2013. október 28., hétfő

14. Fejezet - "Úszva a boldogságban"



-Harry, kérlek öltözz fel!- fordultam felé én is, és akaratom ellenére végignéztem rajta, ahogy mellettem fekszik.
-És mi van, ha nem?- féloldalasan elmosolyodott, és ajkai enyémre tapadtak.
Időm se volt felfogni, mi történik. Annyira elmélyültem csókjaiban, és érintéseiben, hogy már felette voltam, mikor elhúzódtam tőle. Kezei csigalassúsággal kúsztak végig hátamon, majd megfogva pólóm alját húzta le rólam a ruhadarabot. Vággyal teli pillantása teljesen lezsibbasztott, gondolkodni se tudtam, automatikusan emeltem fel a kezemet, hogy végérvényesen megszabaduljak pólómtól. Végighúzta nyelvét alsó ajkán, és végigpillantott rajtam. Bár nem sokkal ezelőtt látott így, mégis úgy nézett, mintha most látna meztelenül először. Zavaromban elmosolyodtam, mire ő elsöpörte hajamat arcomból. Felült, így arca egy milliméterre volt enyémtől. Egyik kezét végigsimította arcomon, a nyakamon a vállamig haladva, majd tenyere a hátamra siklott. A bőröm készült felgyulladni érintései helyén, a szívem a fülemben döröbölt, míg ő megigézve nézte ajkaimat. Nem tudtam szabályozni lélegzetvételemet, hol szaporán kapkodtam a levegő után, hol el is felejtettem levegőt venni. Másik keze arcomat cirógatta, néha hajamat piszkálta. Óráknak tűnt, míg egymást néztük, közben lemerem fogadni, hogy csak másodpercek teltek el. Ujjaimat végigszántottam göndör hajában, és lehunyva szemeimet érintettem ajkaimat övéihez. Kínzó lassúsággal csókolt, gyengéden, míg én elvesztem minden egyes apró momentumban és részletben. A bőröm libabőrös lett, de közben lángoltam, a szívem ütemtelen tempóban zakatolt, és ahogy mellkasunk összeért, éreztem, ahogy az ő szíve is ugyanazt az őrült tempót diktálja. Időközben már mindkét keze hátamon pihent, néha erősebben ölelt magához, majd egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott, másikkal végigsimított oldalamon, egészen a combomig amibe erősen belemarkolt, és felhúzta dereka magasságába. Ekkor hagyta el az első sóhaj a számat, amit egy szétterült mosollyal nyugtázott, és őrülten csillogni kezdtek szemei. Ajkai óvatosan kúsztak végig nyakamon, és ott hintette be bőrömet leheletnyi csókokkal, ahol csak tudta. Egyre lejjebb haladt, már a hasam aljánál járt, mikor egy pimasz mosoly kíséretében belenézett szemembe. Őrült módon kapkodtam a levegő után, minél közelebb akartam magamhoz tudni, de a pillanatok aljas lassúsággal szálltak el fejünk fölött. Mindkét kezét óvatosan végighúzta csípőm mentén, és megfogta a bugyim szélét. Hezitálva nézett szemembe, de arcán látszott, hogy ő már eldöntötte, mit fog tenni… És én se akadályoztam meg benne, hogy megszabadítson utolsó ruhadarabomtól is.

