A pohár szilánkjai a lábam körül
hevertek, a benne lévő alkohol nagy része a lábamon és a cipőmön landolt. A
szívem kihagyott egy ütemet, és utána őrületes tempóban dübörgött a
mellkasomban. Nem kaptam levegőt, nem tudtam gondolkozni. A zenét nem
hallottam, az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, Harry és Taylor volt.
Mérhetetlenül ostobának éreztem magam, és megalázottnak. Egy címeres idióta
voltam mindvégig, hittem a szavaiban és naivitásom közepette beleszerettem. Megadtam
neki a tökéletes lehetőséget arra, hogy összetiporjon.
Taylor elmosolyodott, és beletúrt göndör
fürtjeibe, amitől felfordult a gyomrom, és könnyeim savként kezdték marni
szemeimet, torkom pedig kapart a feltörni kíváni sírástól. Nem tudtam tovább odabenn
maradni, lábaim maguktól indultak meg, kezeim önállóan törtek utat maguknak a
tömegben. Szemeim már fátyolosodtak a könnyektől, így csak az utolsó
pillanatban vettem észre, hogy akinek nekimentem, az Harry volt. Egy pillanatra
elszakadt Taylor szájától, és rám nézett. Szemei egyből a meglepettségről
árulkodtak, majd döbbenten nézett valamit a terem másik végében. Fejemet
ugyanarra fordítottam, és észrevettem Willt és azt a szőke lányt. Tehát azt
hitte, én vagyok Willel. Nevetséges…
-Effy!- lökte el magától Taylort, és
utánam kapott de én időben elhúzódtam, és most már futva vágtam át az
embereken.
Hangos, és mérhetetlenül fájó sóhaj
hagyta el számat, mikor végre kilöktem magam előtt a bejárati ajtót, és a
zuhogó esőbe szaladtam. Innen nézve évezredeknek tűnik a ma reggeli napsütés…
Könnyeim utat törtek maguknak, és egybeolvadtak az arcomon végigcsordogáló
jéghideg esőcseppekkel. Az épület falának dőltem, és szótlanul, magam elé
meredve, folyó könnyekkel álltam a
szakadó esőben. Összetörtem.
-Effy!- az ajtó ismét kicsapódott, és
Harry szaladt ki rajta zilálva. Felém sétált, ujjait finoman csuklóm köré
fonta, hogy magához húzzon, de kitéptem kezemet közülük.
-Ne érj hozzám.- hangom magabiztosan és
hidegen csengett, míg ő kétségbeesetten pásztázta végig arcomat. Ruhája
teljesen elázott, ahogy a haja is, néhány göndör tincse homlokának simult.
-Kérlek, hadd magyarázzam meg!-
könyörgött, hangja elcsuklott, de ezt csak az alkoholnak tudtam be.
-Mit szeretnél megmagyarázni? Miért
csináltad, Harry? Mert Will egy szőke nővel volt odabenn? Fel sem ismersz már?-
hadartam, miközben könnyeim szakadatlanul folytak végig arcomon, a szívem pedig
kezdett apró darabokra hasadni.
-Azt hittem te vagy, kérlek bocsáss meg!
Engem nem érdekel Taylor!- magyarázkodott.
-Hát nem épp így látszott!- emeltem fel
a hangom. Egy lélek sem volt az utcán, amit nem is bánok.- Én nem akartam tőled
semmit, érted?! Erre te csak úgy besétáltál az életembe, és felborítottál
mindent! És, miután megkaptad, ami valószínűleg kellett, most már csak úgy
félresöpörsz!- kiabáltam, néha-néha elcsukló hanggal. Az a fájdalom, ami egyre
jobban belehasított a mellkasomba, elviselhetetlen volt.
-Szeretlek Effy!- szemei csillogtak a
könnyektől, és próbált tenni felém egy lépést, keze ismét felém nyúlt. De ahogy
közeledett, én úgy hátráltam.
-Nem hiszek neked.- szólaltam meg
halkan, és kimérten.- Hagyj békén, Harry.- arca döbbent volt, nem mozdult.
-Ne menj el.- hangja megremegett, és
kétségbeesetten nézett szemeimbe.
