2013. november 27., szerda

19. Fejezet - "Összetörtem"




A pohár szilánkjai a lábam körül hevertek, a benne lévő alkohol nagy része a lábamon és a cipőmön landolt. A szívem kihagyott egy ütemet, és utána őrületes tempóban dübörgött a mellkasomban. Nem kaptam levegőt, nem tudtam gondolkozni. A zenét nem hallottam, az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, Harry és Taylor volt. Mérhetetlenül ostobának éreztem magam, és megalázottnak. Egy címeres idióta voltam mindvégig, hittem a szavaiban és naivitásom közepette beleszerettem. Megadtam neki a tökéletes lehetőséget arra, hogy összetiporjon.
Taylor elmosolyodott, és beletúrt göndör fürtjeibe, amitől felfordult a gyomrom, és könnyeim savként kezdték marni szemeimet, torkom pedig kapart a feltörni kíváni sírástól. Nem tudtam tovább odabenn maradni, lábaim maguktól indultak meg, kezeim önállóan törtek utat maguknak a tömegben. Szemeim már fátyolosodtak a könnyektől, így csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy akinek nekimentem, az Harry volt. Egy pillanatra elszakadt Taylor szájától, és rám nézett. Szemei egyből a meglepettségről árulkodtak, majd döbbenten nézett valamit a terem másik végében. Fejemet ugyanarra fordítottam, és észrevettem Willt és azt a szőke lányt. Tehát azt hitte, én vagyok Willel. Nevetséges…
-Effy!- lökte el magától Taylort, és utánam kapott de én időben elhúzódtam, és most már futva vágtam át az embereken.
Hangos, és mérhetetlenül fájó sóhaj hagyta el számat, mikor végre kilöktem magam előtt a bejárati ajtót, és a zuhogó esőbe szaladtam. Innen nézve évezredeknek tűnik a ma reggeli napsütés… Könnyeim utat törtek maguknak, és egybeolvadtak az arcomon végigcsordogáló jéghideg esőcseppekkel. Az épület falának dőltem, és szótlanul, magam elé meredve, folyó könnyekkel  álltam a szakadó esőben. Összetörtem.
-Effy!- az ajtó ismét kicsapódott, és Harry szaladt ki rajta zilálva. Felém sétált, ujjait finoman csuklóm köré fonta, hogy magához húzzon, de kitéptem kezemet közülük.
-Ne érj hozzám.- hangom magabiztosan és hidegen csengett, míg ő kétségbeesetten pásztázta végig arcomat. Ruhája teljesen elázott, ahogy a haja is, néhány göndör tincse homlokának simult.
-Kérlek, hadd magyarázzam meg!- könyörgött, hangja elcsuklott, de ezt csak az alkoholnak tudtam be.
-Mit szeretnél megmagyarázni? Miért csináltad, Harry? Mert Will egy szőke nővel volt odabenn? Fel sem ismersz már?- hadartam, miközben könnyeim szakadatlanul folytak végig arcomon, a szívem pedig kezdett apró darabokra hasadni.
-Azt hittem te vagy, kérlek bocsáss meg! Engem nem érdekel Taylor!- magyarázkodott.
-Hát nem épp így látszott!- emeltem fel a hangom. Egy lélek sem volt az utcán, amit nem is bánok.- Én nem akartam tőled semmit, érted?! Erre te csak úgy besétáltál az életembe, és felborítottál mindent! És, miután megkaptad, ami valószínűleg kellett, most már csak úgy félresöpörsz!- kiabáltam, néha-néha elcsukló hanggal. Az a fájdalom, ami egyre jobban belehasított a mellkasomba, elviselhetetlen volt.
-Szeretlek Effy!- szemei csillogtak a könnyektől, és próbált tenni felém egy lépést, keze ismét felém nyúlt. De ahogy közeledett, én úgy hátráltam.
-Nem hiszek neked.- szólaltam meg halkan, és kimérten.- Hagyj békén, Harry.- arca döbbent volt, nem mozdult.
-Ne menj el.- hangja megremegett, és kétségbeesetten nézett szemeimbe.
-Menj vissza Harry, és éld tovább a fantasztikus életed Taylorral.- próbáltam a lehető legérzelemmentesebb álarcomat magamra ölteni, ami valószínűleg sikerült is.
-Rendben!- kiáltotta el magát hirtelen, mire én összerezzentem ijedtemben.
-Rendben!- vágtam rá én is.- Végeztünk!- kiabáltam, és még vagy egy percig farkasszemet néztük, majd hezitálva, de visszament az épületbe.
Egy halk sóhaj kíséretében dőltem vissza az épület oldalához, és elővettem a telefonomat. Kezeim remegtek, és teljesen átfagytak a hidegben, mindenem csurom víz volt. A telefonomból kikerestem a legutolsó üzenetet, ami Niallé volt, és gyorsan elpötyögtem neki, hogy holnap dobja be a táskám és a kabátom. Ma már képtelennek éreztem azt, hogy még egyszer betegyem a lábam oda.
Erőt véve magamon löktem el magam a faltól, és kisétáltam az út szélére, és leintettem egy taxit. Halkan elmotyogtam a címem és már el is indultunk miközben a világ darabokra hullott körülöttem…

