A nappaliban ültem, az ablaknál. A
frissen lefőtt kávé gőzölgött a bögrémben, az esőcseppek aprón kopogtattak az
üvegen, miközben az utcán mindenki munkába sietett, vagy iskolába. A fákon már
alig voltak levelek, november elején járunk.
A laptop hangosan kezdett dalolni, mikor
bekapcsolt, mire én ijedtemben kezemet odaszorítottam a hangszórókhoz, bár nem
sokat segített. Vállam fölött Harryre pillantottam, aki még az ágyban feküdt,
és láthatólag nem kelt fel a zajra. Arcomon egy halvány mosoly jelent meg,
mikor szemem végigsiklott a szobán. A ruháink szanaszét voltak dobálva, túl jól
sikerült Ed tegnap esti koncertje. Miután végigfuttattam az emlékezetesebb
pillanatokat a fejemben, visszafordultam a laptophoz. Nem mertem felmenni az internetre,
már egy hete halasztgattam, és a fülemben dübörgő szívem most is azt súgta,
hogy ne tegyem. Sajnos nem voltunk túl elővigyázatosak, és a legtöbb helyen
lencsevégre kaptak engem, Harryt, és az egész bandát. A ház előtt napok óta
lesifotósok várják, mikor lépek ki az utcára, ha kilépek, valaki mindig a
nyomomban van. Persze nem tettünk semmit se hivatalossá. Hogy tehetnénk, ha még
kettőnk között se tettük meg? Bár az elmúlt egy hétben csak akkor szakadtunk el
egymástól, mikor dolgoznunk kellett… Vagy a fiúknál, vagy nálam töltöttük a
napokat, és az éjszakákat, bár Harry félig szinte már be is költözött a
lakásomba.
Erre a gondolatra akaratom ellenére is
elmosolyodtam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök neki. Óvatosan
belekortyoltam a kávémba, mikor két kar körbeölelte derekamat.
-Eszméletlenül jól áll az ingem rajtad.-
suttogta reggeli rekedtes hangján, majd belecsókolt nyakhajlatomba.
-Jó reggelt!- mosolyodtam el, és felé
fordultam. Egyből egy hosszú csókban forrtunk össze. Mikor elhajolt tőlem
pimasz mosollyal arcán a konyha felé indult. Pár pillanatig elidőztem
felsőtestén – csak egy alsónadrág volt rajta – majd kezemben a bögrével utána
mentem.
Kócos, göndör fürtjei arcába lógtak,
miközben öntött magának kávét. Csendben figyeltem az asztalnál ülve. Ásítva
sétált a hűtőhöz, és kivette a tejet, majd még elidőzött a hűtőben bámészkodva.
Hosszas keresgélés után kivett pár tojást a hűtőből, bacont, és egy doboz narancslevet.
Míg ő megcsinálta a tejeskávéját, én is a pulthoz sétáltam. Elővettem egy
tányért a tojásoknak, és már kezdtem volna őket feltörni, mikor hátulról
átölelt és kezeit ingem alá csúsztatta.
-Én akartam reggelit csinálni.-
makacskodott, miközben arcon puszilt. Egy gyors mozdulattal felé fordultam,
mire óvatosan a pulthoz tolt, és teljesen hozzám simult. Hajába túrtam, és alig
pár milliméterre lévő szemeibe néztem.
-Rossz nézni, ahogy reggelente
szuttyogsz.- vigyorogtam, mire sértődötten felhúzta orrát.
-Ha máshogy indult volna a reggelem,
talán fittebb lennék… de még nem késő újraindítani a reggelt.- motyogta, és
megcsókolt, majd ajkai egyre lejjebb kalandoztak nyakamon. Ingemet elkezdte
lassan kigombolni, és az anyagot lejjebb húzta vállamon, így ajkai
kulcscsontomra és vállamra tértek. Halkan felsóhajtottam, és lehunytam
szemeimet és teljesen elvesztem perzselő csókjaiban… mígnem megszólalt a
telefonom. A konyhapulton hevert, így legalább megszabadított a sietős
keresgéléstől, bárki is hívott.