­*

Reggel az eső kopogására keltem. Hangosan dörgött, mikor végleg kinyitottam szemeimet. Az ablakkal szemben feküdtem, az eső megállíthatatlanul szakadt odakinn. Ilyenkor az ember képes egész nap otthon időzni, forró teát szürcsölve filmeket nézni. Az én esetemben, szívesen töltöttem volna ugyanígy az egész napomat. Harry mellkasa csupasz hátamhoz simult, karjai védelmezően öleltek át, szuszogása egészen közelről hallatszott, lehelete nyakamnak csapódott. Halványan elmosolyodtam, és lehunytam szemeimet. Még egyet dörgött, erre már Harry is mocorogni kezdett és halkan nyöszörögve közelebb húzott magához és nyakamba puszilt.
-Jó reggelt.- duruzsolta rekedtes hangjával, amitől libabőrös lett a bőröm.
-Ennél jobb nem is lehetne.- suttogtam egy szétterült mosollyal arcomon, és vele szembe fordultam. Karjai ugyanúgy öleltek engem, lábaimat az övéihez simítottam, majd pár percnyi mocorgásba, és játékba kezdtünk. A végére már teljesen összegabalyodtunk, szemei csillogva fogták közre enyémeket. Lerobbanthatatlan mosolya egyszerűen megvadította szívemet. Kezét becsúsztatta a takaró alá, és cirógatni kezdte hol a hasamat, hol az oldalamat.
-Lassan indulnunk kell.- nyomott egy csókot számra, és halványan elmosolyodott.
Időközben el is felejtettem, hogy tegnap este szólt, hogy dolgunk van. Összeráncoltam homlokomat és morcosan néztem rá.
-Nem tágítok, amíg el nem mondod, hova megyünk.- ráztam fejemet, de ő csak nevetni kezdett rekedtes hangján.
-Felőlem maradhatunk is.- rántotta meg vállát vigyorogva, majd egy apró célzásként vonogatni kezdte szemöldökét.- Bár megbánnád…- tette hozzá sejtelmesen, mire én egyre kíváncsibb lettem. Vajon mit tervezhet mára?
-Gonosz vagy, Harry.- dörmögtem, és fejemet a mellkasába fúrtam. Felkuncogott, és hajamat kezdte piszkálni, amit egy szó nélkül tűrtem. Ezek az apró mozdulatok dobogtatták meg legjobban szívemet.
Belepuszilt hajamba, és elhúzódott tőlem. Tovább feküdtem az ágyban, míg ő az ágy szélén ülve kereste az alsónadrágját.
-Nem volt rajtad este.- próbáltam komolyan beszélni, de mégis elmosolyodtam. Kénytelen voltam, a múlt éjszaka életem legjobbjai közé sorolható. Kaján vigyorral az arcán nézett rám válla fölött, és felkelt az ágyból. A szekrényhez sétált, és kivett onnan egy alsógatyát, amit gyorsan fel is húzott.
-Hozok fel reggelit, addig készülődj.
-Nem tudok. Azt se tudom, hová megyünk. Estélyit húzzak, vagy melegítőt?- adtam elő drámaian, mire fejét csóválva kezdett nevetni, és megtámaszkodva az ágy szélén felém hajolt egészen közel ajkaimhoz.
-Mindegy, mindenhogy gyönyörű vagy.- csókolt meg, amibe teljesen beleremegtem.
-Várj, én is jövök!- szóltam utána, mikor készült az ajtóhoz lépni. Gonoszan elmosolyodott, míg én elidőztem továbbra is az ágyban őt nézve. Felém lépett, és a gondosan eligazgatott takarót, ami ott takart, ahol kellett nemes egyszerűséggel lerántotta rólam az ágy végénél állva. Diadalittas és egyben büszke mosollyal nézett rám, míg én egyből felugrottam.
-Ezt még visszakapod!- pattantam ki az ágyból, magam elé emelve a földre lógó takarót.
-Reszketek a félelemtől.- kacagott, és a fürdőbe sétált.
Míg ő a hangokból ítélve fogat mosott, én előhalásztam a táskámból egy fekete szaggatott farmert és egy fehér pólót. Gyorsan felöltöztem, és Harryt megzavarva bementem a fürdőbe. A tükrön keresztül nézte, ahogy megfésülködök, és mellé állva én is fogat kezdtem mosni. Mosolyogva dőlt neki a kád szélének, mikor végzett és engem nézett továbbra is. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy még fogmosás közben is engem bámul. Ezek után feltettem egy alap sminket, felhúztam a fehér dorkómat, és a kezembe fogtam a bőrkabátom. Harry még póló nélkül mászkált ide-oda a szobában majd ő is a fehér mellett döntött. Akaratunkon kívül öltöztünk megint össze. Fekete farmer, fehér póló, de ő még a fejére csapott egy kötött sapkát. A haja ide-oda állt, amit reggel óta csak piszkált, így nem csodálom, hogy a sapka mellett döntött.
Végül lesétáltunk a konyhába, ahol senki se volt meglepő módon. Csak egy cetli várt minket az asztalon, hogy elmentek bevásárolni. Harry szintén előhalászott egy papírt, és gondosan odébb lökdösve engem valami odafirkantott a papírra. Próbáltam elolvasni mit ír, de nem hagyta, egyből húzott az előszoba felé.
-Még húsz perc, és megtudod.- mosolygott, és kitárta az ajtót. Hatalmasat villámlott, és pár pillanattal később ismét egy dörgés kísérte. Egy bátortalan mosollyal néztem Harryre, és a háztól pár méterre álló autóra. Nem akartam kilépni az utcára, annyira szakadt az eső. Harry kilépett az ajtó elé, és várakozva pillantott rám. Egy sóhaj kíséretében a fejem felé tartottam a kabátom, és egészen az autóig szaladtam, amibe be is ültem egyből. Harry követte a példámat, és halkan kacarászva – természetesen rajtam nevetett – ült be a volánhoz.
Negyed órát vett igénybe az út, majd megálltunk egy számomra teljesen ismeretlen épület előtt. Kérdőn pillantottam rá, mire mosolyogva intett fejével. Kabátomat ismét fejem felé tartottam. Bevárt engem, és derekamat átölelve szaladt velem a bejáratig. Egy stúdióhoz hozott, mint később kiderült. Csendes kis épület volt, gondosan és szépen berendezve. Egy lélek nem volt a folyosón.
-Miért jöttünk ide?- kérdeztem Harry mellett sétálva, aki összekulcsolta kezünket, és az ajtókat nézte, majd megállt az egyik előtt.
-Most megtudod.- kacsintott rám, és benyitott a terembe.
Sötét volt odabenn, csak egy férfi ült a keverő pultnál, mögötte volt nem sokkal egy kanapé, amin pulóverek és egy-két kabát hevert. Kíváncsian sétáltam beljebb. A férfi hátra pillantott, és cseppet sem lepődött meg látogatásunkon. Kezet fogott Harryvel, és nekem is köszönt, majd visszaült helyére. Ekkor léptem mögé, és megláttam ki áll az üveg túloldalán. Ott sokkal nagyobb volt a fény, hangszerek voltak mindenütt, és Ed Sheeran teljes életnagyságban ott állt a mikrofonok mögött, egy szál gitárral. Levakarhatatlan vigyorral néztem Harryre, aki éppen biccentett Ednek, majd felém sandított és átkarolt majd a hajamba puszilt. Ed integetett nekem mosolyogva, majd a mikrofonhoz hajolt.
-Kezdhetjük?- az előttünk ülő férfi bólintott.- Nagyszerű.- motyogta, és megköszörülte torkát majd felcsendült a gitár hangja, végül Ed is énekelni kezdett. Teljesen elveszve hangjában álltam Harry mellett.
-Köszönöm.- suttogtam Harrynek, mikor feleszméltem, hogy vége a számnak, de nem sokkal később kezdte a következőt. Ő csak mosolyogva figyelt engem, és leültünk a kanapéra.
Öt dalt énekelt, mikor vége lett összepakoltak, mi addig Harryvel kimentünk és a bejáratnál megálltunk.
-Ez egyszerűen elképesztő volt! A hangja csodálatos, és én… én…- dadogtam és hadonásztam össze-vissza Harry közben csak nevetve figyelte arcomat.
-Azt hiszem tényleg a legnagyobb rajongómmal van dolgom.- csendült fel egy vidám hang a hátam mögül. Megfordultam, és Ed mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Szia. Ed Sheeran vagyok.- nyújtotta felém kezét, és mutatkozott be teljesen feleslegesen.
-Elizabeth… Graham.- fogadtam el kézfogását hitetlenkedve.
-Harry már sokat mesélt rólad.- bólintott és Harryre pillantott, velem együtt.
Elcsodálkoztam, majd teljesen zavarba jöttem. A kedvenc énekesem itt áll előttem, és azt ecseteli éppen, hogy hallott már rólam.
Időközben odakinn már elállt az eső, így kimentünk levegőzni és beszélgetni. Ed és Harry néha elhülyültek, néha komolyan elbeszélgettünk mind a hárman, a végére mát teljesen feloldódtam, és én is egy egyszerű emberként kezeltem kedvenc énekesemet.
-Nekem vissza kell még mennem, de jövő héten lesz egy koncertem a városban.- nézett rám Ed.- Ha gondolod gyere, és ezt az idiótát is rángasd el. A hét elején elküldöm a jegyeket.- mosolygott, mire én is viszonoztam mosolyát és bólintottam.
-Hé!- kiáltott fel Harry, kikérve magának a megnevezést.
-Tudom, hogy imádsz.- gügyögött Ed, majd elköszönt tőlünk, és visszament a stúdióba.
-Na, megérte a várakozás?- ölelt magához Harry és a hajamba puszilt.

