, miközben beszélt.
-Együtt vannak, igaz?- kérdeztem
hirtelen, még átgondolni se volt időm az egészet. A mellkasom sajgott, és a
gyomrom összeszorult. Rosszul voltam még a gondolatától is annak, hogy valaki
mással van.
-Effy…- lökte el magát a kádtól, és
megakart ölelni, de én elhúzódtam. Nem akartam sírni, és ha most megölelt volna
valaki, félő lenne, hogy sose tudnám abbahagyni a sírást.
-Semmi baj, Niall.- túrtam hajamba.- Már
úgyse számít.- vontam meg a vállam, és kényszeredetten elmosolyodtam. Félsiker.
-Tegnap éjjel Taylorral jött haza.-
suttogta alig hallhatóan. Nem pislogtam, és azt hiszem, egy-két másodpercig
levegőt se vettem.- Hagylak készülődni, Eleanor közben feltesz neked egy teát.-
simított végig egy bíztató mosollyal karomon, és magamra hagyott a fürdőben.
A konyhapulton hevert egy bögre gőzölgő
tea, mikor már megszárított hajjal, és felöltözve mentem ki a fürdőből. Nem
foglalkoztam sokat a külsőmmel, magamra kaptam egy fekete csőnadrágot egy sima
fehér pólóval. Hajam bontva maradt, semmi lelkierőm nem volt vele foglalkozni,
sminket se tettem fel.
El és Niall a konyhaasztalnál ülve
néztek rám, mikor kezembe vettem a forró bögrét, és nekidőltem hátammal a
pultnak, pont feléjük fordulva.
-Mikor ettél utoljára?- bukott ki
Eleanorból a kérdés. Éreztem, hogy ez lesz. Mióta betette a lakásba a lábát
furcsán méregetett engem.
-Tegnap… vagy talán tegnapelőtt.-
lesütöttem szemeimet, és fújkodni kezdtem teámat remélve, hogy minél hamarabb
kihűl.
-KFC, Nando’s, McDonalds.- kántálta
Niall, és szigorúan nézett rám. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Hiába, egy
kissé kellemetlen volt egy bélpoklossal szemben bevallani, hogy már az idejét
se tudom, mikor sikerült bármit is leerőltetni a torkomon.
-Szerintem haladjunk csak szépen
lassan.- motyogtam mosolyogva, és belekortyoltam teámba. Beleegyezően
bólintott.
Miután megittam a teámat, felöltöztünk
és útnak indultunk. Hiába erősködtünk Eleanorral, hogy hívjunk egy taxit, Niall
makacsul ellenkezett. Szerinte ideje levegőznöm kicsit, és az úgy nem az igazi,
hogy a kaputól a bejáratig egy taxiban ücsörgök. Az eső néha még nekiállt
csöpörögni, de mi ráérősen róttuk London utcáit, és ahogy teltek a percek,
Niall egyre nagyobb mosolyt csalt ki belőlem, néha megkoronázva egy nevetéssel.
-Örülök, hogy végre mosolyogsz.-
jegyezte meg két harapás között, mikor már az egyik eldugottabb McDonaldsban
ettünk. Eleanor helyeslően bólogatott, miközben én kissé zavarba jöttem, és
eszembe jutott, miért is nem nevettem az utóbbi időben.
Tekintetem az ajtóra kalandozott, ahol
ki-be mászkáltak az emberek, és újra és újra csak azt játszottam le a fejemben,
vajon milyen is lehetne, ha Harry lépne be rajta. Mosolyogva lökné meg az
ajtót, fekete csizmája alig hallhatóan kopogna a padlón, farmerja és fekete
pólója feszülne testén… a szemei csillognának, és a haja össze-vissza állna,
mintha csak most kelt volna fel. Az én szívem pedig ugyanolyan eszeveszett
módon dübörgött volna odabenn, ahol most csak szilánkokban hever, és az
utolsókat rúgva néha dobbant egyet. Azt hiszem, ilyen lehet az, ha kitépik a
másik feled, azt, amiről nem is tudtál, hogy létezik. Szüntelenül csak a
hiányát érzed és ez egyszerűen felemészt. A szerelem alattomos módon legyőzött
engem, és teljesen meggyötört. Sosem akartam szerelmes lenni, ezért is voltak a
szabályok.