-Harry, kérlek add oda.
-Ne vedd fel…- nyögött fel fájdalmas
fejet vágva, és megcsókolt. Nevetve eltoltam magamtól, és kérlelve néztem rá.
Hangosan fújtatva megadta magát, és morcosan a telefonomért nyúlt, majd a
kezembe adta, de ekkor hátrébb lépett, és arcvonásai megkeményedtek a név
láttán. Will hívott.
-Ne vedd fel!- ismételte meg magát, de
szemei most komolyságról tanúskodtak, és arcáról semmit se lehetett leolvasni.
-Lehet, hogy fontos.- vontam meg vállam.
Hiszen miért hívna ilyen korán?- Igen?- kérdeztem, miután fülemhez emeltem a
telefont.
-Szia, Will vagyok! Remélem nem
ébresztettelek fel…- beszélt vidáman, míg én Harryvel néztem farkasszemet. Az
asztalnak támaszkodott, szemei szikrákat szórtak.
-Nem! Dehogy…- mosolyodtam el, és
lesütöttem szemeimet. Képtelen lettem volna Harryre mosolyogni, míg vele
beszélek.
-Arra gondoltam, ma beülhetnénk
valahová, meginni egy kávét.- tért egyből a lényegre, mire én összeszorítottam
ajkaimat, és félve Harryre pillantottam. Izmai megfeszültek, miközben mély
levegőt vett.
-Ma szabad vagyok, úgyhogy
összefuthatunk.- válaszoltam bátortalanul. Harry ugyanebben a pillanatban a
szobába ment, magában szitkozódva.
-Jólvan, akkor majd elküldöm a címet, és
hogy mikor. Rendben?- kérdezte izgatottan.
-Rendben, szia.- köszöntem el, majd
miután ő is elköszönt letettük. Telefonomat a konyhaasztalra dobtam,és egyből a
hálóba siettem.
Harry a szoba közepén küzdötte magára a
nadrágját. Hiába léptem be, rám sem nézett.
-Hova mész?- kérdeztem meglepődve, míg
felvette a földről a tegnap esti pólóját. Szemei még mindig szikrákat szórtak,
mikor rám nézett.
-El. Hagylak készülődni a randitokra.
Meg persze nem lenne az igazi, ha itt lennék, mikor feljöttök, nem?- kérdezte
gúnyosan. Megütközve néztem rá, azt hittem ezt már megbeszéltük.
-Mi a bajod?- kérdeztem, és közelebb
léptem hozzá. Meg akartam simítani az arcát, de kezével – amiben pólóját is
tartotta – eltolt magától.
-Hát nem egyértelmű?!- emelte fel
hangját, és keserűen felnevetett.
-Nem, ugyanis képtelen vagy
elmagyarázni! Csak egy kávé, Harry!- emeltem fel én is hangomat, végig szemeibe
néztem.
-Persze!- horkant fel, és magára húzta
gyorsan pólóját.
-Az isten szerelmére Harry, én nem akarok
tőle semmit! Különben is, ha bármit is csinálnék, holnap már azzal lenne tele
az internet…- tettem hozzá fanyarul, miközben ő a pulóverét kereste a szobában.
Megállt mozdulatában mondatom után, és hitetlenkedve nézett rám.
-Kérdeztem, hogy csináljak e valamit…
Azt mondtad, nem kell. Erre tessék, persze, hogy én vagyok a hibás!- bólogatott
hevesen, és egy kisebb fintor futott végig arcán.
-Nem, ne fordítsd ki a szavaimat, én
csak azt mondtam, hogy…
-Nem érdekel, Effy! Ez nevetséges…- vágott
szavamba fejét rázva, és felkapta az ágy mellől pulóverét.