-Teljes mértékben.- válaszoltam, úszva a boldogságban.


Sziasztok!
Először is, nem tudom elégszer megköszönni a komidat, Timi! Annyira jól esett minden, amit írtál, és amit gondolsz a történetemről... nagyon szépen köszönöm! Ezért már megérte ilyen hamar hozni ezt a fejezetet! :) :)  
Másodszor pedig... sose akartam ilyet csinálni, de mivel kevés a megjegyzések száma, most teszek egy próbát :) A következő fejezetet hétvégén tudom hozni, de csak ha legalább 3 komment érkezik! :)
Addig is jó olvasgatást, és kellemes iskolamentes hetet kívánok mindenkinek! :) :)

2 megjegyzés:

  1. Drága Effy!

    Ismét jelentkezem. :)
    Ez a rész is csodás lett. És hát az eleje... szaftos. Nemcsak Elizabeth vére forrt, az enyém is. Még elképzelni is vágykeltő egy ilyen jelentet Harry-vel... na jó, nem perverzkedek. Bocsáss meg érte. :D
    Ügyesen írsz, de ezt már hangsúlyoztam. Nem tudok betelni veled és az alkotásaiddal, de komolyan! Aznap, mikor elolvastam az egészet, akkor ezzel is álmodtam. Ja, és hozzáteszem, hogy miattad szerettem meg Ed Sheeran Kiss Me c. számát is! Látod mennyi mindent teszel velem?! ♥
    3 komment... na megpróbálok intézkedni, majd kiteszem fb csoportokba is. Hátha sikerül valami. Örülnék, ha a másik két csodálatos olvasód is aktivizálná magát és olvashatnánk együtt a meghitt kis sztoridat.
    Nagyon BÜSZKE vagyok rád, és imádtam! Várom a következőt szeretettel. ;)
    Hatalmas puszi meg minden neked♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
  2. Juj nagyon imádtam ezt a részt:*

    VálaszTörlés