A
következő szabály: kerüld el Harry Stylest!
Az ajtó ismét kinyílt, és egy ismerős
alak jelent meg. Louis. A szívem hatalmasat dobbant, mikor Zayn is bejött
mögötte, őt pedig Liam követte. A szívem hevesen vert, mikor vártam még egy
embert Liam mögött, de az ajtó becsukódott, és a fiúk mosolyogva álltak meg a
pénztárnál.
-Na végre, hogy megjöttek!- virult ki
teljesen Eleanor, és szemét Louison legeltette pár pillanatig. Fülig szerelmes
Louisba, ehhez nem fér kétség.
-Nem tudtam, hogy a többiek is jönnek.-
egy pillanatra Liamék felénéztem, majd vissza Niallre, aki időközben
elpusztította az összes hamburgerét és sült krumpliját. Jóllakva dőlt hátra
székében, kezében a kólás pohárral, amiből hangosan szürcsölte ki a maradékot.
-Jövő héten megyünk New Yorkba. Addig
szeretnénk minél több időt veletek tölteni.- magyarázta, és közben csatlakoztak
hozzánk a fiúk.
New York… Időközben el is felejtettem,
hogy jövő hónapban végig New Yorkban lesznek… Pedig Harry annyit mesélt róla,
és a Karácsony miatt is annyit aggodalmaskodott. Persze most már minden terv
hiába. Tiszta sor: éljük az életünket. Én megyek Holmes Chapelbe, és ő is
gondolom haza utazik… vagy Taylorral tölti az ünnepeket.
A fiúk mindeközben a szokásos
puszi-ölelés párosítással köszöntek, de Liamé volt a legaggodalmasabb, amit egy
halovány mosollyal nyugtáztam. Jó érzés volt, hogy mind mellettem vannak, és
próbálják elterelni a figyelmem… ugyanakkor bűntudatot is éreztem, amiért Harry
legjobb barátai velem vannak.
-Finom, és az enyém! Ne merj hozzá
érni!- ütött rá Louis Niall kezére, mikor próbálta elcsenni az egyik
sajtburgerét. Mondanom sem kell, hogy Louis szája tele volt, miközben beszélt,
és az egész asztal hangos nevetésben tört ki.
.:Harry
szemszöge:.
-Elmegyünk a McDonalds-ba Ellékkel! Kell
neked valami?- kiáltozott Louis az ajtó túloldaláról.
-Nem, kösz!- ennyire futotta tőlem, így
is féltem, hogy a nagy hangzavarban felébred Taylor. A másnaposságtól hasogató
fejem már csak ráadás volt.
-Oké, majd jövünk!- kiabált megint,
letrappolt a lépcsőn, és hallani lehetett még azt is, ahogy bevágták maguk
mögött az ajtót.
Óvatosan leszedtem magamról Taylor
kezét, és odébb csúsztam, az ágy szélére. Óriási hiba volt a tegnap este, és a
pár nappal ezelőtti is. A plafont bámulva méláztam el azon, miért is vagyok
ekkora idióta. Most én is ott lehetnék velük a McDonaldsban. Igen, sosem
gondoltam volna, hogy bárkire is féltékeny leszek, aki a McDonaldsban van,
miközben mellettem fekszik egy szőke bombázó.
Fejemet oldalra fordítottam, és
végigtanulmányoztam Taylor arcát, és a testét. Már amit nem takart a takaró.
Istenem, még ezt is gondosan eligazgatta magán az éjjel, csak hogy tökéletesen
nézzen ki álmában. Elizabeth… Ő mindig félig a hasán feküdt, a takarót magához
ölelte, és teljesen hozzám préselte magát. Én hátulról átöleltem, és mindig az
én takarómmal takaróztunk… Haja teljesen ellepte arcát, és ahogy szuszogott…
néha órákig képes voltam csak őt nézni, míg aludt. Természetes volt, nem akart
mindig mindenben tökéletes lenni. Aztán tettem, amit tettem… változtatni már
nem tudok rajta, és azóta is csak sodródok az árral. Ha alkohol kerül a
kezembe, valamiért mindig Taylor mellett kötök ki, és utána nem tudom mitől fáj
jobban a fejem: tőle, vagy az alkoholtól?
