13. Fejezet - "Néha könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben lenne..."

Nem értettem a reakcióját. Gyors léptekkel mentem oda hozzá, és mosolyogva hajoltam felé egyből, hogy megcsókoljam, de ő elhúzódott tőlem, és kifejezéstelen arccal bámult rám.

-Mit akart tőled?- kérdése nyersen csengett, mintha csak két idegen lennénk egymás számára. A szívem kihagyott egy ütemet, és a fejemben milliónyi kérdés kavargott. Ha olyan jó barátok, mégis miért viselkedik így?

-Velük dolgoztam ma, beszéltünk pár szót napközben. És most, mikor indultam ki, utánam jött, és elhívott kávézni.- feleltem őszintén, végig szemeibe nézve, amik most semmit sem árultak el nekem.

-És gondolom te egyből igent mondtál.- mondta gúnyosan, és egy apróbb fintor is végig futott arcán. Döbbenten álltam vele szemben. Az a Harry, akit megismertem… sehol sem volt.

Mérgesen fújtatta a levegőt, míg egymás szemébe néztünk, majd megunva ezt, és a jelentéktelen jelenetet, amit rendezett közelebb léptem hozzá. Két kezemet arcára tettem, és mélyen zöld szemeibe néztem. Arcvonásai ellágyultak, szemei szomorúan csillogtak, lehelete alig érezhetően simogatta bőrömet.

-Igent mondtam.- bólintottam kimérten. Szem forgatva fújtatott egyet, és próbálta elfordítani fejét, de kezemmel megakadályoztam, és arcát velem szembe fordítottam ismételten.- A múltkor még úgy tűnt, minden rendben van. Szeretném megismerni a barátaidat. Olyan nagy baj ez? De csak nehezíted a viselkedéseddel, és hogy beleképzelsz olyan dolgokat, amik nincsenek.- végig szemeibe néztem, amik arról árulkodtak, hogy hisz nekem.

-Néha könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben lenne.- hangja szomorú volt, és egy fanyar mosolyra húzta száját. Pár pillanatig csak arcát figyeltem, és próbáltam megérteni, mi lehet kettejük között. Vonásai rendeződtek, szemei halványan csillogtak, míg arcomat fürkészte. Egy mély levegővétel kíséretében elengedtem arcát, és beakartam szállni az autóba. Mielőtt még elindulhattam volna, keze gyengéden visszahúzott csuklómnál fogva, és megcsókolt. Meglepődve csókoltam vissza, és karoltam át nyakát, majd vesztem el karjaiban.

-Azt hiszem mennünk kéne.- köszörültem meg torkomat zavaromban, mikor elhúzódtam tőle. Minden egyes porcikám remegett. Valaha is meg tudom úgy csókolni, hogy ne veszítsem el magam felett az irányítást? Halványan elmosolyodva bólintott, majd beültünk az autóba. Egy szót se szóltunk egymáshoz hazafelé menet. Majd megölt a kíváncsiság, hogy mi történhetett Will és Harry között, és hogy egyáltalán miért kell úgy viselkedniük néha, hogy minden rendben. De tudtam, hogy Harry nem fogja elmondani, vagy ha el is mondja, az sem most lesz. Így hát mélyet sóhajtva szálltam ki az autóból, mikor a fiúk házához értünk. Harry megfogta a kezem, és összekulcsolta ujjainkat. Furcsa volt, az utcán nem sétálhatunk így. Az ajtó nyitva volt, így akadály nélkül bemehettünk a házba. A táskámat ledobtam a szekrényre, Harry a kulcsát felakasztotta. Niall megállt a nappali közepén, és mosolyogva fogadott minket.

-Mindjárt itt a kaja. Eleanor nem akart főzni, így rendeltünk.- fordult az említett személy felé, aki ebben a pillanatban lépett elénk mosolyogva.

-Sajnálom, hogy nem akarok órákat eltölteni a konyhában, hogy te utána egy perc alatt elpusztíts mindent!- nézett szúrósan Niallre, aki csak tovább vigyorgott, és megrántotta a vállát.- Végre itt vagytok!- ölelt magához Eleanor.- Tegnap óta össze vagyok zárva mind a négyükkel.- ropogtatta a csontjaimat.

-Hallottuk!- hördült fel négyből három a konyhából, és egy mellettünk. Harry csak halkan nevetett mellettem.