*




Az üveg alja halkan koppant a parkettán, mikor a fotel mellé tettem. Mélyet szívtam a cigimből, és a fotel háttámlájának döntöttem a fejem, lábaim a karfán lógtak.
Három nap. Ennyi idő telt el azóta, mióta láttam Harryt és Taylort a clubban. Három napig szüntelenül csak kopogtatott, és csengetett az ajtómon. Három napig hívogatott és üzeneteket küldött. De már nem tudtam sírni, valami megtört bennem, és hiányzott. A fotel ugyanúgy az ablak felé tolva maradt, a hálóban a ruhái ugyanúgy szanaszét vannak, és a fürdő is tele van az ő dolgaival. Bármerre nézek a lakásban, csak őt látom, és ez megöl engem. Képtelen vagyok enni, aludni, vagy beszélni. Kiölt belőlem mindent, megtörten ülök napok óta ebben az átkozott fotelben és sajnáltatom magam. Minket.
Ismét halk kopogtatás szűrődött a bejárati ajtó felől, mikor kifújtam a füstöt. Fejemet a hang irányába fordítottam.
-Menj el Harry, nincs miről beszélnünk!- hangom rekedtesen törte meg a lakásban lévő csendet.
-Eleanor vagyok.- szűrődött be barátnőm hangja.
-És Niall!- csendült fel még egy hang.
Elnyomtam a cigimet a hamutartóban, és lassú mozdulatokkal tápászkodtam ki a fotelből. Lépteim szinte visszhangzottak a lakásban, a kulcsot elfordítottam a zárban, mire mindketten erőltetetten elmosolyodtak.
-Ha Harry küldött…- néztem Niallre egyből, de ő szavamba vágott.
-Miattad jöttem. Elhoztam a cuccaidat, nem igazán lehetett elérni mostanában.- mosolya most őszintének tűnt, odébb álltam az ajtóból, és kijjebb tártam az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
-Te jó ég, mi ez a tömény cigi szag idebenn?- fintorgott Eleanor, és egyből az ablakokhoz sietett, hogy kiszellőztessen.
-Hagyd, El. Úgyis rágyújtok még.- legyintettem, és leültem a kanapéra. Niall letette a fotelbe a cuccaimat, és körülnézett a lakásban.
-Szánalmas, ahogy viselkedsz, remélem tudod!- nézett rám rosszallóan, és felvette a földről a whiskys üveget.
-Csak még egy napot kérek arra, hogy sajnáltassam magam.- mormogtam, miközben Niall az ablak előtti fotelnak dőlt.
-Ezt el kéne vinni innen. Balesetveszélyes.- méregette, mire én tiltakozva megráztam a fejem, és egyből feltörtek az emlékeim.
-Miért nem alszol?- sétáltam ki az éjszaka közepén a nappaliba. Az első dolog, amit egyből észrevettem, a fotel volt, ami az ablaknak volt tolva teljesen. Harry a karfán lógatta lábait, ölében egy kis füzet hevert, kezében egy tollal játszott.
Csillogó szemei, és pajkos mosolya nézett vissza rám. Kezével átkarolta derekamat, és az ölébe húzott. Kezem csupasz mellkasára csúsztattam, miközben ő ölembe tette a kis füzetet, majd tollával piszkálgatta a hátam. Fejemet vállára döntöttem, és hunyorogva néztem a füzetbe.
-Nem ér lesni.- mondta mosolygós hangon, és odébb húzta a füzetet, de én felbátorodva húztam magam felé.
„Habár próbállak kiverni a fejemből
Az igazság az, hogy elvesztem nélküled
És azóta arra ébredek, hogy
Csak a kék ég felét látom
Ott van végülis, de nem teljesen
Csak az egyik lábamon van cipő
Csak fél szívem van nélküled…”
-Ezt te írtad?- kérdeztem elképedve. Nem volt meg még egészen, de amit sikerült elolvasnom, egyszerűen imádtam. Vigyorogva figyelte hüledező arcom, és aprón bólintott.
-Tetszik?- kérdezte halkan, és elsöpörte arcomba lógó tincseimet.
-Nagyon.- suttogtam. Ajkai egyre közelebb jártak enyémekhez.
-Neked írtam… azután az éjszaka után…- suttogta egészen közel ajkaimhoz, majd száját enyémhez érintette, és egy csókot formált belőle. A füzet kiesett kezemből, és mindkét kezemmel körbeöleltem nyakát, míg ő egyre közelebb vont magához.
-Effy?- legyezte kezét előttem Eleanor, mire feleszméltem.
-Igen?- köszörültem meg torkom, és érdeklődve figyeltem rá. Időközben Niall már mellém került a kanapéra.
-Kész, befejeztük! Zuhanyozz le, és szedd össze magad!- emelte fel hangját, és a fürdő irányába mutatott. Félelmetes tudott lenni, mikor ideges.
-De…
-Nincs de! Elizabeth Graham, kirángatlak ebből a büdös cigi és alkoholszagú lakásból akár tetszi, akár nem!- szemei szikrákat szórtak, mire én egyből felpattantam, és a fürdőbe siettem. Remek napnak nézünk ma is elébe.