-Menj vissza Harry, és éld tovább a
fantasztikus életed Taylorral.- próbáltam a lehető legérzelemmentesebb
álarcomat magamra ölteni, ami valószínűleg sikerült is.
-Rendben!- kiáltotta el magát hirtelen,
mire én összerezzentem ijedtemben.
-Rendben!- vágtam rá én is.- Végeztünk!-
kiabáltam, és még vagy egy percig farkasszemet néztük, majd hezitálva, de
visszament az épületbe.
Egy halk sóhaj kíséretében dőltem vissza
az épület oldalához, és elővettem a telefonomat. Kezeim remegtek, és teljesen
átfagytak a hidegben, mindenem csurom víz volt. A telefonomból kikerestem a
legutolsó üzenetet, ami Niallé volt, és gyorsan elpötyögtem neki, hogy holnap
dobja be a táskám és a kabátom. Ma már képtelennek éreztem azt, hogy még
egyszer betegyem a lábam oda.
Erőt véve magamon löktem el magam a
faltól, és kisétáltam az út szélére, és leintettem egy taxit. Halkan
elmotyogtam a címem és már el is indultunk miközben a világ darabokra hullott
körülöttem…
*
Az üveg alja halkan koppant a parkettán,
mikor a fotel mellé tettem. Mélyet szívtam a cigimből, és a fotel háttámlájának
döntöttem a fejem, lábaim a karfán lógtak.
Három nap. Ennyi idő telt el azóta,
mióta láttam Harryt és Taylort a clubban. Három napig szüntelenül csak
kopogtatott, és csengetett az ajtómon. Három napig hívogatott és üzeneteket
küldött. De már nem tudtam sírni, valami megtört bennem, és hiányzott. A fotel
ugyanúgy az ablak felé tolva maradt, a hálóban a ruhái ugyanúgy szanaszét
vannak, és a fürdő is tele van az ő dolgaival. Bármerre nézek a lakásban, csak
őt látom, és ez megöl engem. Képtelen vagyok enni, aludni, vagy beszélni. Kiölt
belőlem mindent, megtörten ülök napok óta ebben az átkozott fotelben és
sajnáltatom magam. Minket.
Ismét halk kopogtatás szűrődött a
bejárati ajtó felől, mikor kifújtam a füstöt. Fejemet a hang irányába
fordítottam.
-Menj el Harry, nincs miről beszélnünk!-
hangom rekedtesen törte meg a lakásban lévő csendet.
-Eleanor vagyok.- szűrődött be barátnőm
hangja.
-És Niall!- csendült fel még egy hang.
Elnyomtam a cigimet a hamutartóban, és
lassú mozdulatokkal tápászkodtam ki a fotelből. Lépteim szinte visszhangzottak
a lakásban, a kulcsot elfordítottam a zárban, mire mindketten erőltetetten
elmosolyodtak.
-Ha Harry küldött…- néztem Niallre
egyből, de ő szavamba vágott.
-Miattad jöttem. Elhoztam a cuccaidat,
nem igazán lehetett elérni mostanában.- mosolya most őszintének tűnt, odébb
álltam az ajtóból, és kijjebb tártam az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
-Te jó ég, mi ez a tömény cigi szag
idebenn?- fintorgott Eleanor, és egyből az ablakokhoz sietett, hogy
kiszellőztessen.
-Hagyd, El. Úgyis rágyújtok még.-
legyintettem, és leültem a kanapéra. Niall letette a fotelbe a cuccaimat, és
körülnézett a lakásban.
-Szánalmas, ahogy viselkedsz, remélem
tudod!- nézett rám rosszallóan, és felvette a földről a whiskys üveget.
-Csak még egy napot kérek arra, hogy
sajnáltassam magam.- mormogtam, miközben Niall az ablak előtti fotelnak dőlt.
-Ezt el kéne vinni innen.
Balesetveszélyes.- méregette, mire én tiltakozva megráztam a fejem, és egyből
feltörtek az emlékeim.
-Miért
nem alszol?- sétáltam ki az éjszaka közepén a nappaliba. Az első dolog, amit
egyből észrevettem, a fotel volt, ami az ablaknak volt tolva teljesen. Harry a
karfán lógatta lábait, ölében egy kis füzet hevert, kezében egy tollal
játszott.