-Nem baj!- kiabált Eleanor, és végre valahára elengedett.

Nem sokkal később megjött a kaja is. Mindenki arra a döntésre jutott, hogy ma filmezős napot tartunk, így a nappaliban ebédeltünk, miközben egy Zayn által választott filmet néztünk. Nem tudom a címét, és igazából a műfajt se tudom belőni. Talán vígjáték? Senki se röhög a feltehetőleg viccnek szánt vicceken.

Miután jól laktam behelyezkedtem Harry ölébe. Fejemet vállának döntve néztem a filmet, de igazából a szuszogására figyeltem, és arra, hogy milyen göndör is a haja, amit szüntelenül piszkálgattam.

-Louis, ha még egy tészta darabot felém dobsz, esküszöm kinyírlak!- csattant fel dühösen Liam, de Louis csak halkan kuncogott, Eleanor néha rászólt, de ez nem igazán izgatta őt.

Pár perccel később még egy beazonosíthatatlan kaja maradék repült, kivételesen Niall szőke hajkoronájába.

-Kösz, Loui.- nevetett, és kiszedte hajából, majd meg se nézve, mit is vesz a szájába, megette.

-Ennyire nem lehetsz éhes mindig!- fintorgott Liam, közben Zayn fejcsóválva kelt fel a földről előlünk, és a konyhába indult.

-Észrevette bárki is, hogy Zayn akarta nézni a filmet, de ő az első, aki elmenekül? Borzasztó ez a film….- háborgott csendesen Eleanor, a többiek pedig egyetértően bólogattak. Halkan beszélgetni kezdtek, és megvitatták, mit is kéne megnézniük ez helyett a borzadály helyett.

-Effy, te mit szeretnél?- fordult felém Liam, mire felkaptam a fejem. Ennyire belemélyültem volna Harry ingjének piszkálásába? Óvatosan megsimogatta Harry a hátamat, és mosolyogva figyelt engem, míg én a többiekre pislogtam nagy szemekkel.

-Azt hiszem, felmegyek zuhanyozni.- válaszoltam bizonytalanul, és felkeltem Harry mellől.

-Minden rendben?- hallottam a kérdést, amit valószínűleg Harrynek intéztek, hiába suttogtak. Felkaptam a táskámat, és felsétáltam az emeltre. Gyorsan ledobáltam a ruháimat magamról, mikor Harry szobájába értem. Kivettem a táskámból a tiszta fehérneműmet, és egy sima fehér pólót, majd a fürdőbe mentem. Gyorsan levettem a fehérneműmet is, és beálltam a forró zuhany alá. Próbáltam lemosni magamról a mai napot, a szótlanságot, ami befurakodott közém, és Harry közé… Próbáltam eltűntetni a víz csobogásának hangjával a fejemben cikázó kérdéseket, de nem tudtam.

Lehunytam a szemeimet, az ajtó pedig kinyílt. Nem izgattam magam, tudtam, hogy csak Harry az… de mikor kinyitotta a zuhanyzó ajtaját, és bejött mellém, a szemeim kipattantak, és megugrottam ijedtemben.

-Mit csinálsz?- kérdeztem, még mindig ijedt arcot vágva, és megpróbáltam eltakarni a lényegesebb részeimet.

-Zuhanyzok.- vonta meg vállát, és szélesen elvigyorodott. Kezeimet elvette magam elől, és a nyakába akasztotta őket. Közelebb lépett. A haja már csurom víz volt, az állán csöpögött lefelé a víz, majd tovább a teste minden egyes apró részén. Zavartan néztem szemeibe, míg ő kezeit derekamra helyezte, és egészen aprón megcsókolt. Az egész testem bizsergett, a hasamban apró pillangók keltek életre a szívem pedig ha eddig nem lepett meg, most megtette. Még sosem diktált ilyen ütemet.

-Ígérem, hogy csak zuhanyozni fogunk.- ült ki az a tipikus pajkos mosoly arcára, homlokát enyémnek döntötte, majd pár pillanattal később a hideg csempének döntött. Kezét végigsimította oldalamon, szapora lélegzetvételeim közepette egyik keze mellemre csúszott, míg másik keze egészen az arcomig felsiklott. Ajkai ismét enyémeken pihentek, és forró csókban forrtak össze. Nem tudtam, hogyan fogok levegőt venni, vagy hogyan fogok megállni a lábaimon. Minél közelebb akartam tudni, azt akartam, hogy sose érjen véget ez a pillanat.