Sziasztok!
Remélem tetszett a várva várt rész! :) Nagyon szépen köszönöm a három kommentet, nagyon jól esett, remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat, és egyre többen írtok!

2 megjegyzés:

  1. Szent szar!! (bocsi a káromkodásért) Hát ez hiperszuperfantasztikuskirályság lett!! ;) hihetetlen tehetséges vagy csak így tovább Xx

    VálaszTörlés
  2. Drága Effym,

    Tyű. Most írhatnám, hogy no comment, vagy szótlan vagyok, de akkor elég furcsa lenne... minek írok komit?!
    Szóval, bevallom meg is lepődtem, meg nem is. Sejtettem, hogy valami lány, talán tippem is volt, hogy Taylor, de igazából mégsem vártam semmit.
    Az, hogy Harry azért csókolózott más lánnyal, mert azt hitte a szőke lányra, aki Willel volt, hogy Effy. Ez csúnya dolog. Egy igazi kapcsolatban nem veszünk revansot a másiktól. Enyje, Harold! Az alkohol nem kifogás!
    Sajnálom a főhősnőnket, át tudom érezni, amit csinál. Természetes, hogy magába van fordulva. Az pedig, hogy Harrynek egy csomó cucca ott van, csak még nehezebbé teszi az egészet. De ez ilyen sajnos... minden apró tárgyról egy VELE kapcsolatos emlék ötlik fel benned.
    A végén hirtelen azt hittem, hogy Harry az, aki kopogtat, de talán kicsit megkönnyebbültem, amikor Eleanor és Niall felszólalt. örülök, hogy ők segíteni akarnak, remélem sikerül is. Bár a felejtés sosem könnyű. És ha a megérzéseim nem csalnak, vagy a tippjeim jónak bizonyulnak, hamarosan újra belebotlik Harrybe. :)
    Kíváncsi vagyok, hogy milyen fordulatokat tartogatsz még a számunkra! Megható rész volt, csodálatos megfogalmazás, így tovább! Hatalmas puszi♥

    ~T xx

    VálaszTörlés