Csillogó
szemei, és pajkos mosolya nézett vissza rám. Kezével átkarolta derekamat, és az
ölébe húzott. Kezem csupasz mellkasára csúsztattam, miközben ő ölembe tette a
kis füzetet, majd tollával piszkálgatta a hátam. Fejemet vállára döntöttem, és
hunyorogva néztem a füzetbe.
-Nem
ér lesni.- mondta mosolygós hangon, és odébb húzta a füzetet, de én
felbátorodva húztam magam felé.
„Habár
próbállak kiverni a fejemből
Az
igazság az, hogy elvesztem nélküled
És
azóta arra ébredek, hogy
Csak
a kék ég felét látom
Ott
van végülis, de nem teljesen
Csak
az egyik lábamon van cipő
Csak
fél szívem van nélküled…”
-Ezt
te írtad?- kérdeztem elképedve. Nem volt meg még egészen, de amit sikerült
elolvasnom, egyszerűen imádtam. Vigyorogva figyelte hüledező arcom, és aprón
bólintott.
-Tetszik?-
kérdezte halkan, és elsöpörte arcomba lógó tincseimet.
-Nagyon.-
suttogtam. Ajkai egyre közelebb jártak enyémekhez.
-Neked
írtam… azután az éjszaka után…- suttogta egészen közel ajkaimhoz, majd száját
enyémhez érintette, és egy csókot formált belőle. A füzet kiesett kezemből, és
mindkét kezemmel körbeöleltem nyakát, míg ő egyre közelebb vont magához.
-Effy?- legyezte kezét előttem Eleanor,
mire feleszméltem.
-Igen?- köszörültem meg torkom, és
érdeklődve figyeltem rá. Időközben Niall már mellém került a kanapéra.
-Kész, befejeztük! Zuhanyozz le, és
szedd össze magad!- emelte fel hangját, és a fürdő irányába mutatott.
Félelmetes tudott lenni, mikor ideges.
-De…
-Nincs de! Elizabeth Graham, kirángatlak
ebből a büdös cigi és alkoholszagú lakásból akár tetszi, akár nem!- szemei
szikrákat szórtak, mire én egyből felpattantam, és a fürdőbe siettem. Remek
napnak nézünk ma is elébe.
Sziasztok!
Remélem tetszett a várva várt rész! :) Nagyon szépen köszönöm a három kommentet, nagyon jól esett, remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat, és egyre többen írtok!
Szent szar!! (bocsi a káromkodásért) Hát ez hiperszuperfantasztikuskirályság lett!! ;) hihetetlen tehetséges vagy csak így tovább Xx
VálaszTörlésDrága Effym,
VálaszTörlésTyű. Most írhatnám, hogy no comment, vagy szótlan vagyok, de akkor elég furcsa lenne... minek írok komit?!
Szóval, bevallom meg is lepődtem, meg nem is. Sejtettem, hogy valami lány, talán tippem is volt, hogy Taylor, de igazából mégsem vártam semmit.
Az, hogy Harry azért csókolózott más lánnyal, mert azt hitte a szőke lányra, aki Willel volt, hogy Effy. Ez csúnya dolog. Egy igazi kapcsolatban nem veszünk revansot a másiktól. Enyje, Harold! Az alkohol nem kifogás!
Sajnálom a főhősnőnket, át tudom érezni, amit csinál. Természetes, hogy magába van fordulva. Az pedig, hogy Harrynek egy csomó cucca ott van, csak még nehezebbé teszi az egészet. De ez ilyen sajnos... minden apró tárgyról egy VELE kapcsolatos emlék ötlik fel benned.
A végén hirtelen azt hittem, hogy Harry az, aki kopogtat, de talán kicsit megkönnyebbültem, amikor Eleanor és Niall felszólalt. örülök, hogy ők segíteni akarnak, remélem sikerül is. Bár a felejtés sosem könnyű. És ha a megérzéseim nem csalnak, vagy a tippjeim jónak bizonyulnak, hamarosan újra belebotlik Harrybe. :)
Kíváncsi vagyok, hogy milyen fordulatokat tartogatsz még a számunkra! Megható rész volt, csodálatos megfogalmazás, így tovább! Hatalmas puszi♥
~T xx