-Én nem fogok úgy tenni, mintha minden rendben lenne.- néztem mélyen szemeibe, mikor elhúzódott tőlem. Nem is igazán tudom, miért mondtam. Nem is veszekedtünk ma, csak… bántott a viselkedése.

-Adj időt, és elmondom.- állta pillantásomat. Alig láthatóan bólintottam, és végigsimítottam arcán.- Sajnálom… ahogy viselkedtem.- suttogta alig hallhatóan mély hangjával. A szívem óriásit dobbant. Ugyanúgy csillogott a szeme. Tudtam, mit fog mondani.- Sose tudnálak bántani… Szeretlek, Elizabeth.- mély hangja egyenesen a szívemig hatolt, ami őrületes tempóban zakatolt.

-Ne mondd, hogy szeretsz míg tényleg úgy nem érzed...- válaszoltam remegő hangon.- Mert a végén valami őrültséget teszek, például elhiszem.- könnyek gyűltek a szemembe, de a lehető leggyorsabban legyűrtem őket, és továbbra is őt néztem. Arca és tekintete is komoly volt, kezével végigsimított arcomon, és alig láthatóan elmosolyodott.

-Komolyan gondoltam.- halkan beszélt még mindig, mintha nem akarná, hogy bárki is meghalljon minket. A víz még mindig szüntelenül csak folyt ránk, és én kezdtem egyre boldogabb lenni.

Amilyen hirtelen csak tudtam, megcsókoltam, és teljesen testéhez simultam. Nem mondtam semmit, nem is kellett semmit se mondanom. Miután csókunk véget ért, már tényleg a fürdéssel foglalkoztunk. Én léptem ki elsőnek a törölközőmért nyúlva, majd ő. Mosolyogva nézett, miközben törölköztünk, majd mutatóujjammal mutattam neki, hogy forduljon el. Felnevetett, és felvont szemöldökkel nézett rám.

-Nincs két perce, hogy meztelenül álltál előttem… és most tényleg azt akarod, hogy elforduljak?- kérdezte, néha belenevetve szavaiba. Hevesen bólogattam, és fejét ingatva dobta le maga mellé a törölközőjét. Nem volt rajta semmi, játékosan mosolygott rám, majd lassan megfordult tengelye körül. Halkan nevetgélve húztam fel a pizsamának szánt darabokat, mikor észrevettem, hogy válla fölött leskelődik.

-Harry!- dobtam neki törölközőmet, amit megfogott, és visszafordult felém.

-Volt időd.- nevetett, és felém indult. Mikor megállt előttem felkapott, és az ágyáig cipelt. Miután letett az ágyra mellém támaszkodott, és apró csókot adott ajkaimra.

-Holnap reggel korán kelünk.- orrát az enyémnek érintette alig érezhetően, és egyszer szemembe nézett, egyszer ajkaimat nézte.

-Miért?- kérdeztem őszinte meglepettséggel, nem beszéltünk meg holnapra semmit.

-Meglepetés.- duruzsolta mosolyogva, és megint megpuszilta ajkaimat.

-Túl sok a meglepetés mostanában, nem gondolod?- kuncogtam, mire feljebb tolt az ágyon, és felém helyezkedett. Megint megcsókolt. Kezeimmel hajába túrtam, és levakarhatatlan mosollyal arcomon néztem rá.

-Holnap nem ezt fogod mondani!- válaszolt sejtelmesen.

-Mondd el, kérlek!- vágtam rá egyből, mire felnevetett, és leheveredett mellém. Oldalára fordult, és felkönyökölt.

-Nem mondhatom el, sajnálom.- vonta meg vállát, és gonoszan mosolygott.- De azt elmondhatom, hogy imádni fogod.- suttogta fülembe, és nyakamba puszilt.

Sziasztok!

Nos, remélem tetszett az új rész! :)

Nagyon köszönöm Evelin, és Timi kommentjét! Örülök, hogy jönnek visszajelzések, és remélem nem nagy kérés, ha minél többet kérek :) Iratkozzatok fel, írjatok chaten, vagy akár a megjegyzésekben!