-Az a nevetséges, ahogy viselkedsz!-
fakadtam ki, és kérlelve néztem rá. Nem
mehet el…
-Megkértelek, hogy ne találkozz vele,
hogy ne beszélj vele, erre tessék… A szemem láttára csinálod, Effy!- rekedt
hangja erősen csapott szíven, miközben ő velem szemben állt érzelemmentes
arccal.
-Nem csináltam semmit, Harry…- suttogtam
kétségbeesetten, alig párcentire állt tőlem, indulásra készen.
-Még. Én ezt nem fogom végignézni…
Legyetek boldogok, vagy bánom is én!- komoran nézett szemembe, majd az ajtóra,
ami előtt álltam. Megadva magam álltam odébb, és néztem végig, ahogy minden magyarázat
nélkül, csak itt hagy. Ridegen elsétált mellettem, megcélozva az előszobát. Pár
pillanatig lábaim földbe gyökereztek, majd mély lélegzetet vettem, és utána
siettem. A szívem őrületes módon kalimpált, és egy hatalmas gombóc
éktelenkedett a torkomban. Kezei a kilincsen voltak, mikor megálltam a szoba
végében.
-Ha most elmész, többet ne gyere vissza,
Harry.- hangom remegett, hiába próbáltam határozottan védeni maradék
büszkeségemet is, amit még pár perce földbe döngölt.
Nem nézett hátra, mély lélegzetet vett,
és lenyomta a kilincset.
-Ne aggódj, nem fogok…- hangja őszintén,
és mégis csalódottan csengett. Az ajtó kinyílt, és kisétált rajta. Pár
másodperccel később az ajtó hangosan csapódott, mire én megrezzentem, és egy könnycsepp
folyt végig arcomon.
*
Késő délután találkoztam Willel. Képtelen
voltam a lakásban maradni Harry nélkül. Bárhova néztem, csak őt láttam, és ez
cseppet sem könnyítette a helyzetemet.
Pár órát beszélgettünk egy közeli
Starbucks-ban, majd megbeszélve egy találkozót a közeljövőben, elköszöntünk
egymástól. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi történhetett közöttük Harryvel, de
nem kérdeztem meg. Harrytől akartam hallani elsőnek, de… a reggel történtek
után kétlem, hogy akár egy légtérben meg tudna velem maradni.
Másnap reggel fáradtan keltem. Hosszú
idő után most először töltöttem egyedül az éjszakát, és úgy éreztem, hogy ez az
apró lakás, amiben annyi boldog pillanatot töltöttem annak idején egyedül… most
egyszerűen felemészt. A telefonom akárhányszor megszólalt tegnap reggel óta,
izgatottan kapom a kezembe, hátha ő hív, de mindig csalódnom kell. Talán elcsesztem. De ezzel nem vagyok
egyedül. Ha ilyen könnyen kisétált, talán hagynom is kéne… bármennyire is
fáj jelen pillanatban.
Figyelem elterelésként egész délelőtt
takarítottam, és elmentem bevásárolni is, ami nem is volt baj, hiszen apa este
hozza Katherinet. Délután csináltam lasagnet, mivel Kathie azt kérte még a
múltkor. Hét óra körül már a nappaliban vacsorázott. Hiába kértem apát, hogy
maradjon, dolgoznia kellett, mint mindig.
-És, mit szeretnél desszertnek?-
kérdeztem vacsora után. A kanapén elnyúlva feküdtünk, és mesét néztünk. Sokkal
nyugodtabb, és vidámabb lettem, ahogy Katherine belépett a lakásba. Borzasztóan
hiányzik minden nap.
Csillogó szemekkel nézett fel rám a
takarója alól, és halványan elmosolyodott.
-Sütit… és kakaót. Pillecukorral.-
suttogta alig hallhatóan, mintha valami csínyt készülnénk elkövetni.
-Egészen véletlenül van egy tál brownie
a hűtőben.- suttogtam én is, közel hajolva hozzá, mire a szája is tátva maradt
örömében. Ha tehetné, reggeltől estig csak browniet enne, annyira szereti.- Na
pattanj ki az ágyból, csak akkor van süti, ha van segítség is!- húztam le róla
a takarót, és mindketten kimentünk a konyhába.