Talán
fel kéne hívnom Effyt. Kezeim önállóan nyúltak a
telefonomért, de mikor feloldottam a billentyűzárat, és ahogy megláttam a
háttérképem, amin ott mosolygott, elbátortalanodtam. Napokig kerestem,
ahol csak tudtam, és szó szerint elküldött a fenébe. Most mitől lenne másabb a
helyzet? Sosem fog nekem megbocsátani, ami érthető is.
Pár percig még nézegettem a
fényképünket, majd miután elsötétült a kijelzőm, az éjjeliszekrényre tettem a
mobilom, és figyelmem ismét a plafonnak szenteltem. Talán az ünnepek után, ha
visszajövünk Londonba. Igen, akkor már talán hajlandó lenne velem beszélni,
addig pedig kibírom valahogy és Taylortól is megszabadulok. Vissza kell őt
szereznem.
-Már ébren vagy?- Taylor hangja törte
meg a csendet, és a gondolatmenetemet. Nem néztem rá, a fejem még mindig a
plafon felé nézett. Pár pillanattal később keze ismét végigcsúszott a
mellkasomon, fejét pedig a vállamra tette, és a szemem sarkából láttam, hogy
mosolyogva figyel. Istenem, mit tettem!
-Olyan szótlan vagy.- szólalt meg ismét
pár perc néma csend után, és közelebb bújt hozzám. De én nem mozdultam.- Bármi
baj van, tudod, hogy én segíteni tudok. Elfeledtetek veled bármit.- ajkait
végighúzta nyakamon, végig az arcomon, majd megcsókolt. És én hagytam magam,
miközben egyre mélyebbre süllyedtem.
Meglepetés! :)
A héten ez már a harmadik részem, de annyi önbizalmat, és lelkesedést adtok nekem a komikkal, hogy sokkal nagyobb lendülettel állok neki az írásnak! :) (Megjegyzem, mióta elkezdtem a történetet, ezekre a részekre vártam a legjobban, hogy végre meglegyenek) Szóval, köszönöm szépen a biztató, és dicsérő szavakat! :):)
Remélem a mai rész is tetszett mindenkinek!
Jó olvasgatást, sziasztok! :)
Drágám,
VálaszTörlésTe jó ég! Csak ezt tudom mondani... te jó ég! Hű... fogalmam sincs, hogy mit írjak ide ezek után. Csodás rész, az egyik kedvencem lett.
Annyira jó, hogy Effyt nem hagyják egyedül őrlődni, magányban, hanem a baráti társaság a segítségére sietett, és próbálják felvidítani. Dicséretes. :)
Niall olyan édes, amikor bemegy a fürdőbe! Még hunyorogva... és tök cuki, ahogy kérdezi a főhősnőnket az állapotáról és hogy mi a helyzet.
Louis-n megint jót nevettem, amikor a mekiben beszólt Niallnek... az ő karakterét imádom, ahogy megformálod!! Per-fect!
A többiek is aranyosak, szívmelengető érzés lehet Effynek azért, hogy vannak akik körül AKARJÁK venni.:) És nem mellesleg sajnálom őt... nagyon, de nagyon nem lehet neki könnyű. Az érzéseit pedig olyan jól át tudod adni, annyira jól fogalmazol! Szabályosan lefagyva ülök a gép előtt, míg olvasok. Olyan, mintha erre a pár percre beleugranék a történetbe, míg kívül csak a testem " ül " itt a székben. Na ezt most szépen elmagyaráztam, de remélem érted. :D
Harry. Fú. Egyrészt dühös vagyok rá, másrészt meg kicsit megértem, és kicsit sajnálom. Taylort a való életben sem szeretem (csak a dalait), és most ahogy olvastam a viselkedését... fú. A hideg futkosott rajtam. Na mindegy. Remélem Harry valahogy (küzdések árán természetesen) vissza tudja hódítani Effyt és nem hagyja, hogy még egy ilyen előforduljon.:)
Habár most kezdődik majd a turné! Úgy érzem lesznek még itt bonyodalmak bőven!
Most sem tudok mást mondani, csak azt, hogy gratulálok. Ismét elérted, hogy a büszkeségem nőjjön irántad, ha ez még lehetséges. Tehetséges vagy, nagyon jól csinálod. Így tovább! Szeretlek, puszi :D ♥
~T xx