2013. november 25., hétfő

18. Fejezet - "Szeretlek"





A nap gyér fényei világították be a szobámat, de ez érdekelt a legkevésbé. Ajkai nedves csókokkal borították be bőröm minden egyes négyzetcentiméretét, amitől néha egy-egy halk sóhaj hagyta el a számat. Ujjaim remegve kúsztak göndör fürtjei közé, meghúzva néhány tincset, amitől mosoly terült el arcán, és egy hangos nyögés szaladt ki száján. Ajkai végig súrolták mellkasomat, majd egyre lejjebb haladtak egyre hosszabban csókolva bőrömet. Halkan felkuncogtam, mikor köldökömhöz ért, és a szokásosnál tovább elidőzött ott. Tudta, hogy érzékeny ponthoz ért, és egy másodpercig sem bírom ki nevetés nélkül. Szemei csillogtak a félhomályban, arcán játékos mosoly pihent ahogy egy pillanatra felpillantott rám, ujjai pedig finoman végigsiklottak az egyetlen ruhadarabon, ami még rajtam volt. Ujjait az anyag szélébe akasztotta, én pedig megadva magam emeltem meg csípőmet, hogy végérvényesen lekerüljön rólam minden. Az apró fehérnemű a következő pillanatban az ágy mellett landolt a földön, ő pedig fölém hajolt, és magunkra húzta a takarót. Kezeim ott kényeztették testét, ahol éppen értem, miközben ajkaink vad táncot jártak. Kezei végigsiklottak oldalamon, forró leheletét éreztem bőrömön, majd átjárta testem egy ismerős érzés. Számat egy halk sóhaj hagyta el, közben kezeim hátára siklottak, míg ő szapora lélegzetvételek közepette próbált lassú tempót diktálni. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, jobb kezem felsiklott egészen a hajáig és gyengéden fürtjeibe túrtam. Szemei ilyenkor mindig sötétebb árnyalatban csillogtak, ahogy szinte nekem feszült pár pillanatra mellkasa, és minden rezdülésemre koncentrált… ilyenkor éreztem leginkább, mennyire is szerelmes vagyok mindenbe, ami ő.

*

-Srácok, már negyed órája ott kéne lennünk!- kopogtatott Zayn az ajtónkon.
Harry pajkos vigyorral nézett rám a tükrön keresztül. Hátulról ölelte körbe derekamat, teljesen megakadályozva abban, hogy elkészüljek. Ma van a nagy buli, kiadták a lemezt, amit kellően meg is kell ünnepelniük London egyik legfelkapottabb helyén.
-Öltöznöm kell.- nevettem, ahogy ajkai végigkúsztak nyakamon egészen a vállamig, ezzel teljesen felforrósítva bőrömet. Szemei csillogtak, ahogy néha rám pillantott, ezzel még jobban hergelve engem. Keze a félig felhúzott cipzáramra siklott, és játékosan elvigyorodott.- Harry…- kértem elkínzott hangon, ahogy egyre lejjebb húzta a cipzárt, másik kezével pedig már egyből bőrömet simogatta.
-Szeretlek.- rekedtes hangja fülem mögül csengett, lábaim egy pillanatra meginogtak a bódultságtól. Halványan elmosolyodtam, és a tükrön keresztül szemeibe néztem.
-Én is szeretlek.- szemei egyből felcsillantak, és egy pillanatra megdermedt. Most mondtam neki először. Arcáról sugárzott a boldogság, maga felé fordított és megcsókolt. Kezével közben felhúzta a ruhám cipzárát, majd csókunkat megszakítva homlokát enyémnek döntötte.
-Most már mehetünk.- hangja mosolygós volt, én pedig hitetlenkedve löktem meg kissé, mire halkan felnevetett.
A fiúk a nappaliban ültek, teljes harci díszben, csak ránk várva. Niall és Louis a kanapén fetrengtek, lábukat a dohányzó asztalon pihentették, Zayn türelmetlenkedve toporgott ide-oda míg Liam teljes nyugodtsággal ült a fotelban, ami az ablak felé volt fordítva, alig pár centire a faltól.
-Mehetünk.- hajamat igazgatva mosolyogtam a fiúkra, Harry egy levakarhatatlan mosollyal állt jobb oldalamon.
-Miért van a fotel az ablakhoz tolva?- értetlenkedett Liam, miközben nagy nehezen kimászott onnan, és még utoljára ránézett, csak hogy megbizonyosodjon róla, valóban az ablaknál van.
-Harry odatolta.- vontam vállat mosolyogva, és felkaptam a dohányzóasztalról a kulcsot. Minden szem rám és Harryre szegeződött, arcuk értetlen volt.
-Én nem akarom tudni!- nevetett kezeit felemelve Niall, Louis szúrós pillantást lövellt felém.
-Hogy merészeltétek?!- kérdezte tettetett sértettséggel.
-Louis, csak dalszövegeket írt! Különben is, kétlem, hogy az ablaknál csinálnánk bármit is…- mentem bele a játékba. Akkora vehemenciával magyarázkodtam, hogy majdnem Harry feje bánta a hadonászásomat. Louis már éppen készült visszavágni, de Zayn megakadályozta.
-Mehetnénk végre?- a hatás kedvéért dobbantott egyet jobb lábával, amitől leginkább egy ötéves kislányra hasonlított. Nevetve mentünk utána ki a lakásból.