-Apa nem csinálja olyan jól, mint te…-
húzta el a száját, miközben leült a konyhaasztalhoz.
-Dehogynem, az övé is finom.- néztem
hátra, miközben a szekrényben kutakodtam a kakaópor után.
-Csak nem rak bele pillecukrot… és a forró
csokinak is mindig olyan fura íze van.- fonta keresztbe karjait mellkasa előtt.
Nevetnem kellett rajta, és akaratlanul is elképzeltem egy hasonló helyzetet
otthon, apával. Sosem volt az a kimondott konyhatündér, jobb volt őt inkább
tisztes távolban tudni bárminek az elkészítésétől.
Előszedtem a lábost, közben Katherine
kivette a hűtőből a tejet. Míg én kiöntöttem a tejet, valaki csengetett. Biztos
Haley az, délután szólt, hogy lehet, hogy beköszön nekünk valamikor.
-Kinyitnád Kathie? Biztos Haley az…-
mosolyogtam rá, míg ő a pillecukrot kereste, majd szemét a plafon felé emelve
szaladt a bejárati ajtóhoz. Az ajtó kinyílt, és egy ismerős hang csapta meg a
fülemet.
-Szia, Elizabeth itthon van?- lábaim
megremegtek, szívem pedig torkomban dobogott amint meghallottam rekedtes
hangját.
Sziasztok!
Látom nem igazán jött össze a 3 komi, de nem baj... idővel remélem többen írtok! :)
Drága Timi! Remélem ez a fejezet is elnyerte a tetszésedet, hálás vagyok, amiért egyetlen emberként tartod bennem a lelket! :)
Jó olvasgatást mindenkinek, aki benézett! És ne féljetek írni sem, vagy feliratkozni.. :))
Szia, most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik ;) Csak így tovább . Xx
VálaszTörlésDrága Effy-m,
VálaszTörlésÚjra itt vagyok. Először is sajnálom, hogy nem jött össze a három komi, de ahogy látom, már a 2. komizód vagyok ehhez a részhez. Ez már boldogság. Igyekeztem segíteni neked, 2-3 csoportban meg is osztottam a blogodat és reklámozom. Ezek után is próbálkozom majd! :)
A részről: nem hiszem, hogy elfogult lennék, vagy ki tudja, de minden részed annyira megfog. Komolyan azt érzem, amikor olvasok, hogy én vagyok a főszereplőd és a szemem előtt látok mindent. Az eleje annyira romantikus volt.. olvadtam, mint a vaj a pirítóson. :D
De aztán jött Will. Már az első perctől kezdve, mióta megjelent, sejtettem, hogy Harry-vel valami gond volt közöttük a múltban. Aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy Elizabeth-tel kapcsolatban egymás riválisai lesznek. A vége meg... biztos vagyok benne, hogy Harry az!!! Le merném fogadni és jaj, de kíváncsi vagyok, hogy mit akar. De inkább nem tippelgetek itt neked össze-vissza. Majd úgyis jössz és hozod a tökéletes kis irományodat. :)
Ne haragudj, ha ez egy hablatyolós komment lett, de ezt váltod ki belőlem. Komolyan, fangirling-elek a blogod miatt. Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád.. és nem tudom mit mondhatnék még! Imádom, és téged is!♥
~T xx
Kedves Effy!
VálaszTörlésEn is nemreg talaltam ra a blogodra, es mar most imadom! A szereploket jol dolgoztad ki, osszetettek, a tortenet erdekes es egyedi, nem huzod el. Egyszoval nekem nagyon tetszik, tehetseges vagy! Csak igy tovabb, remepem sietsz a kovivel!
Meme xx
Ps: Bocs az ekezetek hianya miatt, csak telorol irtam.
Hali! Nagyon tetszett ez a rész, csak így tovább. ;)
VálaszTörlés