*

Rengeteg ember volt az épületben, a zene dübörgését még a bőröm alatt is éreztem. Próbáltam körbenézni a tömegben, keresni néhány ismerős arcot, természetesen sikertelenül. Utat törtem magamnak a bárpultig, és egy kisebb activity-vel sikerült tudatnom a pultossal, mit is szeretnék, persze ő utána készségesen ki is szolgált. Nem így képzeltem el az estét, abban reménykedtem, hogy a csapat – vagy legalább én és Harry – együtt maradunk, és iszunk a fiúk sikereire. Eme reményeim körülbelül tíz perce foszlottak szerteszét, mikor Eleanor egyszer csak ott hagyott a tánctér közepén.
Ahogy ott ültem a pultnál, iszogatva a whisky-kólámat, és szüntelenül csak Harryt kerestem szemeimmel, egy kéz érintette meg vállamat. Fellélegezve fordultam irányába, és Willel találtam szemben magam. A meglepettségem kiült az arcomra, amin jóízűen nevetett, majd, hogy sikerüljön túlüvöltenie a zenét, közelebb hajolt hozzám.
-Gondolom nem engem kerestél!- hangja mosolygós volt, de már így is lehetett hallani szavaiban, hogy rendesen elázott.
-Örülök, hogy látlak!- ráztam meg a fejem, miközben én is közelebb hajoltam hozzá, csak hogy beszélni tudjunk.
-Mit szeretnél inni? Még egyet?- bökött fejével a poharam felé, amiben már alig volt valami. Egyik kezével a pulton támaszkodott, és féloldalasan elmosolyodott, míg hozzám beszélt. A lányok biztos odáig vannak ezekért a mozdulataiért.
-Hagyd, már kértem neki!- csendült fel egy ismerős, rekedtes hang mögüle, pár pillanattal később pedig már göndör fürtjei is egészen jól kivehetőek voltak Will válla fölött. Will egy szélés vigyor kíséretében fordult meg, hogy Harryvel szemben álljon. Harry szemét Will és köztem járatta, feszülten időzött el néha Will szórakozott mozdulatain.
-Nekem mindegy.- vont vállat. Intett a pultosnak, közben Harry farkasszemet nézve velem ácsorgott a pultnál. Miután a pohár már a kezében volt, közelebb hajolt hozzám, szabadon lévő kezét finoman a hátamra csúsztatta.- Most megyek, és felszedem azt a szöszit!- nézett egy szőke hajú lány felé, aki az egyik sarokban gubbasztott két barátnőjével. Felnevettem, mire Harry ingerülten leseperte Will kezét hátamról. Will mindkét kezét a levegőbe emelve távozott, egy kacsintás kíséretében.
-Hányszor mondjam még, hogy nekem csak te kellesz?- húztam magamhoz közelebb ingjénél fogva. Arca komoly volt, talán azért is reagálta ennyire túl az egészet, mert már nem kevés alkoholmennyiség volt benne. Felvont szemöldökkel álltam pillantását. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire hajamat végre elsöpörte arcomból, és egy tincset fülem mögé tűrt. Lábaimat térdemnél fogva finomat szétnyitotta, éppen csak annyira, hogy közéjük tudjon állni.
-Sajnálom, akárhányszor meglátom, ilyen leszek. Én…- végig mélyen szemeimbe nézett, de én már nem tudtam kivárni mondandója végét, és mohón ajkaira csaptam. Meglepődve csókolt vissza, és vont magához.
-Ne már, buli van! Srácok, legalább egy órát bírjatok ki a másik szájában való matatás nélkül!- szedett szét minket részeg Niall, és húzott be magával a tánctér közepére.
Órákon keresztül csak táncoltunk, közben a banda hiányzó tagjai is előkerültek, Eleanor, és Danielle is. Zayn lelkére kötöttem, hogy legközelebb már Perrievel is szeretnék megismerkedni.
-Azt hiszem, hozok valamit inni.- mondtam Harrynek, aki nehezen akarta elengedni derekamat, de egy hosszúra elnyújtott csók után már viszonylag könnyebben megvált tőlem. Ahogy teltek a percek, és az órák, annál több alkoholt ittak a fiúk, elképesztő volt, hogy mind az öten még mindig két lábon álltak.
Kezét végigsimította fenekemen, majd mikor léptem egyet bele is markolt, mire szúrósan ránéztem. Persze ezen jót mulatott, és a többiek felé fordulva tovább folytatta a táncolást. Miközben átvágtam magam a tömegen – ismételten – akaratlanul a sarok felé pillantottam, ahol Will láthatóan jól elszórakozik a szőke lánnyal, akit pár órája kinézett magának. Mosolyogva törtem ki a tömegből, és sétáltam a pulthoz.
-Egy víz és egy whisky-kóla lesz!- üvöltöttem túl a zenét. Pár pillanattal később a két pohár előttem volt már a pulton. Egyből megittam a víz felét, és a Harrynek szánt whiskyvel indultam vissza a tömegbe.

-Hol van Harry?- kérdeztem Liamat, aki kérdésem után körbenézett kis csapatunkon, majd tanácstalanul megvonta vállát.- Louis, hol van Harry?- kérdeztem az említett személyt, aki mit sem törődve kérdésemmel, elkezdett pörgetni, és körülöttem ugrálni ami nála leginkább a táncolást jelentette. Mikor már egy rongybabát megszégyenítő lazasággal tett egy kört körülöttem, nevetve fordultam meg, hátha meglátom valahol Harryt. Tekintetem párszor végigfutott a termen, majd megakadt a szemem a táncparkett szélén lévő bőrfoteleknél. A pohár kicsúszott a kezemből, és én kővé dermedve álltam a tömeg közepén.


Sziasztok!
Nagyon, nagyon sajnálom a csúszást, nem igazán tudtam megírni a részt, de végre sikerült! Remélem tetszett nektek, írjatok, iratkozzatok fel! Nagyon hálás lennék, ha több visszajelzés lenne a történetről! :) 
Persze, Timi neked már nem tudom elégszer megköszönni, hogy mindig írsz! :)

4 megjegyzés:

  1. Miért itt hagytad abba? úristen ÁÁÁ megőrülök!!!!! Köviiitt ! ;)) Xx

    VálaszTörlés
  2. Drága Effym,

    Úristen. A rész eleje... hát szívesen lettem volna a főszereplő helyében, annyi szent! De ki nem?! :$ Na jó, nem folytatom tovább, mert már az elképzeléstől is csupa libabőr vagyok.
    A fiúk, ahogy várakoztak, nagyon édesek voltak. Igazi baráti banda. Annyira tetszik, hogy állandóan ugratják egymást és így bánnak egymással! Tök jól kialakítottad ezt.:)
    A buli... mikor megláttam Will nevét, azonnal megállt bennem az ütő. Aztán kicsit továbbolvasva megnyugodtam. És a végére érve.. Úristen, hát szívinfarktus ON! Itt kapkodom a fejem, hogy mi lesz. Nagyon izgulok! Vajon kivel van Harry, vagy mit csinál?! Esetleg Will, vagy egy másik lány, esetleg Taylor?! Hűha! Látod, mit okozol nekem?! :D
    Amúgy továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nagyon jól írsz. Lerí a művedről, hogy te tényleg beleélve, átszellemülten írsz, hisz minden hangulatot, színt, mozdulatot és szót el tudok pontosan képzelni. Bele tudom magam élni a sztoriba és hidd el, ez fantasztikus dolog! Köszönöm az élményt! :)
    Ja, és még egy utolsó mondatban szeretném megköszönni, hogy sokszor megemlítesz. Itt ujjongok tőle mindig! Köszönöm, hatalmas puszi, imádlak!♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
  3. isteneeeeem :))))) nagyon jó a blogod mindig olvasom és nagyon tetszik szóval siess a következővel mert már nagyon kiváncsi vagyok a kövi részre :)))))sok sikert hozzá mert biztos van tehetséged az íráshoz :))) siess mert nagyon izgulok és szerintem nem csak én :DDD :)!!

    VálaszTörlés
  4. Szia :) tegnap este láttam a blogodat a Facebook-on és azóta csak ezt olvasom, annyira jó :) nagyon tetszik minden, a történet életszerű eltekintve attól hogy hírességekről szól. Nem is baj hogy nem kezdtem hamarabb mert így nem kell várnom, máris olvashatom a következő részt. Nem vagyok kifejezetten 1D rajongó, de ettől függetlenül imádom olvasni:) csak így tovább :D

    VálaszTörlés